Magyar Péter, a Tisza Párt vezetője – bár nem tagja a közgyűlésnek – sajtótájékoztatót tartott az ülés előtt, amelyben két dolgot is megüzent előre. Bejelentette pártja igényét arra, hogy élére álljon a Rákosdubaj elleni tiltakozásnak, továbbá felettébb sérelmezte, hogy a Tulajdonosi Bizottság leszavazta a fővárosi cégek (a BKK, a BKV, a Budapesti Közművek, a Vagyonkezelő és a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.) vezetőinek megpályáztatását. Rögtön fel is vázolt egy Gyurcsány–Orbán összefonódást, mint egyetlen lehetséges indokot, a felmerülő jogi aggályokat negligálta.
Mindenki a Fidesz ellen
Rákosrendezővel kapcsolatban a Tisza lassan ébredt, most viszont rögtön azt ígérte, hogy akár az utcára is kimennek, hogy megakadályozzák az eladását az arab befektetőnek. Magyar Péter még az ülés előtt bejelentette, hogy pártja név szerinti szavazást fog kérni abból a célból, hogy mindenki láthassa, ki a hazaáruló, az idegen nagytőke kiszolgálója – félreérthetetlenül a Fidesz politikusaira célozva.
Az erős megfogalmazás és annak belengetése, hogy tömegeket visznek az utcára – erre a Karácsonyt támogató régi baloldali pártok rég nem voltak képesek – érthető abból a szempontból, hogy a Tisza Párt hátrányból indul. Karácsony Gergely főpolgármesternek ugyanis egyértelmű előnye van, ha a főváros él a hivatala által kiszúrt elővásárlási joggal. Ugyan gyors eredmény nem várható ettől, inkább csak elhúzódó és a beruházást megakasztó jogi vita, mégis kommunikálhatja úgy, mint saját sikerét. Vitézy Dávidot (Podmaniczky Mozgalom) sem kell félteni, hiszen hónapok óta vívja csatáját a nyilvánosságban Lázár Jánossal. A hír megjelenésekor elég volt elsütnie az építési és közlekedési miniszterre irányzott kommunikációs mozsárágyút.
Élet költözött a falak közé
Szokatlan hangulat uralkodik mostanában a Fővárosi Közgyűlés ülésein. A Városháza dolgozói helyett lelkes párttagok töltik fel a padsorokat, akik ugyanúgy eltévednek a folyosókon, mint az újonnan bekerült képviselők, akik néha – úgy látszik – a közgyűlés hatásköreivel sincsenek tisztában, nem mindig tudják követni a szavazások menetét, és előterjesztéseik is a kisbaba első, botladozó lépéseit idézik. E mellett egyre gyakoribbak az inkább az országos politikának szánt szócsaták, ezeket pedig tapsvihar és fütyülés kíséri a nézőközönségből.
Amíg a Tisza képviselői bőszen hazaárulózták a Fidesz padsoraiban ülőket, akik szerint csak azért adják el Rákosrendezőt, hogy végre valaki kitakarítsa azt (a terület a MÁV, azaz magyar állam tulajdonában áll, ha valaki el tudja rendelni a terület rendbetételét, akkor az éppen Lázár János), addig Szentkirályi Alexandra és Vitézy Dávid Sigmund Freud szellemében elemezték, hogy másikuk kire és mire gerjedhet szexuálisan.
A csörtét Szentkirályi kezdte azzal, hogy Vitézy Dávidnak az 500 méteres toronyházra tett „fallikus” megjegyzéséből vont le messzemenő következtetéseket, mondván túl sokat foglalkoztatja mind a fallikus szó, mind a miniszter személye, talán valamiféle beakadásokról lehet szó. E szempontból picit jobban érthető Vitézy reakciója, aki – nagy tetszést aratva – visszapasszolta a felé dobott falloszt egykori riválisának azzal, hogy nem neki jutott az eszébe rögtön Lázár János, amikor meghallotta a fallikus kifejezést. A vita további részleteit inkább hagyjuk homályban.
A nap végén tartott szavazáson – melyet a Tisza javaslatára név szerint tartottak, azaz egyenként, hangosan kellett kimondani, ki mire szavaz – megszavazták, hogy a főváros él az elővásárlási joggal. Mindkét javaslatot (Karácsonyét és Vitézyét is) megszavazták, csak a fideszes képviselők szavaztak nemmel. Az igeneket tapsvihar üdvözölte a padsorokból.
A Tisza Karácsony ellen
A Rákosrendező megvételéről szóló vita után a Tisza képviselői kivonultak a teremből. Magyarázatuk szerint Karácsony és az őt támogató pártok (a DK, az MSZP és a Párbeszéd) összejátszanak a Fidesszel. Előző nap ugyanis levették a Tulajdonosi Bizottság napirendjéről a Tisza javaslatát, így az nem kerülhetett a közgyűlés elé. Karácsony szerint azért, mert a Tisza ragaszkodott ahhoz, hogy ők írhassák meg az előterjesztést, ám az nem igazán sikerült nekik.
Mindössze egy nappal a bizottsági ülés előtt készültek el vele, és az – Karácsony szavaival élve – „tele volt szarvashibával”. Például törvénysértő módon tette volna lehetővé a cégvezetők 30 százalékos fizetésemelését. A tervezettel kapcsolatban Számadó Tamás főjegyző is megfogalmazott törvényességi aggályokat. Magyar Péter szokás szerint először a kommentszekcióban esett Karácsonynak, még a szerdai cirkusz előtt.
Érdekesség, hogy a Podmaniczky Mozgalom – azaz Vitézy Dávidék – a Tisza mellé álltak a vitában, az MKKP viszont Karácsony mellé. Kovács Gergely egyenesen hisztis óvodásokhoz hasonlította a tiszásokat az ülés után a közösségi oldalára feltöltött posztban, amelyre Magyar ismételten a kommentszekcióban reagált, megkísérelve összegyurcsányozni a Kétfarkú Kutyapártot.
Nem foglalkozva az egymás fejére szórt vádak igazságtartalmával a lényegre szorítkoznánk: ez a vita valójában az ellenzéki térfélért való küzdelemről szól. Most dől el – és a Fővárosi Közgyűlés ennek a terepe, amelyre érdemes mostantól azon túl is figyelni, hogyan alakulnak Budapest ügyei –, milyen felállásban fordul neki az ellenzék a jövő évi országgyűlési választásoknak.
NER, óellenzék, újellenzék?
Kirajzolódni látszik tehát a közgyűlés háromosztatúvá válása – amelyből akár az országos politikára is lehet jósolni –, e szerint a Fidesszel szemben két tömb sorakozik fel. Egy Tisza–Podmaniczky összejátszás, amely a városvezetést és az azt támogató pártokat, azaz a 2010 óta rendezett választásokon az MSZP és a DK körül csoportosuló összefogások résztvevőit a Fidesszel való kollaborálással vádolja. A másik körvonalazódni látszó szövetség, amely nemcsak a Karácsonyt támogató koalíció pártjaiból áll, hanem – meglepő módon – a velük nem mindig kedves Magyar Kétfarkú Kutyapártból is. Ebben lehetséges, hogy nemcsak Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester véleménye játszik közre, hanem egy hosszabb távú, országos stratégia előszele is, amelyben az ellenzék egy része nemcsak a kormánnyal, de a „kiábrándult fideszesek” körül – gondolunk itt Magyar Péterre és Vitézy Dávidra – csoportosuló, náluk potensebbnek mutatkozó „új ellenzékkel” is szemben áll.
Fotók: Bruzák Noémi / MTI
