„Ricsi Pí hozta a hangmintákat lemezről írható CD-re átjátszva. Egy MD421-es mikrofon volt az egyetlen, amit a négysávos kazettásba dugtunk. Teljesen basic felszerelés, de ezzel kezdtek el házalni a kiadóknál” – emlékszik vissza Deseő Balázs, hogyan is készült a felvétel a szülei lakásában. Gyakran akkor dolgoztak, amikor a szülők nem voltak otthon, hogy ne zavarják őket.
A Magneoton kiadó felfigyelt a srácok munkájára. „Először csak a Takarítónő című kislemezt csináltuk meg 4 dallal, és mivel beütött és működött, látták, hogy van benne potenciál. Óvatos duhaj volt a kiadó, letesztelte a közönséget a kislemezzel, és aztán jöhetett a nagyobb beruházás.”
A zenei háttér és a technológia szerelmese
Deseő Balázs családjában a zene központi szerepet játszott. Édesapja hegedűs és brácsás, édesanyja zongoratanár, így a fiatal Deseő Balázs klasszikus zenei képzésben részesült. 12 éven át tanult zongorázni, beleértve a 2 év jazzképzést is, de végül a könnyűzene vonzotta magához.
„Apám azt mondta, fiam, nyugodtan hallgasd, mi történik a popzenében, de ne rögtön Stevie Wonderrel kezdd, inkább a Boney M-mel.”
A családban a zenehallgatás is különleges volt – az édesapa az Állami Hangversenyzenekarral gyakran turnézott Nyugaton és a legfrissebb popzenei albumokat hozta be Magyarországra. Ezeket másolta kazettára a kicsi Balázs, és a lemezekkel is lehetett üzletelni.
A technikai érdeklődése korán megmutatkozott. Édesapja elvitte magával a stúdiókba, amikor lemezfelvételre ment, „12 éves forma gyerekként azt néztem, hogy juj, de jó, de sok kütyü, de sok gombja van, izgalmas volt ez a világ”. Az első szintetizátorát és egyéb felszereléseit is az édesapjától kapta. „Apám magának hozta ezeket, de ahogy lenni szokott, a gyerek elcsaklizta” – mondja mosolyogva.
Miért éppen az Animal Cannibals?
Deseő Balázs első komolyabb szakmai felkérése az volt, hogy készítsen zenei alapokat Bach Szilvia humoristának az 1990-es Humorfesztiválra. Később részt vett a Raplektor nevű projektben is – amit egy vállalkozó afféle Rapülők-másolatként talált ki, miután Gesztiék 2 lemez után befejezték –, ebben nemcsak a zenei alapokért felelt, hanem rappelt is. Ezen a projekten keresztül ismerkedett meg az Animal Cannibalsszel, közös volt a koncertszervezőjük.
A rapduó több zenészt is felkért, hogy készítsen profi alapokat házilag összerakott demóikhoz. A demókat addig kazettán próbálták terjeszteni, de nem úgy szólt, ahogy szerették volna. Balázs szerint azért választották végül őt, mert „nem akartam megváltoztatni a zenei elgondolásukat. Utólag hallottam a konkurenciát is, az nagyon más volt. Én viszont azt csináltam meg, amit ők akartak, csak profi módon.”
Józsefváros vs. Compton – a hitelesség kérdése
A 90-es évek elején a magyar hiphop még gyerekcipőben járt. Deseő Balázs szerint a legtöbben a Rapülők révén ismerték meg a műfajt, ami valójában távol állt az amerikai előképektől.
„Az átlag pophallgató szerint vicces, kis cuki szövegek voltak, ami az önmaga világában jó volt, de egy igazi hiphop forma kinevette volna ezeket a szövegeket.” Deseő a valódi hiphop világát is az Animal Cannibals révén ismerte meg. „Tőlük kaptam továbbképzést. Hozták a nótákat, hogy lássam, mik az etalonok. Kaptam továbbképző kazettákat, ahol rám öntötték Kurtis Blow-t meg a hasonló típusú zenéket.”
A korai kannibál-szövegvilág próbált autentikus gettó életérzést közvetíteni, de idővel változtattak ezen a megközelítésen. Főleg az első lemezen voltak „ilyen gettós, amerikai hiphop akarunk lenni, a telepi srác napja típusú dalok. Aztán látszik, hogy rájöttek, ez nem hiteles. Ők nem voltak életveszélyben, amikor kimentek este az utcára. Józsefváros sem volt olyan, mint Compton, ahol kimész éjszaka, és nem jössz haza, mert lelőnek.” Ricsi a Magdolnanegyedben lakott akkoriban, Qka pedig a Bródy Sándor utcában bérelt lakást – a kerület valóban inspirálta a zenéjüket, de nem az amerikai gettókra jellemző életveszélyes környezetként.
A hosszú együttműködés titka
Deseő Balázs immár 3 évtizede dolgozik együtt az Animal Cannibalsszel, és munkamódszerük alapvetően nem változott. „Ugyanúgy csináljuk a zenéket, nagyjából ugyanazzal a módszerrel. Hoznak egy alapvető ötletet, sokszor valamilyen stock zenét, és azt mondják, hogy erre megírták a szöveget, de a zenét ki kell cserélni.”
Az alkotói folyamat interaktív, „van, amikor én csinálom a zenét, de olyan is van, hogy együtt írjuk. Elkezdek valamit játszani, és jönnek az ő meglátásaik, az ötletek, alkotóelemek, ebből lesz végül valami közös.”
A sikeres együttműködés kulcsa Deseő Balázs szerint az, hogy karakterben is passzoltak. „Mivel nincs nagy korkülönbség közöttünk, abszolút megvolt a kommunikáció. Ők a magánéletben is vicces figurák, és én erre vevő voltam, ugrattuk egymást. Jól szituált, jól nevelt, közülünk való srácok voltak – nem utcagyerekek, de nem is high society figurák.”
A régi és az új
Bár a zenekészítés technológiája drámaian megváltozott az eltelt három évtizedben – a 14 másodperces mintákat befogadni képes samplerektől és floppylemezektől eljutottunk mára az akár okostelefonon is megvalósítható komplett produkciókig –, de Deseő Balázs szerint van valami, ami nem változott.
„Néha úgy érzem, hogy mostanában túlzenéljük a dalokat. Megvan a varázsa annak, amikor limitált a technológia, és marad egy nyersessége az egésznek,”
vélekedik. A technikai korlátok gyakran kreativitásra ösztönözték őket, a végeredmény pedig autentikusabb lett.
Zenekészítőként az évek során számos más előadóval is dolgozott, köztük Sub Bass Monsterrel, az Unisexszel, a TNT-vel. Részt vett Majka zenekarában is, ott elsősorban a koncerteken játszik billentyűsként, de szerzett már zenét Majkának is.
Három évtized távlatából a Yozsefváros és az Animal Cannibals többi korai slágere még mindig elevenen él a közönség emlékezetében. A régi dalokat jobban kedveli a közönség, pedig azóta is rengeteg új albummal jöttek már elő. „Ez olyan, mint az Earth, Wind and Fire – a mai napig csinálnak lemezeket, de mindenki a Septemberre és a 80-as évek nagy slágereire gondol. Ezzel nincs baj, amíg működik és mindenki elégedett.”
A zenei hagyomány pedig tovább él: a producer fia már ugyanazt az utat járja, mint édesapja annak idején, idén kezdett zongoraórákra járni. „Ügyes, látszik, hogy valami ragadt rá a koszon kívül”, mosolyog büszkén Deseő Balázs, nem lezárva a 3 évtizedes sikertörténetet, ami egy egyszerű, józsefvárosi ihletésű rapszámmal kezdődött.
Fotók: Mile Máté
