Powered by RedCircle
„A krimi baromi jó műfaj, mert logikusan kell felépíteni, okosan kell kitalálni, de ez csak az egyik dolog. Remek lehetőség arra is, hogy az ember totálisan indirekt módon elmondja a véleményét a társadalomról, amiben élünk, az elhallgatásokról, a problémákról, az égető kérdésekről. A legfájóbb pontokat lehet nyomogatni, és aköré lehet építeni bármit, példának okáért a bűnt, ami megtörténik”, fejti ki Mészöly Ágnes író, akinek harmadik krimije, a Végzetes ütem nemrég jött ki a nyomdából. Mészöly Ágnes a krimik mellett számtalan ifjúsági regény és gyerekkönyv szerzője.
Korábbi krimijei, a Rókabérc, haláltúra és a Megrajzolt gyilkosságok is legalább egy társadalmi problémát próbálnak bemutatni a letehetetlen gyilkossági szál mellett.
„Nem tisztem, hogy a nagy egészről véleményt mondjak, vagy megmondjam a tutit, de amiket bemutatok, azok olyan kérdések, amiket személyesen is érzek a környezetemben. Mind a három krimimben van olyan problematika, ami nekem fontos volt, és maga a bűntény is aköré szerveződik”, mesél a munkamódszeréről Mészöly Ágnes. A Rókabérc a közeli barátok, kisközösségek egymás ellen fordulásáról szól, arról, ahogy elfordulunk egymástól, mert másképp gondolkozunk bizonyos dolgokról. „Pedig tök jó, hogy máshogy gondolkozunk, csakhogy mi ellentétes partokról dobáljuk egymást a meghallgatás helyett. A Megrajzolt gyilkosságok arra való válaszom, hogy a krimikben mennyire túlreprezentáltak a nők ellen elkövetett szexuális bűntények. Az utolsó kötet, a Végzetes ütem pedig arról is szól, hogy nem okés olyanok ellen gyűlöletet kelteni, akiket nem is ismerünk és még az életünkben sincsenek jelen, mint például a non-bináris személyek vagy a migránsok.”
Mészöly Ágnes legtöbb könyvében felmerül a vallási fanatizmus és az istenkeresés kérdése.
„Minden vallási közösségben taszított a képmutatás”,
mondja, „de közben nyilván bennem is van erős igény arra, hogy ne random atomok találkozása legyen ez az élet, hanem legyen valami értelme, ami sokkal nagyobb, szóval van bennem keresés is”.
A kamasz- és gyerekkönyvek szerzőjét komolyan foglalkoztatja a generációk viszonya és az, hogy a mostani ötvenesek mit rontottak el a gyerekeikkel, miért ilyen sok a mentálisan nehéz helyzetben levő fiatal. „A mi generációnk volt az első, ami nagyon tudatosan fogott hozzá a gyerekneveléshez, mégis rosszul teljesítettünk. Nézz körül a fiatal felnőttek körében! Nagy százalékban vannak mentális betegséggel küzdő gyerekeink, és nem értem, miért. Ez nagyon szomorú. Nem látom azt, hogy jobban felvértezve és egészségesebben mennének előre vagy maradnának egy helyben”, jegyzi meg a szerző.
Ha érdekli a beszélgetés további része, amely kitér a krimiírás műhelytitkaira, a szerző véleményére a traumák mibenlétéről, a női nyomozók helyéről és helyzetéről, akkor hallgassa meg az adást, és iratkozzon fel csatornáinkra is, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésekről.
Spotify / Apple Podcasts / YouTube
Fotók: Mile Máté
