Az egykori látogatásra emlékező emléktáblát a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében a Magyarországi Bahái Közösség állította 1993-ban az egyik fánál a 80 éves évforduló alkalmából. Az emléktábla ma már nincsen ott a Múzeumkertben, hétfői cikkünkben utánajártunk a sorsának.

De kik azok a bahá’íok, és mit akarnak?

A legfiatalabb világvallásnak nevezett bahá’í hitet 5-6 millióan gyakorolják, földrajzilag a második legelterjedteb vallás a világon. A vallás üzenete, hogy az emberiségnek egyesülnie kell egy közös társadalommá a kollektív nagykorúság keretein belül, és a korábbi kereteken – család, közösség, haza – túllépve a Föld iránti lojalitással egy jobb és emberibb társadalmat hozzanak létre.

Ennek létrejöttén dolgoznak a bahá’íok, akik szerint Jézus, a zsidó próféták, Mohamed, Buddha, Krisna, Zarathusztra, Báb is ugyanannak az istennek a tanítói voltak – erkölcsi tanításaik megegyeznek. Ha végre felismerjük a vallások egységességét, eljöhet egy békésebb és igazságosabb kor – vélik a hívek. Isten, Allah, Jahve, Bog mind az Egyetlen Szent Lényre utaló kifejezés, csak más-más hírnök interpretációján keresztül. A menny és a pokol pedig az istenhez való közelség és távolság allegóriája, halálunk után pedig a lélek állapota határozza meg a további létet e vallás szerint.

Alapelveik:

• Az igazság keresése
• Az előítéletek eltörlése
• Az emberiség egysége
• A vallások egysége
• A vallás és tudomány összhangja
• A nők és férfiak egyenjogúsága
• A szülők tisztelete
• Az egyetemes, mindenkire kiterjedő oktatás
• Az ember szellemi természetének hangsúlyozása
• A világbéke és a világcivilizáció kibontakozása
• A munkavégzés fontossága
• Az egyház és az állam szétválasztása
   

A bahá’í hitről az első hazai beszámoló a Magyar Hírlapban jelent meg 1852-ben, de csak 1913-ban került igazán reflektorfénybe, amikor április 9. és 18. között Abdu’l-Bahá Magyarországra látogatott. A stuttgarti előadásairól Bécsen keresztül érkező bölcset küldöttség várta a Nyugati pályaudvaron, de a vonat a Keletibe futott be. Mikor a fogadóbizottság rádöbbent a tévedésre, a Ritz Hotelbe siettek, ahová a szállást foglalták a modern prófétának, aki rögvest fogadta is őket.

„– Az én tanom a szeretet tana – kezdi –. Az emberek között nem lehet különbség. Sem vallásban, sem nyelvben, sem javakban. Valamennyien testvérek vagyunk, a nők is testvéreink. Azért akarom megoldani a fátyolt lelki és testi szemeik előtt. … Isten a pásztor és mi az ő juhai vagyunk, valamennyien egyformán kedvesek előtte… Csak ha ezt megértettük és ebben megnyugszunk, akkor emelkedünk odáig, ahol igazán »emberek« vagyunk, ahol nem nyűgöz le bennünket az anyag.”

– örökítette meg a pillanatot a Világ című napilap.

Sokan meglátogatták Abdu’l-Bahát, többek között az idős Vámbéry Ármin orientalista is, akire annyira hatott a találkozás, hogy nem sokkal utána levelében felajánlotta a szolgálatait a prófétának, így őt tekintik az első magyarországi bahá’í hívőnek.

Nádler Róbert, a neves festő ugyancsak Abdu’l-Bahá hatása alá került, és meg is festette a tanítót. Levelezések alapján kiderült, hogy maga Nádler és néhány barátja is igyekezett kialakítani valamilyen hazai bahá’í közösséget a látogatást követően, azonban az I. világháború elsodorta mindezt.

Abdu’l-Bahá először 1913. április 11-én a régi Parlamentben (mai Olasz Kultúrintézet) beszélt a hallgatóságnak, majd 14-én tartott előadást a Nemzeti Múzeumban A nemzetek és vallások közötti béke címmel. A korabeli Pesti Tükör így számolt be erről:

„… Számos hallgatója volt a Nemzeti Muzeum nagytermében tartott konferenciának és amikor a próféta befejezte, nagyon megéljenezték.
Szerettük volna tudni, hogy vajjon mit és mennyit tud mirólunk magyarokról a napkeleti bölcs. … (Germanus tolmácsolt). Itt aztán váratlan meglepetés ért: Abdul Baha Abbas ugyanis mindjárt a magyarok eredetén kezdte, bennünket keleti rokonoknak nevezett és a finn-ugor elmélet követőivel ellentétben azt vitatta, hogy a magyar török-tatár eredetű.”

A bahá’íok felvállalják és megosztják hitüket, de senkit nem akarnak megtéríteni. A legjobb tanítási módszernek a személyes példát tartják. Ezért nincsenek is papjaik, nem kérnek és nem fogadnak el hitéleti tevékenységükhöz másoktól támogatást.

Kilenc ágú csillag a jelképük és kilenc fős választott testületeik vannak, helyi, országos és nemzetközi szinten. Hitüket személyes és közösségi módon egyaránt gyakorolhatják, utóbbi esetben is mellőzve a szertartásokat. Ezeket az olykor meditációval kísért imatalálkozókat saját otthonukban is szervezhetik a hívek, az érdeklődők előtt is nyitva állnak. Tutorok által vezetett tanulókörökben olvassák és vitatják meg a tanultakat. Az Istennel való mindennapi párbeszéd, az egyéni ima is fontos eleme hitüknek, de az is egyenértékű az imával, ha valaki a legjobb tudása szerint űzi hivatását és mások szolgálatában végzi azt.

Fontosnak tartják, hogy integrálódjanak, ezért kapcsolatot tartanak más vallási közösségekkel és társadalmi csoportokkal. A vallás gyakorlóira jellemző, hogy társadalmilag aktív szerepeket vállalnak jószolgálati területeken, nőegyletekeben, és mivel az egységes nemzetközi nyelv szükségességét is hirdetik, az eszperantisták közt erősen felülreprezentáltak.

A vallási gyűlésen nyomozó van jelen kötelező jelleggel

Idehaza az első közösség 1933-ban alakult meg, miután a 20-as és 30-as években amerikai és német nyelvterületről érkezett tanítók jártak Magyarországon, leginkább Budapesten, eszperantó és angol nyelvű klubokban, feminista összejöveteleken, de akár 600 fős egyetemi társaság előtt is. A nyelvi korlátok miatt viszonylag zárt körben terjedtek a tanok, az első követők főleg zsidó származású értelmiségiek voltak.

Ez ugyancsak nem kedvezett az expanziónak, 1937 után ugyanis csak zárt körben jártak össze az első magyarországi bahá’íok és szimpatizánsok, miután első titkárukat a rendőrség berendelte, és kommunista szervezkedéssel vádolta meg a közösséget. Ezután gyűléseiken mindig jelen kellett legyen egy nyomozó is, ami ugyancsak riasztóan hatott az új érdeklődőkre, később pedig a zsidótörvények sem hatottak pozitívan. Ezért egy idő után titokban gyülekeztek, de a háború alatt ezek is elmaradtak. Az első magyar báhá’íok közül sajnos többeket deportáltak haláltáborokba, a budapesti Helyi Szellemi Tanács elnöke, Sugár Jenő Dachauban hunyt el. Neki egyébként a felesége és lánya is bahá’ínak vallotta magát, ők voltak az első magyar bahá’í család.

A háború után kb. tíz túlélő próbálta újraéleszteni a közösséget, mígnem Szántó-Felbermann Renée író-újságírót, aki már a háború előtt is a közösség motorja volt, 1950-ben berendelték a Belügyminisztériumba, és aláíratták vele, hogy a magyarországi bahá’iok önkéntesen megszüntetik a tevékenységüket. A szervezett közösségi élet ezzel megszűnt, a megmaradt néhány bahá’í többsége 1956-ban el is hagyta az országot. A 60-as évek közepén kezdődött szűk körben az újraszerveződés.

1989-től gyakorolhatták csak vallásukat szabadon. Ekkor összesen tizenketten voltak Budapesten, Szegeden és Pécsett. 1993-ra, amikor az emléktáblát elhelyezték, már kétszázan éltek Magyarországon, és a 80. évfordulóra egy nemzetközi konferenciát is szerveztek.

Ebben az évben jegyezte be a Magyarországi Bahá’í Közösséget a Fővárosi Bíróság, mely azonban nem számít bejegyzett egyháznak. Létszámukról nem túl nagy, 2004-ben csak 124-en ajánlották fel az 1%-ot nekik. Időközben elvesztették a lehetőséget a felajánlásokra, csak 2020-ban kapták vissza. Elmondásuk szerint a közösség hitéleti célra csak bahá’íoktól fogad el adományokat, az 1%-ból befolyt összeget olyan társadalmi-gazdasági fejlesztési projektekre és jótékonyságra fordítják, melyek mindenki számára hasznosak. Legfontosabb társadalmi vállalásuk a magyarországi cigányság szociális és kulturális helyzetének javítása.

A vallási szervezet évente szervez nyári iskolákat, idén augusztusban, Kiskőrösön tartották. Magyarországi központjuk a Ferenciek terén található, honlapjukon és Facebook-oldalukon további információkat találnak róluk az érdeklődők.

Címlapi fotó: Abdul Bahá emléktábla (1993) – Forrás: Wikipedia