Duka Lacika előbb hegedűn tanult, 5 évesen kezdte. Apja természetesnek vette, hogy fia is hegedűs lesz, akárcsak ő. Az apa, Duka László meglehetősen későn, 11 éves korában kezdett hegedülni Brüsszelben, mégis hegedűművész lett. Neki kezdetben Roby Lakatos volt a magántanára, később a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, majd a brüsszeli Királyi Zeneakadémia hallgatója lett. A zenei műfajok mindegyikében jártas, a klasszikus zenétől kezdve a pop, jazz, rock műfajokon át a magyar cigányzenéig. Néhány éve Kamarás Iván és a Tóth Vera Quartet zenekar állandó hegedűművésze, illetve saját zenekarával, a Duka Laci Gipsy Fusionnel lépnek fel szerte az országban.
Apai és anyai ágon is muzsikus család a família. Duka Lacika nagyapja, Duka Attila neves jazz- és bárzongorista volt. Az ő apja, id. Duka László kiváló cimbalmos volt, testvére pedig, Duka Norbert világhírű nagybőgőművész. Duka Norbert 1941-ben született Zircen, és 14 évesen kezdte el nagybőgős tanulmányait. Már két év tanulás után felvették a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, majd a berlini zeneakadémián tanult tovább. Klasszikus tanulmányai mellett rendkívül sikeres jazz-zenészi karriert is befutott. Zenekari munkája mellett számos szólókoncertet adott az országban és külföldi színpadokon egyaránt, számos rádiós hangfelvétele is van. Jelenleg Bécsben él. Duka Lacika nagybátyja, vagyis apjának testvére, Duka Tibor nagybőgőn és basszusgitáron játszik.
Nem is csoda, ha egy ilyen családban a legkisebbek is folytatják a zenei tradíciót. Igen ám, de Duka Lacikának nem igazán klappolt a hegedű, noha abban is tehetségesnek mutatkozott. Volt egy általános iskolai barátja, akivel néhányszor felmentek tanítás után Lacika nagymamájához. Ott van zongora és a barát nem állta meg, hogy ne szólaltassa meg. A zongora hangzása pedig jobban tetszett Lacikának, mint a hegedűé.
Apja elől titkolva feljárt a nagymamájához és ott a YouTube-on nézve a zongoraművészek előadásait, megpróbálta kézről leolvasni a hangok helyét, megfigyelte az ujjrendet és igyekezett begyakorolni a nehéz Bach-, Liszt-, Chopin-darabokat. Amíg az apja számára ez ki nem derült, csak a YouTube-ra hagyatkozott. A cigányzenész családokban egyébként a gyerekek kéz és fül után tanulnak a felnőttek útmutatása alapján. A Rajkó-módszer is erre a hagyományra épül, amit Farkas Gyula karmester vezetett be a Rajkó Zenekarban, és ezt már a japánok is átvették. 8-10 nap telt el gyakorlással, és végre Lacika megmutatta az apjának a tudományát Bach D-moll toccatájának eljátszásával.
Az apa elcsodálkozott, hogy milyen tehetséges a fiú. Duka Lacika ekkor 12 éves volt. Átiratkozott zongorára, 2 hónap után pedig jelentkezett az Eriac nemzetközi versenyére, a Proud Roma Talentre. És lássatok csodát, megnyerte, első helyezett lett. A pénzjutalomból tudtak venni neki egy pianínót, ugyanis hangszer csak a nagymamánál volt. A következő évben a televízió ismét műsorra tűzte a Virtuózok című tehetségkutató versenyt, amelyre benevezett. Nem gondolták, hogy továbbjut, hiszen akkor még csak egy éve zongorázott autodidakta módon, inkább csak azért indult, hátha sikerül egy igazán jó tanárhoz eljutnia.
Liszt Ferenc La campanelláját muzsikálta. Ez igazán nehéz darab. Megnéztem a felvételt, elképesztő bravúrral adta elő, amit a zsűri tagjai ki is emeltek az értékelésnél. Duka Lacika idén nyolcadik osztályos, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába jelentkezik, mellette a Zeneakadémia különleges tehetségek képzésére is. Bízom a sikerében, és abban, hogy egyszer még olyan híres zongoraművész lesz, mint egyik példaképe, Cziffra György volt.
