Konkrét tervekkel érkezett a vezérigazgatói székbe?

A választások után nem változott meg a kerületvezetés, a csapásirány sem, így nem volt szükség nagy reformokra. Azonosulni tudok az önkormányzat várospolitikájával, van hozzá kapcsolódó szakmai tapasztalatom, gyakorlatom.

Szerencsés helyzetben vagyok, mert az előző két évben láttam, hogy mit csinált a Rév8. Ismeretes volt előttem, hogy milyen kisebb léptékű szervezeti átalakítások szükségesek, milyen szakértelmek hiányoznak a cég működéséből, ahogy az is, milyen típusú portfólióval, projektekkel megyünk tovább.

Fontos előrelépés, hogy letisztáztuk, mely tevékenységek tartoznak a Rév8-hoz, melyek a Polgármesteri Hivatalhoz. A közterületekkel kapcsolatos tervezések, kivitelezések menedzsmentje, az azokhoz kapcsolódó közösségépítés, kommunikáció teljesen hozzánk került, a lakásügynökség pedig az önkormányzathoz, ahol az ingatlanállománnyal való gazdálkodás egyébként is zajlik.

A Kiss József utca fásításából mégis kimaradt a Rév8.

A projekt a Városépítészeti Irodánál volt eredetileg, ezért a hivatal munkatársai fejezik is be. A profiltisztításnak köszönhetően az utcafásítás következő ütemét már mi visszük majd.

Azt mondta korábban, hogy a kerületi várospolitika a lakókat, az élhetőséget állítja a középpontba. Kifejtené bővebben, mit jelent ez?

Hangsúlyos az emberekkel való törődés: az a szociális érzékenység, ahogyan a különböző problémákra reflektál az önkormányzat, miközben minden itt élőre partnerként tekint.

Erős emberközpontú szemlélet hatja át a közterület-fejlesztéseket is. Az önkormányzat törekvése az, hogy a közterületeket sokoldalúan használhassák a lakosok, hozzáférhetők legyenek mindenki számára, legyenek zöldek, árnyékosak és biztonságosak. Nyitottak vagyunk arra is, hogy megkérdezzük a lakókat, mit gondolnak egy-egy fejlesztésről, és a visszajelzéseket beépítsük a végleges kialakításba, ahogy történt ez például a Bacsó Béla utca felújításánál is.

A nagy fokú nyitottságot, a véleményük kinyilváníthatóságát és a közterek megújhodó használatát a lakóknak is szokniuk kell még.

Nekünk is tanulnunk kell azokat az eszközöket és módszereket, hogy minél többeket érjünk el. Nem biztos, hogy mindenki számára világos: ez egy összecsiszolódási folyamat. Szerintem az a lényeg, hogy nyitottak maradjunk akkor is, amikor olyan visszajelzést kapunk, amellyel nem számoltunk.

Mint például a Harmickettesek terénél?

Azzal, hogy ideiglenesen eltűntek a szervizútról az autók, beláthatóbb lett a tér, de a társadalmi problémák is láthatóbbá váltak, amik előtte megbújtak a parkoló autók mögött. A hajléktalanszállóról kijövő emberek is pihenni szeretnének valahol napközben. Ha kiteszünk egy padot, akkor le tudnak ülni. A probléma nem az átalakítással van, vagy azzal, hogy kihelyeztünk néhány ülőalkalmatosságot, a kérdés az, hogy egyáltalán miért vannak hajléktalan emberek.

Egyébként a kísérleti projekt során nagyon sok a környéken lakó, téren áthaladó ember osztotta meg velünk a véleményét, beszélt a térhasználati szokásairól – sokirányú információt gyűjtöttünk össze. A tér távlati átalakításában ezeket figyelembe vesszük. Az interakció tehát sikeres volt.

Azt mondta, figyelemmel követi a nemzetközi városfejlesztési, közterület-megújítási gyakorlatokat. Mik ezek és hogyan adaptálhatók Józsefvárosba?

A városfejlesztésben egyre inkább elterjedt a kísérleti megközelítés trendje, ami Józsefvárosba is elért, alkalmazzuk is. Egy-egy köztérfejlesztés úgy zajlik, akár egy teszt: kisebb beavatkozásokat hajtanak végre a város egyes részein, és megfigyelik, mi történik ott, hogyan reagál arra a lakosság. Ha beválik az akció, akkor el lehet terjeszteni, állandósítani lehet. A jógyakorlatokat, sikeres megoldásokat pedig az egyik város ellesheti, átveheti a másiktól.

A köztérhasználat reformációja zajlik: legyen újra az élet színtere az utca, gyűljenek ott össze az emberek, beszélgessenek, sportoljanak, alkossanak együtt. Miért és mikor változott ez meg?

Az hogy gépjárműközpontúak lettek az utcáink, a 60-70-es évek trendjéből indult ki, amit Magyarország is teljesen átvett. A városfejlesztésben nagy hangsúlyt fektettek a motorizált közlekedés előnyben részesítésére, gazdasági fellendülést vártak tőle. Azt gondolták, ha mindenki könnyen és gyorsan eljuthat egyik helyről a másikra, az támogatni fogja a gazdaságot.

Azzal viszont nem számoltak, hogy a jelentős környezeti ártalmak mellett társadalmunk szövete is szétszakadozik, mert eltávolodunk egymástól, nem találkoznak egymással az eltérő hátterű emberek. Hogy a közterületeket vissza kell szerezni, és nem lehet teljes mértékben átadni az autóknak, az igénye erre nálunk a közelmúltban érett meg. Látni lehet, ha történik ilyen irányú változás, s megnyitnak egy közteret, azt nagy örömmel veszik használatba az emberek.

Mik a prioritások most a kerületi városfejlesztésben?

Ha a városfejlesztést leszűkítem a Rév8 által felügyelt területekre, akkor elsőbbséget élvez, hogy az utcák zöldek, árnyékosak legyenek, és igyekezzünk foglalkozni a csapadékmegtartással is. Több funkciót kapjon egy közterület, kihasznált legyen.

Fontos a kereszteződések akadálymentesítése, ahogyan az is, hogy biztonságos legyen a járműforgalom keresztezése, az autóforgalom csillapított legyen és a biciklisek is biztonságban tudjanak közlekedni. A biztonságot az is erősíti, ha minél több ember használ egy közterületet, ugyanis jobban figyelnek egymásra. Lényeges, hogy mindezt a használókkal egyeztetve, a változásokról folyamatosan és nyíltan kommunikálva tegyük.

Folyamatos a harc az autósok és az autóval nem rendelkezők között. Előbbiek parkolóhelyet, utóbbiak több zöld területet, járható járdákat, tisztább levegőt szeretnének. Szemléletformálással feloldható az ellentét?

Nekem is van olyan ismerősöm, akit – úgy hiszem – soha nem fogok meggyőzni ebben a témában. Van, akinek az elképzelése nem megmásítható. A vitákat ettől függetlenül le kell folytatni, és időt kell arra szánni, hogy az álláspontokat mindenki meghallja.

Példák mentén lehet elgondolkodtatni, érvelni. Fel lehet hívni a figyelmet például arra, hogy reggelente az iskolák környékén, amikor a szülők autóval viszik iskolába a gyerekeiket, a megnövekedett forgalom miatt a légszennyezettség koncentrációja igencsak megemelkedik a tantermekben is, ami rontja a gyerekeink egészségét.

Ugyanakkor, ha szembesülünk az autók által okozott légszennyezéssel, zajjal és közlekedésbiztonsági veszélyekkel, felmerül a közérdeket szem előtt tartó politikai hozzáállás szükségessége is. A választott vezetők hozhatnak olyan döntéseket, amelyekkel az adott pillanatban nem feltétlenül ért egyet mindenki, ám hosszú távon mégis mindenki számára előnyösek. Erről szól a demokrácia.

Hogyan lesz fenntartható egy városrész? Milyen elvek szerint alakul, épül?

Józsefvárosban meglehetősen korlátozottak a lehetőségeink: adott szélességű utcák és adott magasságú házak vannak. Az utcák alatt keresztül-kasul közművezetékek húzódnak, amik ráadásul nagymértékben elöregedtek. Ezért itt nem beszélhetünk nagy strukturális átalakításokról. Amit tehetünk, hogy minél több helyen megszakítjuk a burkolatot zöldfelülettel. Minél több fát ültetünk, és ahol erre nincs tér vagy lehetőség, ott egyéb alternatív zöldítési megoldásokat alkalmazunk, például zöldfalat. Támogatjuk a fenntartható közlekedést, az aktív mobilitást, lassítjuk és csökkentjük a gépjárműforgalmat, különösen az átmenő forgalmat.

Továbbá – kitekintve a Rév8 hatókörén túlra – figyelünk arra, hogy mennyi szemetet termelünk, és azt megpróbáljuk újrahasznosítani. Természetesen az épületek energetikája is lényeges összetevője annak, hogy fenntartható módon működjön egy város. Törekedni kell az energiamegtakarításra, és az elhasznált energia fenntartható módon történő megtermelésére.

A fenntarthatóságért és a klímaválság ellen folytatott küzdelemben szükségeltetik egy teljes fővárosi koncepció, vagy meg lehet valósítani kerületszinten, akár utcaszinten is?

Ha globálisan nézzük, akkor azt látjuk, nem Józsefvárosban vagy Budapesten vannak a legnagyobb környezeti problémák, hanem mondjuk Kínában. Ezzel látszólag valamelyest távol tudjuk tartani magunktól a klímaválság tényét, felelősségét is. Úgy vélem, a felelős megközelítés az, ha minden ember megteszi a saját lépéseit a környezete védelmében.

Az olyan miniprojektek mint a parkletek, közösségi kertek, mikroparkok, elhozhatják a rendszerszintű változást?

Amikor új zöldterületek jelennek meg a városban, még ha kicsik is, jelentős változásokat hoznak. Nem csak szabad teret nyújtanak, új szemléletet is közvetítenek. Abban hiszek, hogy a sok kis apró lépés szerzi meg a támogatást ahhoz, hogy nagy lépések is történhessenek.

Bár egy mikropark vagy közösségi kert önmagában nem hoz radikális változást a klímaváltozás elleni küzdelemben, azonban arra inspirálja az embereket, hogy többet tegyenek a környezetükért.

Nem tudunk egyszerre mindent átalakítani, kellenek kisebb-nagyobb lépések, kell egy menetrend. Hogy a szemlélet alakuljon, ahhoz pedig idő kell. Szerintem a józsefvárosiak egyre nyitottabbak, befogadóbbak az ilyen aprónak tűnő kezdeményezések iránt.

Képek: Huszár Boglárka