Mostanában rengeteg szó esik a mesterséges intelligenciáról, az AI-ról, kezdve onnan, hogy jön, elveszi a munkánkat, átveszi az irányítást, odáig, hogy a gyerekek már Chat GPT-vel írják meg a házi feladatot. A Koreai Kulturális Központ négyalkalmas előadás-sorozatot tart a témában, az első október 22-én a Károlyi-Csekonics palota aulájában zajlott. A sorozat a 2023 óta működő Koreai Szalon program része.

A koreai kultúra elég jó éveket tudhat maga mögött: az ország filmipara hasít, egymás után díjazzák a filmeket (a 2019-es Élősködőkre lehet itt gondolni), az idei irodalmi Nobel-díjas is dél-koreai (Han Kang), a Németországban élő Byung-Chul Han pedig (volt ő is már Magyarországon) füzetszerű, rövid könyveivel korunk sztárpszichológusa, aki módszeresen veszi át, létezésünk melyik aspektusa hogy sérül manapság az időfelfogástól kezdve a szerelmen át a munka túltengéséig.

Az est vendége Choe Jae-chun ökológus és filozófus professzor volt, aki a Harvardon tanult, mestere Edward O. Wilson volt, és például 2013-ban Jane Goodall-lal együtt megalapította a Biodiversity Foundationt – de kiderült, olyanokkal is szokott beszélgetni, mint Steven Pinker, szintén világhírű pszichológus. A 30 perces előadását aztán Pléh Csaba nyelvész, pszichológus kommentálta, illetve tett fel ezzel kapcsolatos kérdéseket, majd végül a közönség is kérdezhetett.

Az est ereje nem feltétlenül az előadásban elhangzottakban volt, hanem az eseményben – egy világhíres tudóssal kötetlen beszélgetésbe lehet keveredni. Mindezt érdekesen keretezte a nemrég átépített-felújított Károlyi-Csekonics palota aulája, amely önmagában fénylő, nagypolgárian reprezentatív, egyáltalán nem intim hely, ugyanakkor a felsőbb emeleteken zajló más programok hangjai megtörték az esemény kissé merev kereteit.

A professzor abból indult ki, hogy igazán kiemelkedő csak akkor lehet valaki egy tudományban, ha nem pusztán azzal a tudományággal foglalkozik, hanem valamiféle egészleges érdeklődése van. Koreai példákat is előcitálva régebbi korok reneszánsz embereit hozta fel, akik párhuzamosan voltak több tudomány mesterei. Aztán a modern korban a tudományok nagyon elmélyültek, már képtelenség több tudományban is egyszerre ugyanúgy elmerülni. De kapcsolódni tudni kell egymáshoz. A tudományok életében ugyanis egyre inkább a különböző ágak összekapcsolódása figyelhető meg. Ez több szinten, egyre erősebb kapcsokkal valósul meg – Choe Jae-chun központi fogalma mestere, Wilson fő művének a központi fogalma, annak címe, a consilience. Ez egybehangzást jelent, a könyv címe magyarul: Minden egybecseng.

Wilson kicsit mereven meghatározta, hogy a két alapvető tudomány, a fizika és az evolúciós biológia mindennek az alapja, ezekre tud ráépülni minden társadalomtudomány, magyarázta Choe Jae-chun. Ő ezzel nem értett egyet, szerinte az igazság nincs tekintettel a tudományterületek felosztására,

avatta be közönségét a kettejük közti viszony egy aspektusába.

De azt tapasztalja ő is, ez a tudományos egybehangzás, egybecsengés zajlik, a közgazdaság-tudomány például a számok felől nyit az emberi viselkedés felé (pl. mi határozza meg, hogy miként vásárolunk). Az ember magyaráz, ezzel emelkedik ki az állatvilágból – a cogito ergo sum descartes-i elve felől a narrato ergo sum elvéhez ért el a professzor.

Ekkor értünk el az előadás vége felé, az AI-hoz. Sokan aggódnak miatta, de Choe Jae-chun nem: szerinte az AI nem veszi el a munkánkat, csak egyes munkák helyett majd mások lesznek. Az AI intelligenciája nem kreatív: intelligens (intelligence), de nem intellektuális (intellectual).

Ezzel a rövid szakasszal tovább is léptünk az est voltaképpeni témáján, Choe Jae-chun kicsit szidta a koreai politikai életet, a felek közti vitaképtelenséget, sőt dorgáló szavak hangzottak el a koreai oktatási rendszer kapcsán is, amely nem a kreativitást támogatja – hát, szeretnénk mi a magyar közoktatás romjai helyett egy ilyen „rossz” oktatási rendszert.

Choe Jae-chun mondott még egy érdekeset a vita funkciójáról: igazából nem az kéne eldöntse, hogy

Tán lettek volna még gondolatai Choe Jae-chunnak az AI-ról is, de nem tudott végighaladni a prezentációján. Következett Pléh Csaba, aki legelőször a hely szellemét citálta ide: a Pál utca közelében zajlik a beszélgetés, ahol A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc-regény hősei vitáztak egymással. Illetve a jezsuiták is pár méterre odébb székelnek, akik a vészkorszakban zsidó gyerekeket bújtattak, de Harsányi Jánost is, az 1994-ben a játékelméletért Nobel-díjat nyert közgazdászt. Olyan gondolatokkal fűszerezte Choe Jae-chun előadását, mint hogy a kultúra olyan erős, hogy le tudja győzni a genetikai parancsokat, ami egyedülálló dolog. Végül a közönség soraiból is érkezett pár kérdés és hozzászólás.

Sajnos olyanokra nem tudott rávilágítani az est, hogy bár az AI önmagában valóban nem tűnik veszélyesnek, de vissza tud hatni az emberi viselkedésre, és ebben vannak veszélyek. Mindazonáltal az alapgondolat – legyünk nyitottak, rugalmasak, kapcsolódjunk össze másokkal, más területekkel – erősen meg tudott jelenni.

Fotók: Mudra László