Powered by RedCircle
„700 ezer és másfél millió közé szokták tenni az alkoholhasználati zavarban érintettek számát, szóval bátran ki lehet mondani, hogy az egyik legsúlyosabb közegészségügyi, társadalmi, mentálhigiénés problémáról van szó Magyarországon”, mondja Verdes Tamás addiktológiai konzultáns a Csakugyan legújabb adásában.
Felhívja a figyelmet arra, hogy az alkoholizmus ma már megbélyegző, stigmatizáló kifejezésnek számít: „Az, hogy valaki alkoholistának tartja magát, ronthatja a felépülése esélyeit. Könnyen úgy érezheti emiatt, hogy ő úgy rossz, ahogy van, és emiatt elvesztheti a motivációt a felépülésre. Viszont, ha azt mondja magának, hogy alkoholhasználati zavarral küzd, akkor ez csak annyit jelent, hogy rosszul áll valamihez az életében, ezen pedig lehet változtatni.”
Alkohol szerhasználati zavar tekintetében a világranglistán az első három között vagyunk holtversenyben Fehéroroszországgal és Oroszországgal,
mondja Verdes Tamás, és hozzáteszi, „az, hogy egy társadalom mennyire integrált, mennyire jók az emberi kapcsolatok, befolyásolja a szerhasználatot”.
Az alkohol fogyasztása elsősorban nem a bulik és összejövetelek alatt problémás, hanem a magányos ivás esetében. „A domináns forma a magányos fogyasztás”, mondja a szakember. „Ez a társadalom minden szintjén ott van. Orvosok, ügyvédek, pilóták, sofőrök, magas pozícióban levő emberek szénné stresszelik magukat, nagyon keményen isznak, hogy másnap nehezen másszanak ki az ágyból, és újrakezdjék ezt a körforgást.”
Miközben Verdes Tamás elmagyarázza a függés és felépülés idegrendszeri hátterét, óva int attól, hogy démonizáljuk ezt a folyamatot. „Az alkoholfüggésről nagyon sok rémregény van forgalomban”, jegyzi meg, „az egyik példa mondjuk ez a cím: A sóvárgás démona – mintha ezzel annyira nehéz lenne megbirkózni, nehezebb, mint bármi mással, miközben ez ugyanolyan érzelem, mint a többi. És jó néhány kutatás azt mutatja, hogy az érintettek 60-70 százaléka spontán kijön a problémából. Van, akinek nagyon könnyű, van, akinek elképesztően nehéz, de nem igaz, hogy mindenképpen iszonyúan hosszúnak és fájdalmasnak kell lennie.”
Miközben párbeszéd folyik arról, hogy az alkohol szerhasználati zavarnak genetikai okai vannak-e, vagy traumákra vezethető vissza, Verdes Tamás véleménye szerint ez talán nem is számít annyira. „Hogy genetikailag örökölt, vagy trauma okozza, az egyébként nem mindegy? Nagyon bele vagyunk ragadva a miért kérdésébe. Miért vagyok alkoholista? Miért iszom? Miért nem tudom megcsinálni? Amikor ezt vakargatjuk, olyan, mintha ledobott vasmacskával akarnánk hajózni a tengeren. Sokkal fontosabb azon gondolkodni, hogy hogyan tudok változtatni a fogyasztásomon.
Nem arra van szükség, hogy a traumát kielemezzük, hanem, hogy az idegrendszeri állapot megszűnjön, és oldódni tudjon.”
Ami pedig ennél is fontosabb, hogy „a felépülés nem erkölcsi, hanem öngondoskodási munka”. Az alkohol szerhasználati zavarhoz még ma is óriási szégyen és megbélyegzés társul, ez történelmi gyökerekre vezethető vissza. Az alkoholizmus a 19. században lett egyszerre betegségként és „morális problémaként” kezelve. A kezelést nagyban segítette az anonim alkoholista (AA) közösségek megjelenése, „ők tudtak először empatikusan, emberségesen viszonyulni ehhez a problémához, ugyanakkor ez a hagyomány továbbvitte a moralizáló megközelítést is, és a bűntudat-érzést nem segített csökkenteni. Ma az AA fogalmaiban gondolkodunk az alkoholfüggőségről. Ezért van, hogy sokan az alkoholhasználati zavarukhoz bűntudatot, szégyent kapcsolnak. Pedig arról van szó, hogy az alkohol egy érzelemszabályozó eszköz a legtöbb ember számára, egy depresszáns szer, nyugtató, tehát a fogyasztás hatására az ember elkezdi magát kevésbé érzékelni. Ezért lehet, hogy sokan nem érzékelik a saját másnaposságukat sem. Így a felépülés legfontosabb útja, hogy elkezdjük magunkat érzékelni, a saját igényeinket sokkal komolyabban venni.
Ebben nem segít a szégyen és a bűntudat, sőt akadályoz.”
A beszélgetésből kiderül még, hogy
- mi az oka az elvonási tüneteknek;
- miért nem vezet valódi felépüléshez a Csernus-féle módszer;
- meg lehet-e mondani, mennyi ideig tart egy felépülés;
- milyen formái vannak a visszaesésnek;
- miért nagyobb a kockázat a nők esetében, mennyiben más náluk az alkohol lebontása, mint a férfiaknál;
- miért érdemes grammra pontosan mérni az alkoholfogyasztásunkat.
Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésről. Ha Spotifyon, az Apple rendszerében vagy a YouTube-on szokott podcastokat hallgatni, bármelyik platformon elér minket.
Fotó: Karancsi-Albert Rudolf
