„Hogy mi a hosszú élet titka? Nem szabad abbahagyni a lélegzetvételt!” – árulta el lapunknak a 95. életévét ünneplő Kiss Boldizsárné Piroska. Közben nevetett. „A jó kedély mindent megér. Az sokat számít. A bajban mindig csak az segíti át az embert, ha nem a bajra gondol, hanem arra, hogy lesz ez még jobb is. Egyszer minden rossz véget ér, ha van türelmünk megvárni.”

Amikor betöltötte a 90-et, a Józsefváros Újság munkatársai akkor is meglátogatták Piroskát. Az idős, ám magát igen fitten tartó hölgyet Camara-Bereczki Ferenc Miklós képviselő köszöntötte 2020 novemberében is, mint most is, és emlékeztette 5 évvel korábbi ígéretére: ha még képviselő lesz, a 95-öt is megünneplik együtt. Piroska emlékezett az ígéretre, ahogyan arra is, Camara-Bereczkinek akkortájt hosszabb haja volt, azt hiányolta most.

A négy fal vagy a testen végigbizsergő zene?

November 7-én 11 órára voltunk hivatalosak, de egyik szomszédja megelőzött minket, orchideával lepte meg. A születésnap egyébként 9-én van. „Szombaton egy barátommal ünneplek, vasárnapra operettbérletem van, nem értem volna rá máskor.”

Az elmúlt 5 év úgy telt, akár a megelőző 90, jelentette ki Piroska. Ugyanazt csinálta, amit korábban is: legfőképp táncolt. Mai napig heti rendszerességgel táncol a New Orleans Clubban, ahol latin és társas táncokat járnak. „A zene végigbizsereg az ember testében, óhatatlanul mozgásba jön, táncra perdül tőle.” Piroska szerint a tánc sokkal jobb, mint a torna, ráadásul lendületet ad, kitartásra nevel, de ezért fárasztó is. Mivel férfipartnert már nehéz csípni az ő korában, főleg olyat, aki hasonlóképp aktív, ezért jobbára nőtársakkal lejti. Az egyik alkalommal köves talajon ropták, megbotlott, elesett és a csípőjét ripityára törte. „Fél évig négykézláb rohangásztam, borzasztó volt. Hál’ istennek, azt is kihevertem.”

Hogy manapság mindenki fiatal akar maradni, arról úgy vélekedik, magától értetődő. „Jó élni, jó mozogni. Persze hogy senki nem akar megöregedni, mert az öregség azzal jár, hogy négy fal van, slusszpassz.” Ő a szerencsés kivételek közé sorolja magát.

Katonáskodás és építőipar

Izgalmas életet tud maga mögött. „Ifjonti lelkesedésből” hivatásos katonaként kezdte a pályafutását, 1946-tól Izraelben szolgált. A kiképzése Ausztriában és Olaszországban zajlott.

„Bécsben, Saalfeldenben, aztán Bogliascóban voltunk, három hónapig maradtunk mindenütt. Amikor Ausztriából Olaszországba mentünk, a Brenneren gyalog keltünk át a nagy hóban. Fárasztó, de csodálatos élmény volt. Lecsúsztunk a hatalmas hegyről, csuromvizek lettünk, de élveztük. Onnan egyenesen a meranói kórházba vittek minket, ahol kakaót kaptunk. Már elég sokat nélkülöztünk addigra, és az a meleg ital nagyon jólesett, nagyon finom volt.”

Izraelben ment férjhez, ott született a gyermeke is. A férje is hivatásos katona volt, szinte sosem volt otthon. Piroska magára maradt a gyerekkel. Előbb egy mosavában éltek (a mosav izraeli egyéni gazdaságokból álló mezőgazdasági szövetkezeti közösség – a szerk.), „ahol mezőgazdasági munka van, tehén, szamár, föld, kapa, locsolás. De megcsináltam”. Egy évet éltek egy kibucban is, majd Haifába költöztek, ahol Vogel Erik tánciskolájának tanára lett. Onnan egy újabb év után, 1953-ban hazatértek Budapestre. „Mivel külföldről jöttem haza, nem számítottam megbízhatónak abban a rendszerben, csak az építőiparban tudtam elhelyezkedni, a téglahordás maradt. Csillebércen az úttörőtábort építettük. Aztán felkerültem az irodára valahogyan.” 40 évet dolgozott irodistaként.

„De azért nem volt unalmas, mert közben férjhez mentem újra, elváltam, a gyerek elment, a férjem elment. Még hát minden húgom, bátyám elment, maradtam öt gyerekből egyedül. Én vagyok, éppen a középső. Ez a hosszú élet velejárója, nem szomorú, ez van. Szép életem volt, sok viszontagsággal.”

Testvérei közül 56-ban többen disszidáltak. Volt, aki Ausztriába, volt, aki az Egyesült Államokba költözött. „Én is el akartam menni, de aztán mire mindent összeszedtem, bezárták a határt. Maradtam hát.”

Görögország 25-ször

Utazni nagyon szeretett. Az európai országok közül Görögország a kedvence, 25-ször járt ott. „Azok a színek! Itt is gyönyörűek, de Görögországban sokkal élénkebbek. Rengeteg a virág, és az emberek olyan bűbájosak, olyan kedvesek. Sehol máshol nem tapasztaltam ahhoz fogható emberszeretetet.” Aszprovaltát és környékét úgy ismerte, mint a tenyerét. „Bekirándultuk az egész vidéket. A hegy tetején volt egy régi városka. Ott az öregek még mind feketébe’ jártak, és a kocsmába is csak a férfiak mehettek be. A nők meg vitték a kapát, kaszát és mentek a földekre dolgozni, mert a férfiak ugye a kocsmában ültek és kártyáztak” – mesélte nevetve Piroska.

Manapság már nem utazik. „Már nem teszem ki a többieket bajnak. Mert mit tudom én, mi történik már ebben a korban, ugye? Olyankor előveszem a koromat, különben nem is gondolok rá.”

Barátai jobbára elvonultak, mondja, de a fiatalokkal is szót ért, ma is aktív társasági életet él. „Nekem a 80 éves is gyerekem lehetne. Ragyogóan elvagyok a fiatalokkal, legyen szó 60-70-80 évesekről. A jó hír, hogy ők is elvannak velem. Nem érzékelik a koromat.”

A napjai aktívan telnek. A honvédség nőtagozatába is eljár hetente egyszer, a szombati a piacos nap, ahová unokahúgai kísérik el rendszerint. Főz, takarít is, bár a házimunkát nem ​szíveli. Olvas, rejtvényt fejt, amikor idejük engedi, az unokái és dédunokái is meglátogatják.

És hogy milyen témák foglalkoztatják? Mindössze 3 dolog érdekli igazán. „Földrengés ne legyen, hozzák a nyugdíjat, legyen egészségem. Mi mást akarjak még? Egy olyan normális, szürke egérke vagyok.”

Fotók: Huszár Boglárka