A Baross utcai cselédlányok szívesen riogatták egymást mindenféle rémtörténetekkel vasárnapi kimenőjükön, amikor egymásba karolva sétálgattak a Kálvária téren. Hogy hallottátok-e, kérdezte valaki, mert tegezték egymást, mekkora szörnyű halált halt a Gáspár Rozi. Nem hallotta senki, ezért Künstler Teri részletesen elmesélte, egy francia romantikus regényíró képzeletében is ritka részletekkel egészítve ki a történetet.

Az úgy volt, kezdte mesélni a Teri, hogy már késő este volt. A méltóságos már készült lefeküdni. Ilyenkor mindig testgyakorlásokat végez. Súlyt emelget, és bután nézi, ahogy a villamosok áramszedői mennek el az ablak előtt. Itt kell megjegyezni, hogy a Teri udvarlója egy villamoskalauz volt, szép, magas ember, bár kissé kopaszodik. Na szóval.

A villamosok hangosan csörömpöltek a Baross utcán. Az összes sétáló szabadnapos cseléd lélegzet-visszafojtva figyelt, még a kimenős bakák is hiába kacsingattak, mert a Künstler Teri azt mondta: „és a Rozi keresztbe nyelte le a csontot”. Itt sokan felsikoltottak. Sokáig fuldokolt szegény, egészen addig, míg ki nem értek a mentőorvosok, akiknek időbe telt befogni a lovakat.

Szóval szegény Rozi megfulladt, pedig már szép kelengyét gyűjtött össze magának, bárki megbecsülte volna. Szomorkodtak is a cselédek, csak azt nem értette senki, mi szerepe volt ebben a történetben a Teri méltóságosának, aki este testgyakorlatokat végzett lefekvés előtt. Miközben a villamosok csörömpölve haladtak a Baross utcán.

A Teri ezt nem mondhatta el a többi cselédlánynak, mert hiányzott hozzá a szókészlete, hogy a méltóságos a testgyakorlástól mindig nagyon kanos lett, és ledöntötte őt az egyik ágyra, aminek nagyon jó a rugózása, valódi Cziegler-féle rézből készített rugók kezeskedtek a kényelmes pihenésről, és a méltóságos mindig nagyon buta tekintettel gombolta be a sliccét, miután a testgyakorlásuk véget ért, épp olyan bután, ahogy a villamosok áramszedőit nézte ​testgyakorlás közben.

Na de a Rozi, mi lett a Rozival, kíváncsiskodtak a cselédek. Közülük a gömbölyűbbeket már karon is kapták a bakák közül a szerencsésebbek. Rendre olyan legények, kik termetüknél fogva tekintélyes ivarszervvel büszkélkedhettek. Nem hal ki e nemzet, gondolhatta a költő, aki egy közeli padon ülve valami vacak rímen törte a fejét. Szóval a Rozi épp vacsorázni kezdett volna, mesélte a Teri, de elfehérült az arca, és nem jött ki egy hang se a torkán.

Mert megakadt rajta a csont, találták ki a többiek. Jézus Szent Mária, vetették a kereszteket ezek az egyszerű falusi lányok, akiket egyszerű falusi bakák ragadtak karon, hogy szaporítsák ezt a szomorú nemzetet, amely majd a második világháborút követően dühösen hajítja ki az ablakon a kanos méltóságost migrénes feleségével együtt a Kálvária térre, hogy ott pusztuljanak a Cziegler-féle rézrugóikkal együtt, gondolta a padon üldögélő költő, akinek épp elment az utolsó villamosa.

Nyitókép: Súlyzózás (Testépítő a Vasas Kismotor és Gépgyár Sport Klub Izabella utcai edzőtermében, 1970) – Fotó: Urbán Tamás / Fortepan