A Pollack Mihály téren, a Magyar Rádió hatos épülete előtt tartott megemlékezést a kerület. A Magyar Rádió ostromát idézte fel idén az 56-os forradalom és szabadságharc tiszteletére szervezett rendezvény.
Fellépett a Vasas Művészegyüttes Vass Lajos Kórusa, a Vörösmarty Mihály Gimnázium diákjai és a Rádió egykori levéltárosa, Sávoly Tamás muzeológus. Beszédet mondott Pikó András polgármester, illetve Csárdi Antal és Jámbor András parlamenti képviselők.
Sávoly Tamás a Rádió költözéséig dolgozott a Magyar Rádió (MR) levéltárosaként. Az épület 1948-ig nyitott volt, „bárki bejöhetett és bárki levelet írhatott, ezért a remény szimbólumává vált a Magyar Rádió”, mondta. 1945-ben az összes párt összefogva építette újjá a Rádiót, 1948-ban itt ünnepelték március 15-e 100 éves évfordulóját.
Sávoly azt mondta, 56-ban a Rádióban győzött a forradalom és a szabadságharc, hiszen a munkástanács november 30-ig működött. Kádár Jánosnak meg kellett egyeznie a Rádiót működtető munkástanáccsal, „ami véres megegyezés volt”. Visszajöhettek a szakmai műhelyek, ám valamiről nem volt szabad beszélni: október 23-áról és a rádiós eseményekről.
Így a nemzeti emlékezet ezt elfelejtette, és egyre jobban elfelejtjük mi is, hogy mi is történt itt akkor. A 42 kiskatonákról senki nem emlékezik meg, akik itt az életüket adták, a névtábláik a kazánházban porosodnak. Pedig múzeumban vagy a falon lenne a helyük. Elérték a rendszerváltás után, hogy külön ünnepeljük a forradalmat. Az a 16 pont akkor összekovácsolta a nemzetet, nem volt még egy ilyen időpont a magyar történelemben. Ez a 16 pont hősöket kreált – mondta Sávoly Tamás. A Rádióhoz tartozó 12 épület most is küzd a szabadságért, és megpróbál fennmaradni. És sajnos nem úgy nézünk rá, mint egy történelmi emlékhelyre – mondta.
Nekünk, józsefvárosiaknak büszkeség 1956, a magyar történelem egyik legcsodálatosabb pillanata, mondta Pikó András. Nem távoli helyek távoli történéseit jelenti, hanem a mindennapjaink valóságát. A velünk élő történelmet. A golyónyomok által csipkézett falainkat, a fotókon megörökített utcaszegleteinket – mondta a polgármester.
A Corvin köz, a Rákóczi tér, a Köztársaság tér és a Rádió is 56 helyszínei. Pikó András Wittner Mária szabadságharcos idézetét olvasta fel, ami a Rádió elé vonulásról emlékezett. Más józsefvárosi szabadságharcosok nevét is felsorolta, egyszerű emberekét, munkásokét, akiket később mind kivégeztek. „A saját lelkiismeretük parancsát követték” – mondta.
Pikó András szerint azokban az októberi napokban nemcsak a fegyveres harc testesítette meg a nép önrendelkezés iránti vágyát, hanem az is, hogy a kormány, méltóvá válva a harcoló pesti lányokhoz és srácokhoz, kimondta az ország semlegességét. Munkástanácsok alakultak országszerte, hogy a kizsákmányolás ellen fellépve saját maguk és gazdasági önrendelkezésük autonómiáját, szabadságát biztosítsák.
1956 legnagyobb eredménye az egyének döntéseiből megszülető új nemzeti szuverenitás. 56 valójában abból a felismerésből született, hogy az a hatalom, amely a saját szuverenitására hivatkozva elfojtja a társadalom minden önrendelkezésre, joggyakorlásra szolgáló igényét, nem értünk cselekszik a ráruházott jogokkal. Hozzátette, 56 tanítása nem vesztett időszerűségéből. Ma Magyarországon lassan értelmezhetetlen a közösségek autonómiája és önrendelkezése, joggyakorlása. Pikó András azt mondta: most Józsefvárosban a lakásainkhoz, történelmi emlékeinkhez való jogunkat írják felül, rombolják le törvénnyel vagy dózerokkal. Szimbolikus, hogy a bontásra szánt Rádió épületei előtt mondhatja el beszédét.
Csárdi Antal szerint 56-ra emlékezve az első szó mindig a köszöneté kell legyen, hogy az 56-osok kiharcoltak egy élhetőbb jövőt. Hozzájárultak a rendszerváltához. „Ma talán utoljára tudunk a Magyar Rádió épületénél megemlékezni 56-ról.” És ez bűn a józsefvárosiak, bűn az emlékek fenntartása felé. Itt vol először véres megtorlás, „a mai napig érezhetjük a jajszavakat, az összeeső és elhalálozó hősöket”, és ez a tér fontos értékeket tart fent, amiket továbbvinni mindannyiunk egységes feladata. Hálásoknak kell lennünk, hogy a pesti srácok és lányok nem az Orbán Balázs-i „gyáva és megalkuvó elvek mentén élték az életüket”. A pesti fiatalok nem törődtek a következményekkel, vállalták a börtönéveket és a halált. Nagy a veszélye annak, hogy történelemhamisítási kísérlet veszi kezdetét az Orbán Balázs-i mondatokkal, ezt nem szabad hagyni. Az összefogás is 56 része, ez tette lehetővé az önrendelkezést. És ebben áll a jövőnk és jelenünk is, így tudjuk elkerülni a zsarnokságot, mert hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, idézte Csárdi Antal Illyés Gyula 56-os versét – mindenhol.
Megkérdeztük Pikó Andrástól, mit tud a Sávoly Tamás említette táblákról, melyek állítólag valahol a Rádió épületében kallódnak. Azt mondta, most hallott erről először, szívesen foglalkozik a témával. Leülne a szakemberrel beszélni, egyeztetni a részletekről. Ám az épületek sajnos nem Józsefvároshoz tartoznak, hanem az államhoz.
„Nem vagyunk a közelében azoknak a történelmi rekvizítumoknak, melyek érdemesek lennének a megőrzésre, csak híreink vannak róluk.” Hallotta például, hogy lehet, hogy a híres 6-os stúdiót megpróbálják valahol újraépíteni. Ám beszélt hangmérnökökkel, akik azt állítják, ez „teljes lehetetlenség”. Pikó András azt sem tudja, a Pagodával mi fog történni, nem jutnak el hozzájuk az információk. Szerinte ezeket a fontos történelmi emlékeket őrizni kell, igyekeznek mindent megtenni ennek érdekében.
Jámbor András Göncz Árpád volt köztársasági elnöktől idézett. „Azt a jövőt, amelyet a két győztes és győzelme teljében eltaposott magyar forradalom, 1848 jobbágy-felszabadító és 1956 munkás-felszabadító szabadságharca jelöl, azt a demokráciát, amelynek teljes megvalósításával még mindig adósok vagyunk.”
Jámbor András szerint az is feladatunk, hogy megnézzük, a saját politikánk miben tud megfelelni 1956-nak. Jámbor elmondta, 56 nemcsak a nagy nevekről szól, hanem egyszerű közemberekről is, például azokról, akik akkor a Rádió elé jöttek. Fontos megemlékezni azokról az eseményekről is, mint a forradalom leverését követő december 4-e, amikor nők ezrei, tízezrei vonultak fel némán a forradalom leverése ellen tiltakozva.
A magyar történelem egyetlen nagy általános sztrájkjáról is meg kell emlékezni, ami novemberben zajlott a szovjet csapatok bevonulása ellen. Szerinte fontos említést tenni arról is, hogy akkoriban ládák voltak kitéve, hogy aki tud, tegyen bele pénzt a rászorulóknak, aki pedig rászorul, kivehesse – korabeli beszámolók szerint ezek a ládák sohasem voltak üresek, mondta Jámbor András. Ezek azok a történetek, melyek 56-on keresztül mesélik el, hogy mit gondolunk a népszuverenitásról, és arra kérte a hallgatókat, gondoljuk végig, ma milyen következtetéseket tudunk levonni.
Szerinte a politikusoknak és a politizáló embereknek a napi cselekedeteit aszerint is kell végezniük, hogy az a népszuverenitásnak megfeleljen, megfeleljen a szabadságról alkotott képünknek, ahol az állampolgárok maguk tudnak cselekedni, és élhetnek a demokratikus intézményrendszer minden vívmányával, ahol megvan az a közösség, ahol egynek érezzük magunkat ebben az országban.
A Vörösmarty Mihály Gimnázium három tanulója is műsorral készült október 23-ára. „A tanár úr kérdezte, hogy ki szeretne szerepelni, mi meg jelentkeztünk” – mondják a fiatalok.
„Nekünk jó hangolódás, hogy itt van az iskolánk nagyon közel, így láthatjuk minden nap a Rádió épületét” – mondja Orbán Anna, az egyik fellépő. Elmesélték, az iskolában és otthon is készültek az előadásra. Anna elmondta, őt őszintén meglepi, hogy bontásra szánták a Rádió épületeit. Szerinte ez nem helyes.
Niedermüller Ádám szerint az a baj, hogy az 56-os forradalom az idő múlása miatt kezd feledésbe merülni. Elmondta, számára „fontos, hogy az idősebb embereket, akik éltek még akkor, vagy a szüleik éltek akkor, meghallgassuk, még többet tudjunk meg a történtekről, és így még tisztábban tudjunk róluk”. Fontos tehát, hogy az ilyen események, mint 56, ne kerüljenek feledésbe – mondta a diák. Bedő Katica elmondta, sok történetet hallott családon belül 56-ról, sokat beszélgettek róla. Azt mondja, szomorúvá teszi, hogy eltüntetik a történelem jelentős pillanatait őrző épületeket. Orbán Anna hozzátette, sokuk nagyszülője élt ekkor, nagymamájának bátyja is jött és harcolt is 56-ban.
A rendezvényt közös séta zárta a Magyar Rádió épületéhez, miközben a 16 pontot felolvasták a Vörösmarty Mihály Gimnázium diákjai. A végén koszorúzás volt a Bródy Sándor utca 5–7. előtt.
Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf
