Indulhat a szombat délelőtti utazás, leginkább a múltba: Császi Ádám és Tóth Zoltán Gábor író-rendezők 2004-es 20 perces filmje megidéz sok mindent az egykor hírhedt, a 90-es évek csorbaszélű, horpadt bádog Józsefvárosából. De nemcsak a sok, azóta részben megújult ismerős helyszín az érdekes, hanem a sorsok. Szintén ismerősek, ahogy a 20 évvel fiatalabb Horváth Kristóf, Színész Bob is az, ahogy hétfő reggel retorikailag az anyját küldi el, hát az anyjába, de igazából azt a sorsot átkozza, ami arra ítéli, hogy a következő hét elején ugyanígy hideg vízben mosakodva kezdje meg életnek nevezett hullámvasutazását.
Az utcai konfliktusok, nagyotmondások, féllegális bizniszek, álmodozások, tervek sorát – köztük egy igen jelentős és szimbolikus kuka-monológgal – a hétvégi szétcsapás és nyolc napon túl gyógyuló illúzióvesztés zárja le. A rendezők nagyon is a lényegre szorítkozó, mégis anyagdús kisfilmje a korabeli hiphop zenék legjavával és olyan szerepüket játszókkal, mint a kerületi cigány közéletben is főbb szerepet játszó Szilvási István, vagy az akkoriban az egyik legígéretesebb fiatal színésznő-reménység, Ubrankovics Júlia, elég nyomasztó és erős darab lett, mint egy részeg este vett népszis gyros maradéka másnap. Elgondolkodik az ember azon, mennyire jó, hogy ez a valóság azért visszaszorulóban van – vagy csak átalakulóban?
Császi Ádám legutóbbi, a rasszizmust és cigányságot érintő kérdéseket körbejáró filmjéről itt írtunk:
