Rég nem látott interjú a Józsefváros Újságban: vendégünk Szilágyi Demeter, a Fidesz-frakció új vezetője. Legutóbb 2019-ben volt ezeken a hasábokon interjú fideszes politikussal, Ferencz Orsolyával, ami aztán szerkesztői megjegyzésekkel ellátva jelent meg. Ezek után a Fidesz jelezte, a későbbi bejegyzéseket inkorrektnek és szakmaiatlannak tartja, és bocsánatkérést várt, valamint megszakította a lappal az együttműködést. A későbbi főszerkesztő tett egy bocsánatkérő gesztust, amit a Fidesz nem fogadott el. Most, az új ciklus elején igyekeznek a felek tiszta lapot nyitni – részünkről kifejezzük, hogy az interjú utólagos kipreparálása nem volt helyes, ezért elnézést kérünk. Ezután pedig a helyi ellenzék, a Fidesz-KDNP is kész nyilatkozni a kerületi közszolgálati médiának.
Változás történt a kerületi Fidesz-frakció élén, Vörös Tamást ön váltotta a tisztségen. Elődje nem sajnálta a verbális puskaport, éles kritikával illette a kerületvezetést a képviselő-testületi üléseken, ön visszafogottabb volt. Jelent-e ez a váltás hangvételváltást is? Változik-e valamiben a Fidesz-frakció hozzáállása, máshol lesznek a hangsúlyok?
A hangsúlyok mindig ugyanott lesznek, a józsefvárosi emberek érdekében dolgozunk. Az előző ciklusban és most is a kerületi emberek közel fele kifejezetten ránk szavazott, az ő bizalmukból dolgozunk valamennyi józsefvárosiért. Számunkra továbbra is az a legfontosabb, hogy Józsefváros rendezett és tiszta legyen, fejlődési lehetőségeit megragadja, legyenek valódi társasházi pályázatok, működjön a szociális háló, lakosait támogassa a lakhatás terén, és az önkormányzat a kerületiek érdekeit szem előtt tartva hozzon döntéseket, legyen szó lakossági parkolásról vagy forgalmi rendről.
A ciklus első képviselő-testületi ülésén azt mondta, Józsefvároson keresztül próbálnak meg valakik „globális multikultit” csinálni. Ez pontosan mit jelent? Józsefváros önmagában nem multikulturális kerület?
Józsefváros nagyon komoly hagyományokkal rendelkező kerület, amire méltán lehetünk büszkék. Mind épített öröksége, mind zenei kultúrája kiemelkedő Budapesten.
Az önkormányzat mostani vezetése egyértelműen és határozottan képvisel egy olyan értékrendet, ami az enyémtől rendkívül távol áll. Az újonnan megválasztott alpolgármester, Udvarhelyi Tessza szerint – aki Pikó András amerikaiak által képzett kampányfőnöke – üdvözlendő, hogy a nem fejlődő kerületrészeken, például a Népszínház utcában az alacsony ingatlanárak miatt külföldi bevándorlók tudnak lakáshoz jutni, hovatovább úgy is értelmezhetjük a szavait, hogy ez cél is.
Olyan programokra és civil szervezetekre költik a kerületiek pénzét, amivel nyíltan provokálják a konzervatívabb értékeket magáénak tudó lakosságot. Ilyen például a migráns nők biciklioktatása vagy az ökofeminista fesztivál. De ebbe a körbe sorolom az önkormányzatra kifüggesztett szivárványos zászlót is.
Ezzel párhuzamosan elvonták az összes forrást a nagy múltú Józsefvárosi Cigányzenekartól. Minden jöhet, ami globalista és multikulti, semmi, ami nemzeti és hagyományos. Szerintem ez értékválasztás a részükről. Ki-ki eldöntheti, hogy mennyire tud ezzel azonosulni. Én nem tudok.
Többek közt a Balogh Paci-ösztöndíjjal támogatja a kerület a cigány kultúrát.
Akkor sem járja, hogy egy elég nagy múltú és nagy létszámú, jegyzett zenekartól egyik pillanatról a másikra teljes mértékben eláll az önkormányzat.
Miket tart a legnagyobb kerületi problémáknak a Fidesz?
A hozzánk érkezett visszajelzésekből a józsefvárosiak számára nem elfogadható a közterületek állapota. Nincs rend, nincs tisztaság, ami szorosan összefügg a hajléktalanság problémájával, amivel Józsefvárosnak kiemelten kell megküzdeni. Nem segít a mostani városvezetés liberális megközelítése, hogy mindenkinek mindent szabad a közterületeken.
Mi a kerületi Fidesz véleménye a Pázmány Campusról, annak megvalósulásáról?
Sokszor elmondtuk már ezzel kapcsolatban, hogy egy ilyen nagy léptékű fejlesztés, ha jól érkezik meg, nagy érték Józsefvárosnak. A mindenkori városvezetés, így most Pikó András felelőssége, hogy ténylegesen jól érkezik-e meg a fejlesztés. Hosszú évek teltek el úgy, hogy a 2021-es tervpályázat után az önkormányzat nem vette kezébe az irányítást és nem egyeztetett érdemben a beruházóval, ráaludtak erre az ügyre Pikó Andrásék. Amikor az idén év elején felgyorsultak az események, már nem tudta kezelni a polgármester a helyzetet, és nagyon rossz döntést hozva, politikai síkra terelte az ügyet. Hiába érkezett több ajánlat is a beruházást kezelő minisztériumtól, hogy milyen fejlesztésekkel tennék elfogadhatóbbá az építkezés okozta nehézségeket, erről mind a mai napig nem tárgyalt a képviselő-testület érdemben. Így nehéz lesz.
Úgy tűnt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a minisztérium sem akart egyeztetni.
Azt az elvesztegetett három évet kérem számon, amikor adott esetben ezeket a kérdéseket lehetett volna tisztázni: hogy akkor pontosan mit is tervez itt az egyetem, pontosan hogy is fog ez kinézni, és egyébként a lakosság számára milyen következményekkel jár. Azt sosem tagadtam én sem, hogy szerintem a minisztériumnál sem olyan mértékben és úgy zajlottak az egyeztetések az elejétől kezdve, ahogy szerintem az elfogadható lett volna, de nekünk nem abban van felelősségünk, hogy a minisztérium hogyan dolgozik, hanem abban, hogy mi mint önkormányzat mit teszünk meg az itt lakókért.
Mekkora a lobbiereje a helyi Fidesznek a kormánynál? Tud példát mondani arra, hogy valamit elértek?
Szögezzük le, hogy a mindenkori városvezetésnek, így Pikó Andrásnak hatalmas felelőssége van abban, hogy a kormányzatban partnert lát-e vagy sem. A polgármester a nagypolitikában szeret fürdőzni, így módszeresen támadja a kormányzatot, és legyen szó bármilyen fejlesztésről, csak a gáncsoskodást látjuk tőle.
Emlékezzünk vissza, a káptalanfüredi gyermektábor 2,2 milliárd forintos állami támogatása hajszálon múlt, hogy nem vesztette el a kerület, és újra megkaptuk, miután már egyszer vissza kellett fizetni, mert a baloldali városvezetés nem csinált semmit. Az is tény, hogy ez nem Pikó Andráson múlt. Tegyük hozzá, hogy azóta sem történt egy kapavágás sem, még mindig az önkormányzat számláján a pénz.
Hajléktalanügy – a Fidesz támadta Iványi Gábort és egyházának szervezeteit, valamint a kerületi kapcsolódásait. Milyen megoldási javaslatai lennének?
Azok a hajléktalan-tömegszállások, amelyeket egykori SZDSZ-s politikusok, Pikó András baráti köre (Iványi Gábor, Győri Péter) vezetnek, nem megoldják, hanem konzerválják azokat az állapotokat, amiket ma Józsefváros utcáin látunk, és ebből elege van a kerületi lakosoknak.
2011-ben elkezdtünk egy új modellt megvalósítani, az ún. LÉLEK-programot. A többéves program keretében a hajléktalan emberek valódi, komplex megoldást kapnak: lakhatás, munka, közösség, mentálhigiénés és egészségügyi kezelések. Ezt a programot kellene bővíteni, akár a tömegszállások rovására, azok költségvetéséből.
Illetve nem mehetünk el amellett, hogy a problémának a szociális természete mellett van rendészeti oldala is. Akik nem hajlandók a szállókra menni és nem képesek a közösségi együttélés alapvető szabályait betartani a közterületeken, azoknak nem lehet pardon. Nincs helyük Józsefvárosban. A közterület-felügyeletnek és kerületi rendészetnek lenne ezzel feladata bőven. Ezt mulasztják el Pikóék most már 5 éve, és ezért tartunk ott, ahol tartunk.
Ez mit jelent, hogy nincs helyük Józsefvárosban?
Nagyon határozottan állítom, hogy azok az emberek, akik az alapvető közösségi együttélési szabályokat nem tudják betartani, azaz részegen randalíroznak az utcákon, odapiszkítanak a közterületekre, vegzálják a gyerekeket, időseket, a János Pál pápa téren futókat, erőszakosan koldulnak, kábítószert fogyasztanak, berugdossák a társasházak kapuját, azoknak nincs helye a Józsefvárosban, és rendészeti eszközökkel el kell érni, hogy ne legyenek itt folyamatosan. Igazoltatni, bírságolni, büntetni, és bizony rászorítani őket arra, hogy azt a tevékenységet, amit folytatnak, azt ne itt folytassák.
Nagyon fontos azt a különbséget is megtenni, hogy a hajléktalan emberek nagy többsége nem ez a réteg, róluk gondoskodni kell, meg kell teremteni a megfelelő ellátórendszert. Aki szeretne integrálódni és reintegrálódni, szeretne új életet kezdeni, annak meg kell adnunk a segítséget. De van, aki erre nem hajlandó, és sokan úgy élnek az utcán, hogy adott esetben nem is kényszerülnek rá, hanem ez egy választás, egy életforma számukra, deviancia. És azt gondolom, ezzel szemben viszont nagyon határozottan és nagyon erőteljesen föl kell lépni.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf