Ha csak egy cikket szeretne elolvasni, amely tisztába teszi, mégis mi történik Rákosrendező eladása körül, akkor biztos nem jár jó helyen. Ha azokra a kérdésekre – és a lehetséges válaszokra – kíváncsi, amelyeket fel kéne tenni ez ügyben, de mégis kevesen teszik fel, akkor megpróbálunk segíteni.

Mind az eladás módja, mind az elővásárlási jog létének lelepleződése alkalmas annak elhitetésére, hogy az Orbán-kormány elvesztette az óvatosságra vagy a kormányzás egyben tartására való képességét. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy senki sem tartotta kockázatosnak a kormányban, hogy a Grand Budapest névre keresztelt beruházás következtében akár egy 500 méteres felhőkarcoló is éktelenkedhet a jövőben a Hősök teréről készülő fotók hátterében. Annak is több óvatosságra kellett volna intenie a kormányt, hogy a kontraktust igencsak könnyű úgy magyarázni, mintha annak értelmében az Egyesült Arab Emirátusokhoz csatolnák Budapest egy részét. Ennyire népszerűtlen döntést hozni, majd rosszabbnál rosszabb magyarázkodásokba menekülni egész egyszerűen érthetetlen.

Amikor a Fidesz magát vádolja

Meglehetősen fura, ahogy a kormánypárt megpróbálja kimagyarázni a Magyarország számára előnytelen szerződést, hiszen közben – látszólag – mindig elfelejti, hogy a terület a MÁV, vagyis az állam tulajdonában van. A főváros azt sem gondozni, sem eladni nem tudja, így a fővárost vádolni lerohadni hagyással vagy elkótyavetyéléssel valójában nem más, mint önmaguk leleplezése.

Lehet azt mondani – ahogy a Fidesz fővárosi képviselői meg is tették –, hogy Rákosrendező leharcolt állapotban van (abban van), hegyekben áll az illegálisan lerakott szemét (kétségtelenül így van). Azt is lehet mondani, hogy most végre történne valami, csakhogy a fővárosra mutogatni a jelenlegi állapotok miatt fals. Gondoljuk végig: az állam (egy állami cég) adja el és a főváros (egy fővárosi cég) venné meg. Ebből elég világos, hogy a tulajdonjog és a felelősség az állam tulajdonában van, a főváros pedig megszerezni szeretné azt.

Szintén a Fővárosi Közgyűlés januári ülésén hozakodtak elő a fideszes képviselők azzal, hogy valójában nem a kormány akarja elherdálni magánbefektetőknek Budapest egyik legértékesebb, viszonylag központi fekvésű barnamezős területét, hanem a főváros. E vádak szerint a Városháza szándéka szerint a Bajnai Gordonhoz kapcsolódó Wallis Csoport ingatlanfejlesztő cége a WING nyerészkedhetne az ügyleten. Ez a történet is több sebből vérzik. Kénytelenek vagyunk ismét leírni: a terület nincs a főváros tulajdonában és vásárlási szándékról sem lehetett hallani addig, amíg ki nem derült, hogy így lehetséges megakadályozni a Budapest érdekeivel ellentétes ingatlanberuházást.

A Józsefváros Újság információi szerint a WING ráadásul az MNV felkérésére írt – más hazai és külföldi ingatlanberuházók mellett – egy koncepciótervet, amelyet most előrángattak. Mindez történt 2023 tavaszán, egy évvel azelőtt, hogy kiszivárgott volna az oda álmodott „Mini-Dubaj” terve. E szerint legfeljebb az állami vagyonkezelőt lehetne azzal vádolni, hogy a WING-nek – amelyhez Bajnai Gordonnak 2005 óta amúgy sem fűződik érdekeltsége – akarja eladni Rákosrendezőt, nem pedig a fővárost, amelynek ugye még mindig nincs birtokában, így nem is tárgyalhat róla. És még ez sincs így, hiszen egy piackutatásként is felfogható nyilvános pályázatról volt szó, amely segített felmérni az ingatlan piaci értékét. (Karácsony Gergely ez ügyben adatigényléssel fordult az MNV-hez, hogy kiderüljön, hogyan lett egy év alatt a nyilvános pályázatból a dubaji tulajdonú Eagle Hills Zrt.-vel kötött szerződés.)

Hogy kerülhet Rákosrendező a főváros tulajdonába?

Ennél is meglepőbb, hogy az állam nem rendezte a főváros elővásárlási jogát, mielőtt megkötötte a szerződést. A Budapesti Közművek (BKM) ugyanis egy kisebb épület, egy hőközpont okán bír elővásárlási joggal, az ugyanis az állami tulajdonú telken áll. Ezt a helyzetet könnyedén meg lehetett volna előzni. Ha kiszabályozták volna, nem lenne a fővárosi tulajdonú BKM-nek elővásárlási joga. (Karácsony Gergely főpolgármester a Telexen azt a lehetőséget is nyitva hagyta, hogy az elővásárlók [köztük a Habony-féle cég] kivásárlása, legális [és legálisan eltitkolható] feltőkésítése jó eszköz a kormánynak.)

Az MNV ráadásul tőle szokatlan gyorsasággal tette közzé a szerződést, így Karácsony stábjának volt ideje kiszúrni az elővásárlás lehetőségét és előterjesztést írni a megvásárlásról a Fővárosi Közgyűlés rendes ülésére. Feltéve, de nem megengedve, hogy az állam nem akar kifarolni a szerződésből, és valódi célja nem a Mini-Dubaj/Grand Budapest beruházás bedöntése, azt kell mondani, hogy vagy nagyon bénáznak – és akkor valaki szorulni fog a kormányban –, vagy valaki kavar, esetleg pont azzal a céllal, hogy más valaki meg szoruljon a kormányban. (Közben az is kiderült, hogy a szerződést Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter testvérének munkatársai szerkesztették.) Azt sem lehet kizárni, hogy valaki belekontárkodott, és annyira bízott abban, hogy a nemzetközi szerződés felülírhatja a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit, hogy nem érezte problémának.

Pedig a Fővárosi Közgyűlés már meg is szavazta, hogy élni fog az elővásárlási jogával, így valós értéke alatt – ugyanazért az összegért, mint amiért az arab befektető is megkaparinthatta volna – juthat értékes barnamezős területhez közel a Nyugati pályaudvarhoz.

A történetnek még távolról sincs vége, és lehetséges, hogy sose fogjuk megtudni, mi történt valójában az Építési és Közlekedési, illetve a Nemzetgazdasági Minisztériumban.