„Budapest éji, nagy álmát hozom. / Be víg város vagy, én bús városom, / Zsibbadtan tapint fáradt két kezem, / Cigánnyal, borral, nővel érkezem. / Budapest éji, nagy álmát hozom” – írta Budapest éjszakája szól című versében Ady Endre. Régebben szinte magától értetődő volt, hogy a kávéházakban, éttermekben hallgathattunk cigányzenét. Mára az számít kuriózumnak, ha egy-egy vendéglátóipari egység alkalmaz zenészeket.

Lakatos Lejla és férje, Lakatos László nem zenészek, ellenben a művészethez van kötődésük. „A Rajkó-Talentum Alapfokú Művészeti Iskola és Középiskola táncművészeti szakán végeztem” – mondta Lakatos Lejla, aki nagyon büszke arra, hogy már akkortájt jó kapcsolatot ápolt azokkal a diáktársakkal, akikkel ma közösen dolgozhat.

Lakatos Lejla egy ideig PR-feladatokat látott el egy korábban állami támogatásban részesült zenekarnál. A támogatás megszűnése után folyamatosan érkeztek a felkérések. A férjével immáron 5 éve üzemeltetik a családi vállalkozást, s kiszervezik a cigányzenészekből álló zenekart olyan inkluzív helyekre, mint a Gundel Étterem, a Centrál Grand Cafe&Bar vagy a New York Kávéház. Hogy a nagy múltú – valaha Kosztolányi Dezső és a legendás szerkesztő, Osvát Ernő törzshelyének számító – kávéházban cigányzenekar játszhasson, abban Meskó Zsolt író-rendező érdeme, támogatása elvitathatatlan.

Lakatos László azt mondta, a New York Kávéházban két csapat váltja egymást: az egyik 10 és 18 óra között óránként 15 percet muzsikál, a másik az esti órákban, 19-től 21 óráig, a fő attrakciók közötti maradék 45 percben pedig 3 műszakban zongoristák szolgáltatják a háttérzenét. A zenekart egytől egyig profi, a szakmában elérhető legmagasabb képesítéssel rendelkező, konzervatóriumot vagy akadémiát végzett, magasan kvalifikált, hivatalos 4, 6 vagy 8 órás munkarendben foglalkoztatott zenészek alkotják. Utóbbi 2 kitétel azért érdemel említést, mert sajnos nem ez a jellemző: nem egy zenészüknek most van először bejelentett munkahelye.

„Sokan előítéletesek a zenészekkel szemben. Erőszakosan lépnek az asztalhoz a pocakos idős prímások, nincsenek egységes öltözékben, és ha kell, a hegedűt is eladják a vendégnek, hangzott el sokszor, ha egy üzletvezetővel tárgyaltunk. Elterjedt az a hiedelem, hogy szedett-vedett társaság,

– mondta Lakatos László.

A zenészek között figyelnek a fiatal tehetségekre is, mert szükség van utánpótlásra és tehetséggondozásra. Ezért, ha van rá lehetőség, a foglalkoztatott zenészekhez gyakran csatlakoznak a gyerekeik is, akik így egy teljes zenekartól, „élesben” szerezhetnek tapasztalatot. Lakatos László szerint manapság a közönségigény megköveteli a kortárs filmzenék, slágerek ismeretét, nem mindenki fogékony a klasszikus cigányzenére, nótákra. Ezen a pályán kötelező az alkalmazkodás a gyorsan változó zenei trendekhez. „Számos olyan megkeresésünk volt az elmúlt években, hogy valaki hallott minket egy rendezvényen játszani, és a műsor, vagy akár a zenekari tagok annyira elvarázsolták a vendégeket, hogy meghívott minket egy általa szervezett programra. Akad olyan mecénásunk is, mint a már emlegetett Meskó Zsolt, aki nagy szeretettel ajánl minket egy-egy rendezvényre. Így történhetett meg az is, hogy Will Smith pár évvel ezelőtti budapesti látogatása során a privát születésnapi buliján a mi zenekarunk muzsikált – csodálatos estét töltöttünk akkor együtt. Mindig emlékezni fogunk arra, hogy egy amerikai világsztárnak mi okozhattunk örömöt. Számos eljegyzést, házassági évfordulót vagy születésnapot tartanak a New York Kávéházban, amiknek a zenekar biztosan részese” – idézték fel.

„Ezelőtt 20 évvel Budapest megannyi éttermében szólt a cigányzene. Mostanra radikálisan csökkent azoknak a helyeknek a száma, ahol élő zene hallható: nem kevés kihívás egy 4-5 tagú zenekart eltartania egy étteremnek” – sorolja az okokat Lakatos Lejla. Mint mondja, nemrég  újraindult a Muzsikáló Magyarország program, amely 4 hónapon keresztül nyújt támogatást, hogy az éttermek zenészeket alkalmazhassanak. Ez a kezdeményezés évek óta tart, és arra ösztönözheti az éttermeket, hogy a pályázat lejárta után is marasztalják a zenekart.

Lakatos László megemlítette, hogy

szinte mindegyikük itt él jó pár évtizede a családjával, a tanulmányaikat is itt kezdték el. „Józsefváros fontos nekünk, hiszen Budapesten a cigányság nagy része ehhez a kerülethez kötődik. Ez a régi pesti városrészek egyike, ahol egyszerre van jelen a történelem, a társadalmi sokszínűség és a folyamatos megújulás. Olyan hagyományokat őrzünk itt, melyekre figyelnünk kell” – mondta.

A zenészek kiválasztásában a magas zenei kvalitás az elsődleges. Emellett nem elhanyagolható szempont, hogy az adott művész a szervezeti egységen belül jól funkcionáljon, ez annyit tesz, hogy hajlandó a kávéháznak tetsző műsor összeállításában részt vállalni, könnyedén teremt kapcsolatot a hely alkalmazottaival és vendégeivel, s nem utolsósorban rendkívül rugalmas. Találkoztak már olyan prímással, aki bármennyire is kifogástalan szakmailag, új darabok eljátszására nem volt hajlandó, maradt volna a szívének kedves csárdásoknál, nótáknál. Érkeznek megkeresések, többnyire zongoristák kopogtatnak az ajtójukon, nemrég egy a Zeneakadémián végzett, friss diplomás fiatal jelentkezett hozzájuk.

Nem egyszerű a megújulás, csak a New York Kávéházban több száz változatos zenei ízlésű ember fordul meg nap mint nap. A muzsikusok próbálják tartani a lépést, felvenni a ritmust, folyamatosan bővítik a repertoárt. Például a Gundel Étteremben az az újítás, hogy az utolsó pár percben a zongora és a zenekar szokatlan, ámbár izgalmas módon együtt játszik, a közönség legnagyobb örömére jammel.

A roma holokauszt évfordulója alkalmából a Premier Kultcaféban játszik majd a zenekar. Nem egyszer kaptak már külföldi meghívást: jövő télen New Jersey-ben mutatkozhatnak be, miután egy kint élő magyar csapat hallotta őket a Gundel Étteremben. „Nagyon sok visszajelzést kapunk a mindennapokban, ez egyszerre fontos a zenészeinknek és nekünk, megerősít minket, hogy befogadókra találó értékmentést végzünk, jó úton vagyunk” – mondta Lakatos Lejla.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf