November 20-án délután volt az egyeztető fórum, ahol ismertették a Műszaki Egyetem által végzett statikai vizsgálat első megállapításait is. (A fórumról és a vizsgálatról külön cikkben számolunk majd be.)
Az állékonysági vizsgálatot négy épületnél végzik el (Bródy Sándor utca 9., Szentkirályi utca 23., 29–31. és 33–35.), a Szentkirályi utca 29–31. vizsgálatáról született már szakvélemény. Pikó András a Facebook-oldalán foglalta össze ennek lényegét:
„A bontással a szomszédos házak különösen kiszolgáltatottak […] A beérkező eredmények aggasztóak és
olyan kockázatokra hívják fel a figyelmet, amik mellett nem mehet el szó nélkül a fejlesztő.
A vizsgálat arra figyelmeztet, hogy a bontás következtében a szomszédos épület alatt
süllyedés és stabilitásvesztés léphet fel,
ami az épület dőléséhez és további szerkezeti gyengüléséhez vezethet. A bontásban a közös falak károsodhatnak, az épület szerkezeti állóképessége csökken, így egy földrengés nagyobb és kiterjedtebb károkat okozhat. A dokumentum több biztonsági javaslatot is megfogalmazott: Ezek elmulasztása nem csak az épület károsodását, hanem az ott élők veszélyeztetését is jelentené.”
Az egyeztető fórumon a beruházók képviselői nem voltak ott, „csak azok hiányoztak, akik válaszolni tudnának az aggodalmat keltő kérdésekre: az Építési és Közlekedési Minisztérium, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia képviselői”.
Ezért még aznap
levelet írt Ferenc pápának,
a közbenjárását kérve. „Az én dolgom minden szálat megmozgatni a helyben élőkért, ezért tegnap levélben fordultam Ferenc pápához, amelyben közbenjárását kérem, hogy állítsák le a bontást és az érintett felek bevonásával kezdődjön meg a campus újratervezése.”
Mint írja, erre a pápával való találkozás ösztönözte:
„Ott ültem meghívott vendégként tavaly az egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának épületében és mélyen megérintett Ferenc pápa előadása, melyben beszélt az egyetemek mai időkben betöltött szerepéről is: »Az egyetem […] az a hely, ahol a gondolat születik, növekszik és érlelődik, nyitott […] Ez az a ’templom’, ahol a tudás arra hivatott, hogy kiszabaduljon a birtoklás és felhalmozás szűk korlátai közül, hogy kultúrává váljon […]« Ha a Pázmány-fejlesztés úgy valósul meg, hogy a megrendelő egyház elzárkózik a párbeszédtől, figyelmen kívül hagyja a fenti kockázatokat, az nem lesz méltó Ferenc pápa fenti szavaihoz.”
A kétnyelvű levél teljes egészében elolvasható a bejegyzés mellett. Ebben Pikó András ismerteti a beruházás történetét és negatív kihatását, és hogy a beruházó egyetem és katolikus egyház elzárkózik bármiféle kapcsolattól a kerülettel és a lakossággal, majd azt írja: „A fentiek ismeretében nem tehetem meg, hogy nem fordulok Tisztelt Szentséges Atyához, mert biztosan tudom: ha tudna a beruházásról és annak felelőtlen megvalósításáról, fellépne az ott élők nyugalma, biztonsága és élete védelmében. […]
Őszintén hiszem, hogy sosincs késő a párbeszédre […]
annak érdekében, hogy az új katolikus egyetem valódi otthonra és jó szomszédokra leljen Józsefvárosban…”
Pikó András a levél végén a pápa Laudato si’ kezdetű, a közös otthonunk gondozásáról szóló 2015-ös enciklikájának tanulságos gondolatait is idézi: „Fontos, hogy egy város különböző részei harmonikusan kapcsolódjanak egymáshoz, és az emberek átlássák az egészet, ahelyett, hogy bezárkózzanak lakónegyedükbe és lemondjanak arról, hogy az egész várost a többiekkel megosztott saját terükként éljék meg. Bármilyen beavatkozásnak a városi vagy vidéki tájba figyelembe kellene vennie, hogy a hely különböző elemei hogyan alkotnak egységet, amelyet a maga gazdag jelentéstartalmával a lakosok koherens képként érzékelnek. Így a többiek már nem idegenek lesznek, és a »mi« részeinek érezzük őket, amelyet közösen építünk. Ugyanezen okból kifolyólag a városi és a vidéki környezetben is érdemes megőrizni bizonyos helyeket, ahol tartózkodnak az állandóan változtató emberi beavatkozásoktól.”
Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf
