A Fővárosi Közgyűlés rendes ülését a hónap utolsó szerdáján, reggel szokták elkezdeni. Hogy ehelyett ezúttal hétfőn este 6 órakor rendkívüli ülést tartottak, arról az tehet, hogy a fővárosi Fidesz–KDNP-frakció nagyszabású Budapest Pride-ellenes kampánnyal készült a szerdai ülésnapra, mire a Tisza elmenekült, és ebben a formában már a Fideszt sem érdekelte az ülés. Pedig a költségvetésről való döntés tétje az lett volna, hogy Budapest ne menjen csődbe a nyár közepén. Hogy járjanak a metrók, buszok, villamosok, elvigyék a szemetet, felsöpörjék az utcát. És hogy legyen augusztusi fizetése a fővárosi cégek dolgozóinak. Buszsofőröknek, hivatali dolgozóknak, könyvtárosoknak.
Hogy ne potyogjon rá a szar mindenre
Hétfő este már mindössze pár órán múlott, összedől-e a budapesti tömegközlekedés és az összes közszolgáltatás, hogy kap-e fizetést több tízezer olyan ember, aki mindennap a főváros működésén dolgozik, s akiket talán észre sem veszünk, amíg jön a busz és a víz a csapból. Sőt, még az is a képviselők felelősségérzésén és kompromisszumkészségén múlott, hogy
augusztusban is kap-e enni a zsiráf
a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Mégis, a képviselők egy része – a szakszervezetek, fővárosi alkalmazásban álló dolgozók szokatlanul nagyszámú jelenléte ellenére – a kameráknak kitalált műsorral, a jövő évi országgyűlési kampánnyal húzta az időt. A Fidesz-frakció például szükségesnek érezte, hogy minden ellenzéki párt képviselőjének a kezébe nyomjon egy szivárványos zászlót (az MKKP képviselői elfogadták, a tiszások menekültek a provokáció elől).
Néha Karácsony: térdemre gyereket!
Sok kritika szokta érni Karácsony Gergely ülésvezetési stílusát, a főpolgármester ugyanis nem szereti elvenni a szót a képviselőktől, inkább türelmesen hívja fel a figyelmüket arra, hogy ne akkor tartsanak beszédet, amikor ügyrendi javaslathoz kértek hozzászólási lehetőséget, ne térjenek el a napirend tárgyától és ne mondják el ugyanazt sokadjára is. Ezúttal azonban nem ez történt. Hogy az idő sürgetése tehetett róla, hogy elfogyott a türelme vagy ráérzett a terem hangulatára, nem tudni, de amíg a Fidesz kampányolási kísérletét füttykoncert, addig Karácsony határozott fellépését üdvrivalgás fogadta azok részéről, akiknek valóban a megélhetése függött attól, sikerül-e megállapodni még az este folyamán.
Oda se nézve a padlóra köpünk
Hiába zajlott le szombaton Budapest történetének legnagyobb Pride-ja békében, a Fidesz–KDNP képviselőinek mindenről az jutott eszébe, hogy annak támogatói – a rendezvényt a főváros nevére vevő Karácsony Gergely, a hivatalosan is megjelenő ellenzéki pártok és a több százezer résztvevő – miatt a gyerekek megállnak a növésben. Ennél is kínosabb volt, hogy képviselőik mindvégig azon erőlködtek, hogy a Tisza Pártot is belerángassák a „Pride-koalícióba”.
Jól látható, hogy a kormánypárt képviselői egyetlen céllal ülnek a Fővárosi Közgyűlés padsoraiban, hogy Magyar Péter pártját, annak képviselőit támadhassák a propagandagépezet forgatókönyve szerint, és
folyamatosan a háború és a Pride támogatásával vádolják.
A Tiszát eközben – úgy látszik – szintén egyetlen egy dolog vezérli: hogy ezeket a vádakat lerázza magáról. Igyekszik nem állást foglalni egyetlen olyan kérdésben sem, amely a Fidesz kampánygurui szerint hatékony lehet a szavazók elriasztására. Magyar Péter küzdelme az „összebaloldalazódás” ellen ugyanakkor majdnem kilátástalan. Valójában mindegy, mennyire görcsöl rá erre a pártjával együtt. Tehet bármit, rengeteg pénzzel rengeteg csatornán fogják bizonygatni, hogy Karácsony krumpli, Magyar burgonya. Szentkirályi Alexandra máris azt sulykolja: a Pride támogatása is része volt a Karácsony és Magyar közötti megállapodásnak, vagyis annak, hogy
elfogadták a költségvetést,
és Budapestnek ne kelljen lehúznia a rolót.
Hogy akár a Fidesz–KDNP, akár a Tisza taktikája működni fog-e, az a közgyűlésből nem látszik. Lehetséges hogy a Fidesznek sikerül riogatással aktivizálnia korábbi szavazótáborát vagy eltávolítani a Tisza folyamatos állásfoglalásra, illetve az az alóli kibújásra kényszerítésével az emberi- és szabadságjogokra érzékeny, ám a kormányváltás esélye miatt a Tiszára nyitott ellenzéki szavazókat. De lehet, hogy mindez már csak kétségbeesett próbálkozás, a Tiszának már semmi sem árt, elég csöndesen megvárnia, amíg a Fidesz egy bátor lökése nyomán
eldől a gomba a rexasztalon.
Nem lesz egy fáklyás menet (tudod, mibe kerül annyi fáklya?)
Egy dolog azonban biztos: az, hogy a jövő évi országgyűlési választások témái uralják a Fővárosi Közgyűlést, és hogy emiatt került veszélybe Budapest működőképessége, ami nem csak a hivatali dolgozóknak és az újságíróknak jelentett jó néhány óra pluszmunkát. Hosszú távon a felelősség látszata illanhat el. Ez bizony pártpolitikai csatatér, ami a felelős döntések helyett, erősebben, mint valaha, így marad legalább jövő tavaszig, mégha Vitézy Dávid és frakciója igyekszik is kimaradni belőle.
A főváros vezetése – ugyan Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója még a lemondását is belengette arra az esetre, ha nem, vagy nem minden pontját fogadják el a költségvetésnek – és a főváros által felvett hiteleket érintő kifogásokkal élő frakciók, mint a Tisza és a Podmaniczky Mozgalom által megkötött kompromisszum ugyanakkor azt is jelenti, hogy ha nem sikerül újratárgyalni a hitelszerződést az OTP-vel, akkor egy hónap múlva újabb rendkívüli ülést kell tartani.
A költségvetést végül a kialkudott módosításokkal együtt fogadta el a Fővárosi Közgyűlés többsége. A kihirdetés pillanatában a díszterem hangszóróiból megszólaltak a Kispál és a Borz Mulató című számának első sorai: „Életbe’ maradunk, bebábozódunk…”
Pedig a helyzethez az utolsó két sor illene jobban: „Ennyi volt, tényleg, tényleg csak ennyi, sakkba’ csak paraszt, kártyába’ betli.”
