A Rákóczi tér és a József utca közötti Salétrom utca – akárcsak a körutat keresztező, a Salétrom és a Rökk Szilárd utcát összekötő Kis Salétrom utca, a XVIII–XIX. században itt álló salétromégető házról (Saliterbrennliches Haus) kapta a nevét – értesülhetünk a Ráday Mihály-féle Budapest teljes utcanévlexikonból. Csábító lenne azt gondolni, hogy a salétromégető ház a két salétromos utca kereszteződésben állt és a József körút 34–36. tömbje kirajzolná az egykori épület alaprajzát, de ez nincsen így. Illetve a helyszín nagyjából stimmel, csak éppen a József körút még nem létezett akkor. Salétrom utca – pontosabban Saliter gasse – azonban már igen.

A salétrom, a fekete lőpor egyik összetevője, igen fontos termék volt. Salétromgyár közelében lakni azonban nem lehetett túl kellemes. A szerves anyagok rothadásakor a föld vagy trágya felszínére kiülő fehér sót először összegereblyézték, aztán üstbe vetették, a lúgos folyadékot pedig addig főzték, amíg ki nem kristályosodott. Városi környezetben

vagy az istállók földje volt. Ezt főzték hamulúggal több napon át.

Az többé-kevésbé közismert, hogy Reitter Ferenc, a Közmunkatanács főmérnöke Duna-csatornát álmodott a mai Nagykörút helyére, az talán kevésbé, hogy ezzel egy korábbi állapotot állított volna helyre mesterségesen. Az egykori Rákos-árok, mint a Duna fattyúága ugyanis 1842-ben, a terv születésekor már alig-alig létezett, csak árvíz vagy nagyobb esőzés idején telt meg. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a feljegyzések szerint ugyan már a XVIII. század közepén feltöltötték, de Pest-Buda-Óbuda 1837-es áttekintő térképén még létező – minden bizonnyal időszakos – vízfolyásként szerepel. Sőt, a mai Gutenberg tér helyén egy kis hídon lehetett átkelni a szennyvízcsatornaként is funkcionáló patakocskán a Fiaker (ma Bérkocsis) utca felől haladva az az Eisen, azaz Vas utca felé a mai Kőfaragó utcán. Egy másik hidacska pedig annak a szó szerint is különös nevű Seltsame gassénak folytatásában állt, amelyet ma Kölcsey utcaként ismerünk.

Reitter nagykörúti csatornája minket is megihletett:

A korabeli térképeken az is látszik, hogy a Rákos-árok nem a mai József körút helyén volt, hanem „eggyel beljebb”, a mai Somogyi Béla és Rökk Szilárd utcák vonalában. Az utcát, amely az árok partján futott, beszédes módon Koth gassénak, azaz

Talán nem véletlen, hogy a környékbeli utcanevekkel szemben végül nem egyszerűen „magyarosították”, hanem át is keresztelték Bodzafára. És, mi volt akkor a József körút helyén? A térkép szerint házak és kertek.

Egy 1793-as térképen még ennél is meglepőbb dolgot találunk: a Rókus kápolna mögött egy tavat (Tegel Laken), nagyjából a Blaha Lujza tértől a Gutenberg térig közvetlenül a Rákos-árok mellett. A neve, és az, hogy a Rákóczi tér környékén állt egykor a pesti téglagyár, ki lehet találni, hogy ez egy ahhoz kapcsolódó bányató volt. Igaz, a környéken több kisebb-nagyobb tavacska is volt, az egyik például éppen a mai Kis Salétrom utcától délre, a Rákos-árok másik oldalán. A tótól északra egy épület állt, amelynek határai a Salétrom utca és a már akkor is piacként funkcionáló Rákóczi tér voltak. Ezt abból is tudhatjuk, hogy akkor még Schweinemarktnak – disznópiacnak –, majd Borjú térnek hívták. Ez volt az egykori salétromégető ház.

Hogy mi lett a sorsa és pontosan hol helyezkedett el? 1871-ben törvényt fogadtak el a Nagykörút építéséről. Pest belterületének 1872-es városrendezési térképén már az látszik, hogy az egykori tavat feltöltötték, helyére házak épültek. Olyan házak, amelyek pont útjában álltak a tervezett Nagykörútnak. A házakat végül lebontották, a cikcakkos utcákat keresztülvágták, kiegyenesítették. A Wikipedia így erről: „a Nyugati pályaudvar és az Andrássy út között a körút nyomvonala javarészt beépítetlen telkeket vágott át, a Király utca és az Üllői út között azonban jelentős bontásokkal járt az új nyomvonal kiépítése. Az érintett szűk, rendezetlen utcákban a lakóházak földszintesek voltak, elvétve akadt csak emeletes ház az istállókkal, műhelyekkel tarkított környezetben.”

A Salétrom és Kis Salétrom utcáknak nevet adó üzemnek mára hűlt helye, még az utcaszerkezet sem őrzi a nyomát. Figyelembe véve, hogy a salétromfőzés hagyományos eljárása milyen szagokkal járhatott, jobb is így.

Fotó: Mile Máté