„Öt-hat éves lehettem, amikor arra a kérdésre, hogy milyen hangszeren szeretnék tanulni, azt feleltem: én Torma Rudi szeretnék lenni. Torma Rudi – az idősebb – hosszú ideig a Miniatűr Piano Bár zongoristája, a budapesti éjszaka ismert előadója volt a 70-es, 80-as években. Édesapám sokszor muzsikált vele, s én kisgyerekként ámulva hallgattam őt.”

Ezt Nyári Gyula László, az egyesület alapító elnöke meséli, aki egyébként a Magyar Állami Operaház zongoraművésze, a Cziffra Alapítvány kitüntetettje. Emellett húsz éve a legelőkelőbb szállodákban zongorázik esténként, illetve csak zongorázott a pandémia előtt.

A bárzongoristák a covid idején ugyanúgy munka nélkül maradtak, ahogyan a legtöbb vendéglátós és a vendéglátásban muzsikáló zenész.

A cigányzenészek számára kárpótlásként, áthidaló segítségként hozta létre a kormány a Muzsikáló Magyarország nevű pályázati programot. Ez a lehetőség több mint 100 zenekar tagjainak biztosított jövedelmet fél évig. Nem így a bárzongoristáknak, holott ők ugyanúgy vendéglátósok voltak. Voltaképpen ez adta az apropóját az egyesület létrehozásának. Úgy gondolták, ha megfelelő szervezettel képviselik magukat, jobban tudják érvényesíteni az érdekeiket. De ha már egyesület, akkor más, szintén fontos célokat is megfogalmaztak.

„A bárzene önálló zenei műfajt képvisel, százéves múlttal. A bárzongoristának több száz számot kell ismerni szöveggel együtt, s rá kell éreznie a vendég hangulatára is. Illik tudnia a visszatérő vendégek kedvenc számait, és kérés nélkül is elmuzsikálni (énekelni is)” – mondja az elnök.

Eisemann Mihály már az 1920-as években a Stefánia úti Admirál bárban zongorázott, ő szerezte többek között a Bástyasétány hetvennégy című Gazdag Gyula-operettfilm zenéjét, operetteket, korabeli slágereket. Cziffra György, Seress Rezső, világhírű muzsikusok képviselték valaha a bárzenét, Solymossy Lulu, Vécsey Ernő, Martiny Lajos, Turán László, Garay Attila, Szabó József, Horváth Jenő, akik közül többen zenét is szereztek, amelyekből slágerek születtek, és nem csak a Szomorú vasárnap című Seress Rezső dal, hanem például Horváth Jenő zseniális szerzeményei, melyek mára szinte teljesen feledésbe merültek.

A közelmúlt nagy nevei pedig Mártonffy Miklós, Kóródi Iván, Fűzy Gábor, Orosz János, Nádas Gábor. Sajátos bárzenei stílust alakítottak ki, rangot adtak a bárzenének. Méltatlan volna elfeledni ezt a műfajt, s azoknak az emlékét is, akik művészi szintre emelték a bárzenét.

Az egyesület egyik célja az ennek kulturális örökségnek a megóvása és továbbhagyományozása. Ezért csak olyan muzsikusokat vesznek be a szervezetbe, akik magas szinten képviselik a műfajt. Az alapító és tiszteletbeli tagok közül többen a kerületben élnek, közöttük bárzongorista-verseny győztesek.

Az alapító okiratban célként fogalmazódott meg a jövő generációjának képzése az egyesület keretein belül, hogy a műfaj tovább élhessen és megmeneküljön a kihalástól.

A szervezetnek pártoló tagsága is van, jelenleg olyan neves művészek, mint Kesselyák Gergely, a Magyar Állami Operaház karmestere, Balázs János Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész, Némethy Attila zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, Sárközi Gyula Harangozó-díjas balettmester, koreográfus és a tudós Batta András Erkel- és Széchenyi-díjas zenetörténész azok, akik nevüket adják ehhez a fajsúlyos műfajhoz, így is emelve rangját eme zenei művészeti ágnak.

„Míg zongorista növendéktársaim a klasszikus művek gyakorlása után kikapcsolódásként fociztak, vagy más hobbijuknak hódoltak, addig számomra e műfaj muzsikálása jelentette és jelenti a pihenést, a kikapcsolódást” – folytatja Nyári Gyula László a személyes történetét a bárzongorista létével kapcsolatban. „A bárzongorázás különleges tudást igénylő műfaj, amit kulturális örökségünk részévé kell nyilvánítani és ismertté tenni a jövő generáció számára!”

Képek Nyári Gyula László – Címkép: Fortepan/Bauer Sándor (illusztráció)