A Rákóczi tér és a József utca közötti Salétrom utca – akárcsak a körutat keresztező, a Salétrom és a Rökk Szilárd utcát összekötő Kis Salétrom utca, a XVIII–XIX. században itt álló salétromégető házról (Saliterbrennliches Haus) kapta a nevét – értesülhetünk a Ráday Mihály-féle Budapest teljes utcanévlexikonból. Csábító lenne azt gondolni, hogy a salétromégető ház a két salétromos utca kereszteződésben állt és a József körút 34–36. tömbje kirajzolná az egykori épület alaprajzát, de ez nincsen így. Illetve a helyszín nagyjából stimmel, csak éppen a József körút még nem létezett akkor. Salétrom utca – pontosabban Saliter gasse – azonban már igen.
A salétrom, a fekete lőpor egyik összetevője, igen fontos termék volt. Salétromgyár közelében lakni azonban nem lehetett túl kellemes. A szerves anyagok rothadásakor a föld vagy trágya felszínére kiülő fehér sót először összegereblyézték, aztán üstbe vetették, a lúgos folyadékot pedig addig főzték, amíg ki nem kristályosodott. Városi környezetben
az alapanyag leginkább az istállókból összeszedett érett lószar,
vagy az istállók földje volt. Ezt főzték hamulúggal több napon át.
Az többé-kevésbé közismert, hogy Reitter Ferenc, a Közmunkatanács főmérnöke Duna-csatornát álmodott a mai Nagykörút helyére, az talán kevésbé, hogy ezzel egy korábbi állapotot állított volna helyre mesterségesen. Az egykori Rákos-árok, mint a Duna fattyúága ugyanis 1842-ben, a terv születésekor már alig-alig létezett, csak árvíz vagy nagyobb esőzés idején telt meg. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a feljegyzések szerint ugyan már a XVIII. század közepén feltöltötték, de Pest-Buda-Óbuda 1837-es áttekintő térképén még létező – minden bizonnyal időszakos – vízfolyásként szerepel. Sőt, a mai Gutenberg tér helyén egy kis hídon lehetett átkelni a szennyvízcsatornaként is funkcionáló patakocskán a Fiaker (ma Bérkocsis) utca felől haladva az az Eisen, azaz Vas utca felé a mai Kőfaragó utcán. Egy másik hidacska pedig annak a szó szerint is különös nevű Seltsame gassénak folytatásában állt, amelyet ma Kölcsey utcaként ismerünk.
Reitter nagykörúti csatornája minket is megihletett:
A korabeli térképeken az is látszik, hogy a Rákos-árok nem a mai József körút helyén volt, hanem „eggyel beljebb”, a mai Somogyi Béla és Rökk Szilárd utcák vonalában. Az utcát, amely az árok partján futott, beszédes módon Koth gassénak, azaz
Sár utcának hívták.
Talán nem véletlen, hogy a környékbeli utcanevekkel szemben végül nem egyszerűen „magyarosították”, hanem át is keresztelték Bodzafára. És, mi volt akkor a József körút helyén? A térkép szerint házak és kertek.
Egy 1793-as térképen még ennél is meglepőbb dolgot találunk: a Rókus kápolna mögött egy tavat (Tegel Laken), nagyjából a Blaha Lujza tértől a Gutenberg térig közvetlenül a Rákos-árok mellett. A neve, és az, hogy a Rákóczi tér környékén állt egykor a pesti téglagyár, ki lehet találni, hogy ez egy ahhoz kapcsolódó bányató volt. Igaz, a környéken több kisebb-nagyobb tavacska is volt, az egyik például éppen a mai Kis Salétrom utcától délre, a Rákos-árok másik oldalán. A tótól északra egy épület állt, amelynek határai a Salétrom utca és a már akkor is piacként funkcionáló Rákóczi tér voltak. Ezt abból is tudhatjuk, hogy akkor még Schweinemarktnak – disznópiacnak –, majd Borjú térnek hívták. Ez volt az egykori salétromégető ház.
Hogy mi lett a sorsa és pontosan hol helyezkedett el? 1871-ben törvényt fogadtak el a Nagykörút építéséről. Pest belterületének 1872-es városrendezési térképén már az látszik, hogy az egykori tavat feltöltötték, helyére házak épültek. Olyan házak, amelyek pont útjában álltak a tervezett Nagykörútnak. A házakat végül lebontották, a cikcakkos utcákat keresztülvágták, kiegyenesítették. A Wikipedia így erről: „a Nyugati pályaudvar és az Andrássy út között a körút nyomvonala javarészt beépítetlen telkeket vágott át, a Király utca és az Üllői út között azonban jelentős bontásokkal járt az új nyomvonal kiépítése. Az érintett szűk, rendezetlen utcákban a lakóházak földszintesek voltak, elvétve akadt csak emeletes ház az istállókkal, műhelyekkel tarkított környezetben.”
A Salétrom és Kis Salétrom utcáknak nevet adó üzemnek mára hűlt helye, még az utcaszerkezet sem őrzi a nyomát. Figyelembe véve, hogy a salétromfőzés hagyományos eljárása milyen szagokkal járhatott, jobb is így.
Fotó: Mile Máté
