Tanúépület – a hely szellemének őrzője a Gólya épülete. Tanúja a XIX. századi kisvárosias, földszintes Józsefváros szinte teljesen eltűnt múltjának, mementója a hajdan volt vendéglátói hagyományoknak. Ebben az egyben teljes az egyetértés kerületszerte. Azonban abban a tekintetben, hogy fontos-e, megéri-e megőrizni e letűnt korok maradványát, megoszlanak a vélemények. Még a józsefvárosi önkormányzat által felkért szakértők is kifejtették, hogy maga
az épület nem képvisel különösebb építészeti értéket,
maximium a fentebb felsorolt szempontok figyelembe vétele indokolná az épület megőrzését.
Most pedig a kerület a kerületiek véleményét kéri a védettségről:
A dolgot bonyolítja, hogy a ház nem is az önkormányzat tulajdonában van. Marton Gyula – a tulajdonos Velez Rozália férje – szerint
a döntést nem is lehetett volna meghozni anélkül, hogy őket, a tulajdonosokat ne értesítették volna.
Egy helyi rendeletre hivatkozik, melyben az áll, hogy a „helyi védelem alá helyezési, vagy annak megszüntetésére irányuló eljárás megindításáról az érdekelteket értesíteni kell”.
Egy formai hibát is kifogásol Marton: A védetté nyilvánítás kérelmezője a „C8 Civilek Józsefvárosért Egyesület” elnökeként írt alá. Ilyen nevű egyesület nincs bejegyezve. A nyilvántartás szerint ezen a néven bárki kérhet bejegyzést civil szervezetként. Bár ez a név hasonlít a „Civilek Józsefvárosért Egyesület” nevére, de kb. annyira, mint a MOL Zrt. a MOL Kft.-re. Aki nem létező szervezet nevében lép fel, az nem szabályosan jár el, mondja Marton.
Ennél megfoghatóbb és konkrétabb a tulajdonos azon panasza, mely szerint anyagi hátrányt szenvedett el a védetté nyilvánítással, mivel Marton elmondása szerint már előrehaladtak a tárgyalások egy olyan vevővel, aki éttermet akart csinálni a házban, de november 19-én azért borult a megegyezés, mert kiderült a védettség. „Ha nem a titkolózás folyik, akkor mi eladjuk a házat, a vevő nyit egy kocsmát. Így meg nyilván össze fog dőlni.
Infarktusközeli a helyzet”
– vélekedik Marton.
A tulajdonos még nyerhet is a védelemmel
Dr. Erőss Gábor alpolgármester szerint van egyrészt a tulajdonhoz fűződő jog, és van az a jog, mely szerint egy önkormányzat védetté nyilváníthat olyan épületeket, amelyekről azt gondolja, hogy elválaszthatatlan részei a helyi kulturális örökségnek.
Szerinte azzal, hogy védetté nyilvánították az épületet, talán egy jövőbeli felújításnak is megágyazhatnak, ami pedig az ingatlan értékét növelheti, ami a tulajdonosnak kedvez. Jogvitákhoz vezethet, ha két jog ütközik, tehát a peres eljárás sem kizárt, de Erőss szerint „ott még nem tartunk.
A város bonyolult dolog,
különböző érdekek, különböző jogszabályok és megközelítések szövevényének összessége, de
nagyon remélem, hogy ez az ügy kompromisszummal fog zárulni.”
Arra a felvetésre, hogy a tulajdonos kárt szenvedett, mert a vevő visszariadt az üzlettől, Erőss azt mondja: „adott esetben egy perben mondhatja, hogy elesett egy vevőtől, de mi mondhatjuk azt, hogy mi pedig úgy tudjuk, hogy még bőven a védetté nyilvánítás előtt is árulta az épületet, hosszú éveken keresztül, sikertelenül. Nem biztos, hogy az adásvétel a védetté nyilvánítás miatt esett kútba” – áll elő egy lehetséges védekezési stratégiával dr. Erőss Gábor.
Arra, hogy a per még távolabb van, utal az is, hogy a héten az önkormányzat egyeztetett a tulajdonossal az épületet illetően, de ennek részletei még nem ismertek.
