Márton Péter a Pápa tér magasságában elhelyezkedő hajlékában bokáig gázolva haladunk a földön véletlenszerűnek tűnő elrendezettségben elhelyezett nyákok, kapcsolótáblák, szerelésre váró erősítők, lemezjátszók, szalagos magnók, különböző modulok tengerében, a részletgazdagság lenyűgöző, az összkép erős. Márton, amellett, hogy itt lakik, itt építi szintetizátorait, vagy épp szereli ismerősei és üzletfelei ügyes-bajos motyókáit, mindent is tud, még olyat is, amit a hivatalos márkaszervizek csak féléves vagy végtelen határidővel vállalnak.
Az egész dolog különféle kütyük szétszedésével indult: „Bármiféle ismeret nélkül szedtem szét cuccokat, effektpedálokat, játékszintiket, rádiót, játszani kezdtem velük, tudtam forrasztani, volt valamiféle vízióm, új hangokat akartam vagy csak kibővíteni az eszközt, felpimpelni, sok mindent tönkretettem, de néha érdekes lett az eredmény. Lemezeket is karcoltam meg, hogy ugorjanak, aztán beküldtem az így kapott loopot az ismétlő-effektbe (delay), izgi volt.”
A moduláris szintik építésében az internet megjelenése jelentette az áttörést: „Megfejtettem, hogyan tudok házilag nyákot (nyomtatott áramköri lapot) készíteni és megtaláltam a DIY (csináld magad) fórumokat.” Ha egy laikus ránéz Márton szintijeire, keresni fogja a zongorabillentyűzetet, de az nincs, csak ha csatlakoztatjuk hozzá. Amit ő készít, az az „agy”, ami szintetizálja, előállítja a hangokat, melyeket aztán a billentyűzettel lehet vezérelni. Szintetizátorjai analógok, de kompatibilissé lehet tenni digitális eszközökkel is.
Analóg, tehát elég drága: „ma már vannak cégek, amelyek különböző DIY fórumokról lelopva a rajzokat költséghatékonyan tudnak előállítani hasonló szintiket”, de a fejlesztést nem ők végzik, hanem mások: „valaki éveket tesz bele, hogy kifejlesszen egy oszcillátort just for fun.”
A PTE-n 12 éve tanít: „Minden hallgató már úgy jön, hogy valamilyen szoftveren csinálgatott zenéket, én meg megmutatom, hogy ezenkívül is van világ. Forrasztunk, a legalapvetőbb infókat, a legáltalánosabb alkatrészek működését mutatom meg, ez sok munkaóra, mert fúrni, faragni kell. A végére mindenki épít magának egy szintit, vagy valamilyen kevés komponensű, könnyen megépíthető zajkeltő eszközt. A lényeg, kilépni a szoftveres dimenzióból. Van, aki később filmbe csinál sounddesignt, vagy interaktív hanginstallációt készít.”
Márton sok egyéb mellett a DAVORIA elnevezésű, közelebbről meg nem határozható underground techno eseménysorozatnak és/vagy közösségnek is oszlopos tagja, alapítója: „Változó helyszíneken csináljuk, a hangcuccokat is mi építjük fel teljes egészében, mert olyanokból áll a csapat, akiknek megvannak az efféle skilljeik, ez is teljesen DIY cucc.” Márton szerint itt megvan az a lehetőség, hogy élőben, kompromisszummentesen csinálják azt, amit akarnak: „Alapvetően a punk dimenzióból jönnek az emberek, nincs nagyon benne pénz, ennyiben ellenkulturális, nem egy kitalált, profin megépített cucc ez. Önkéntesek is támogatják a dolgot, jegyet szednek, pakolnak, tehát ez elég sok embert érint, mondhatjuk rá, hogy egy közösség.”
Képek: Huszár Boglárka
