A KunafaHáz a hangzása alapján lehetne egy kis bodega is, ahol régi horvát valutát váltanak, de nem az. A kunafa meg úgy hangzik, mint valami apró település (Ibafa, Apafa) vagy egy fásszárú növény, de igazából ez az arab világ egyik elterjedt desszertje. Gondoltam, kipróbálom egy szerda este, és betértem az egykori Rauf cukrászda helyén nyílt üzletbe. Cukrászdának azért nem nevezném, inkább egy kávézó látványkonyhával, ahol a vásárló is látja, ahogy készül a sütemény. Két fiatal, közvetlen srác meg is mutatta.
A 28 éves egyiptomi Eslam napközben rákkutató. Írországi, olaszországi és németországi ösztöndíjas biológus tanulmányai után, 2018-ban kötött ki Budapesten. Reggel 8-tól a Semmelweis Egyetem laborjában végez transzlációs kutatásokat, amelyek remélhetőleg majd segítenek a betegeken. Mivel a KunafaHáz délután 3 és este 11 között van nyitva, a tudományos munka után itt folytatja. A bohémabb, 26 éves, tunéziai Mehdi szintén ösztöndíjjal érkezett, ő az ELTE-n tanul önvezető rendszereket. Korábban egy évet ipari mérnökként dolgozott, de nem bírta a multis közeget. Itt viszont abszolút oldottan mozog, zenét tesz be, kávét főz, és elbeszélget a vendégekkel.

Eslam és Mehdi két további társával alapította a helyet, de nem tulajdonosok; a pult mögött csak részmunkaidőben állnak, az üzleti ügyeket más viszi. Eleinte csak kiszállítással foglalkoztak, de az nem ment jól, így tavasszal megnyitották a Mátyás téri üzletet, ramadánra mindenképp működni akartak.
És miért pont a kunafára épül az üzlet? Mehdi szerint a Közel-Keleten ez a ramadán szinonimája. A böjt alatt harminc napon át hajnaltól napnyugtáig nincs se étel, se ital, és amikor estére megtörik a böjtöt, többnyire ehhez a desszerthez nyúlnak először. A levantei térségben mindenhol ismerik a kunafát különböző neveken, az elkészítése pedig egyszerű: a cérnametéltre emlékeztető, vékony szálú kadayif tésztát ghível (speciális vaj) forgatják össze, sajttal megsütik, cukorsziruppal locsolják meg, és a tetejére pisztácia kerül. A sajt neve akkawi, egy fehér, enyhén sós fajta, amely a palesztin Akka (Acre) városáról kapta a nevét.
Budapesten ezt eddig hiába kereste az ember, a török és arab büfékben baklava kapható, de kunafa nemigen, vagy ha mégis, az előre felszeletelt, újramelegített tészta. Az íze nem tolakodó. A baklava mézes és tömény; a kunafa ehhez képest visszafogott, kevésbé telít el, de laktat. Nem a gasztronómia csúcsa – ahogy egy palacsinta sem az –, mégis finom, különleges, és bátran ajánlom.




A Mátyás téri pultban háromféle kunafa kapható. A klasszikus és a nabulsi is sajtos, a kettő közt a tészta a különbség, a nabulsié finomabbra őrölt. A harmadik a krémes, alvadt tejszínes töltelékkel, ez utóbbit Törökországban ismerik künefe néven, Egyiptomban nem. Az alapanyagok nagy része a Közel-Keletről érkezik, az előkészített tésztával bélelt tányér a hűtőben várja a vendéget, a többi már a szeme előtt készül, frissen. Aki kevesli az édeset, extraként kap egy pohárka ghível kevert cukorszirupot.
Kávét és üdítőt is kérhetünk, és van egy másik édességük, a qatayef – ez ottjártamkor épp elfogyott. Szintén arab desszert, krémmel vagy diófélékkel töltik, valahol a gombóc és a palacsinta között. Kisebb és olcsóbb a kunafánál. Mehdi most új ételeken kísérletezik, kisebb falatokon, kunafatekercseken, pisztáciás és csokoládés öntetek receptjein, addig variál, amíg meg nem találja, ami neki is ízlik. Az itt kapható specialty kávékkal is így volt, mielőtt rálelt a legjobb ízekre, naponta próbált ki valami újat.
Vegyes a vendégkör, magyarok, törökök, arabok is beülnek egy sütire. Aki járt már Törökországban vagy a Közel-Keleten, rögtön ráismer az ízre; a többiek először csak kíváncsiságból kóstolnak, aztán van, aki visszajár. Egy futár például törzsvendég lett, mert tudja, hogy itt zárás előtt, este 11 körül is kap még egy jó kávét.
A fiúk a környékről, az országról, a magyarokról csak jót mondanak. Eslam ráadásul a Mátyás téren lakik, a szomszédok is betérnek, vagy megállnak az üzlet előtt egy szóra, Mehdi pedig közben a magyar nyelvet is gyakorolhatja.


Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
