Ha egy kisiskolás nem tudja megtartani az egyensúlyát nyugalmi helyzetben, akkor nem tud megülni a székén, figyelmi problémát okozhat nála és ügyetlen lehet a testnevelésórán is. Az osztályban rásüthetik, hogy neveletlen, a viselkedése idegesítheti az osztályt és a tanárt, ami a magatartásjegyében is tükröződhet. Ezt a gyerek kudarcként élheti meg. A problémák pedig idővel csak halmozódnak, kezdi Papp Mária gyógypedagógus, a Kengu Fejlesztőház munkatársa. „Meglehet, ilyenkor az egész folyamat egy apró fejlődésbeli eltérésből indult ki, amit ha időben észrevesznek,
ki lehetett volna javítani, mire iskolába kerül a gyerek.
Máskülönben csak nyílik az olló, és egyre nehezebb utolérni és kezelni az elmaradásokat.”
A szakmai műhelyként és közösségi térként is működő komplex fejlesztőházat, a Kengut három barátnő, Pelle Zsuzsanna, Németh Kinga és Papp Mária hozta létre. „Régóta dédelgetett vágyunk volt egy saját szakmai elvárásaink szerint működő intézmény, ahol széles körű segítséget nyújtunk a társszakmák bevonásával.” A fiatal nők főiskolás koruk óta ismerik egymást, mindhárman gyógypedagógusként végeztek. A csapatuk György-Mózes Enikő mentálhigiénés szakemberrel vált teljessé. A Kengut tavaly decemberben nyitották meg a József körúton. A fejlesztőházuk piaci alapon működik, ám havonta egy alkalommal ingyenes állapotfelmérést és tanácsadást nyújt a józsefvárosi lakosoknak.
A korai fejlesztés előnyei
„Az a tapasztalatunk, hogy
az állami ellátás évről évre romlik.
Mára csökkentették a gyerekeknek adható óraszámokat is. Nagyon kevés az államilag finanszírozott fejlesztés. Jobbára azoknak jár, akiknek súlyos elmaradásuk van, a rendszer rájuk koncentrál” – mondta Pelle Zsuzsanna. A kevésbé súlyos elmaradás gyakran ki sem derül. Pedig minél korábban megkezdődik a fejlesztés, annál kisebb lesz az esélye a későbbi elcsúszások kialakulásának a gyerek fejlődésében, magyarázta a gyógypedagógus. „Már az
óvodában is kiéleződnek
azok a nehézségek, amiket a korai életkorban még nagyon jól lehetne korrigálni.”
Az állami szektor problémája, hogy nincsenek szakemberek, mondta Németh Kinga. „Hiába diagnosztizálom a gyereket és állapítom meg, hogy milyen megsegítésre lenne szüksége, nem tudom továbbküldeni, mert nincs hová.” A Kenguban arra törekednek, hogy minél több szolgáltatás elérhető legyen egy helyen: pszichológusokkal, logopédussal, konduktorral, gyógytornásszal, TSMT-tornát végző szakemberekkel dolgoznak együtt.
„Itt csak átküldjük a szomszéd szobába a családot”
– mondta György-Mózes Enikő. Van, hogy az állapotfelméréseket egyszerre több különböző szakember bevonásával végzik.
Az elmaradásokat az iskolarendszer felerősíti
Laikus szemmel felismerni, hogy mikor van szükség a gyerek fejlesztésére, nagyon nehéz. Ha gyanakodik a szülő, érdemes szakemberhez fordulni, semmi esetre sem az interneten olvasottak alapján diagnosztizálni, tanácsolta a Kengu csapata. „Mostanság sokszor előtérbe kerülnek a csecsemőkori reflexek mint a probléma forrásai. Ezek fennmaradása nagyon gyakran okozhat nehézséget az iskolában. Az egyik ilyen reflex úgy működik, hogy a fej elfordításával a kar is mozdul automatikusan. Ha ez fennmarad az iskolás korra, akkor az írástanulást, ha nem a táblával szemben ül a gyerek, hanem oldalt, nagyon megnehezítheti. Ugyanis miközben a tábla felé fordul a gyerek, hogy onnan másoljon, a karja folyton kicsapódik. Ez laikusként nem felismerhető probléma” – mondta Németh Kinga.
Egyre több olyan gyerek van az iskolában, aki azért problémás, mert nem iskolaéretten került be a közoktatásba. „Hatévesen nem szabadna iskolapadba ültetni a gyereket” – mondta Papp Mária. Szerinte
az iskolarendszer mély víz az óvoda után.
Nincs átmenet a két rendszer között: az oviban játszottak a gyerekek, az első osztályba belépve órákon át fegyelmezetten kell ülniük és koncentrálniuk.
Hogy egyre több az atipikus fejlődő gyerek, az a mozgásszegény életmódnak is betudható. „Nem másznak fára, nem lógnak fejjel lefelé a korlátról, nem szaladgálnak, nem hintáznak, pedig ezek mind a fejlődésüket szolgálnák” – mondta Pelle Zsuzsanna.
Ám nagyon sok vizuális inger éri a gyerekeket. Itt nem csak a tévére, digitális eszközökre kell gondolni: ahogy kilép az utcára a gyerek, villódzó fényreklámok, színes plakátok garmadájába botlik. A világ felgyorsult, és a
gyerekek idegrendszere nem tudja lekövetni
az ingerdömpinget, amivel nap mint nap találkoznak. „És ezek után még azt várjuk tőlük, hogy koncentráljanak órákon át az iskolában. Ez borzasztóan megterhelő egy felnőtt számára is” – mondta Pelle Zsuzsanna.
Hogy emelkedik a megsegítésre szoruló gyerekek száma, az annak a következménye is, hogy a vizsgálatok során sokkal tüzetesebben veszik szemügyre, vizsgálják meg őket a szakemberek. „Nincs olyan erős tűréshatár, mint 30-40 évvel ezelőtt. Akkoriban még a nagyobb eltérésekre legyintettek. Azt mondták a gyerekre, rossz, majd kinövi. Ma rengeteg felnőttkorút diagnosztizálnak ADHD-val a szakemberek. Ők éppen az a korosztály, akiknél annak idején legyintettek” – mondta Pelle Zsuzsanna.
Szülőedukáció, szakmai workshopok
Gyakran előforduló probléma a szülőknél, hogy nagyon rosszul élik meg, ha van valami gond a gyerekükkel. Magukat hibáztatják, úgy gondolják, ők rontottak el valamit. Sokszor előfordul, hogy a szégyen miatt nem mernek szakemberhez fordulni, magyarázta György-Mózes Enikő. „Sőt, vannak, akik, bár észlelnek a gyereknél problémát, mégis tagadják azt.”
„Azt szeretnénk megértetni a szülőkkel, hogy ezek a fejlesztések azért vannak, hogy
a gyerekeik könnyebben boldoguljanak akár most az óvodában, iskolában, akár felnőttkorukban”
– mondta a mentálhigiénés szakember. A szülők számára szakemberek által vezetett tematikus előadásokat, tanácsadásokat szerveznek, de kötetlen beszélgetésekre is van lehetőség, hogy a szülők megoszthassák egymással tapasztalataikat, kibeszélhessék nehézségeiket is.
A Kenguban tervezik, összehozzák a kerületi szakembereket is, hogy együtt ötleteljenek, folytassanak le szakmai diskurzusokat. „Nem az van, hogy én megszereltem a gyereket a tudásom szerint, aztán jöhet a következő szakember az ő szakterületével és tudásával, és szerelheti tovább. Mi szeretnénk, ha
partnerekként dolgoznánk
össze a cél érdekében.”
Fotók: Mile Máté
