Powered by RedCircle
„Mi a családban főként azért nem tudtunk beszélni édesapám betegségéről, mert traumatizált minket az, ahogyan közölték velünk a diagnózist. Ezért tudom, milyen dinamikája van annak, hogy egy család nem tud a családtaggal beszélni arról, hogy meg fog halni. Nekem borzasztó arra gondolni, hogy édesapám a halálra vonatkozó gondolataival teljesen magára maradt, és azóta nagyon nagy erővel képviselem azt, hogy erről fontos nyíltan kommunikálni. Sokat segít a betegnek, ha ez az izoláció nem alakul ki, ráadásul azokat az ellátásokat, amelyekre a hospice fókuszál, csak akkor lehet igazán felmérni és biztosítani, ha ez a téma nem titok”, meséli Szöllősi Melinda biológus, szakmapolitikai szakértő, az életvégi ellátás fejlesztésére fókuszáló Pallium Intézet alapítója, az ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskola doktorjelöltje a hospice kapcsán a Csakugyanban.
„Ha van jó palliatív szakember a beteg környezetében, akkor viszonylagos biztonsággal meg lehet mondani, hogy a beteg életéből még mennyi van hátra”,
állítja Szöllősi Melinda, aki az ellátórendszer strukturális problémáival foglalkozik elsősorban. Úgy véli, a legfontosabb az otthoni hospice-ellátás fejlesztése lenne, hiszen a kutatások is megmutatták, hogy ma Magyarországon az emberek többsége valójában otthon szeretne meghalni. Csakhogy a mai rendszerben az otthoni ellátás különösen nehéz, az ellátórendszer nem támogatja például a családtagokat abban, hogy otthon maradhassanak a szükséges időszakban, ehhez kellene egy munkahelyi kivezető és visszavezető program és az ellátás alatti anyagi támogatás is. Ez lenne az államnak a legolcsóbb egyébként, állítja a szakértő.
Ma Magyarországon a fekvőbeteg-ellátást biztosító hospice-helyek száma a WHO-ajánlástól nincs nagyon messze, állítja Szöllősi Melinda, ez pedig azért furcsa, mert szinte lehetetlen bejutni a hospice szolgáltatást nyújtó intézményekbe. Ugyanakkor hospice és hospice-ágy között van különbség, mondja Szöllősi Melinda. Van ugyanis aktív hospice-ágy, ahol sokkal több orvosi jelenlétre van szükség és komoly ápolásra, a másik típusú ágy pedig az, amikor ritkábban kell ellátni, speciálisan ápolni a beteget.
Magyarországon sokan ilyenkor is fekvőbeteg intézménybe kerülnek, holott legtöbben otthoni környezetbe vágynának, és megvalósítható is volna az ellátásuk.
Szöllősi Melinda a mai ellátórendszer kritikájaként megfogalmazza, hogy a hospice-rendszerrel nem az a baj, hogy kevés pénzt tesz bele az állam, ebben a helyzetben a további pénz sem segítene. Ez onnan látszik, hogy a tavalyi évben minden korábbinál nagyobb emelés történt a szolgáltatásra vonatkozóan. „Bár a szakma hangadói, a Magyar Hospice Palliatív Egyesület és a Magyar Otthonápolási és Hospice Egyesület azt kommunikálják, hogy kevés a finanszírozás, és az ápolók elhagyják a területet, valójában tavaly a finanszírozás másfélszeresére növekedett”, magyarázza Szöllősi Melinda. „Ez lényeges emelésnek számított, most 8400 forintot fizet az állam egy vizitért. Van olyan szolgáltató viszont, ahol ehhez képest a legutóbbi, 2600 forintos emelésből az ápolók mindössze 400 forintos emelést kaptak. Ez felveti azt a kérdést, hogy jó-e az, hogy az állam szolgáltatásvásárlóként lép fel ebben a rendszerben.”
További részletekért hallgassa meg a Csakugyant, és ha tetszett, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésekről: Spotify / Apple / YouTube
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
