Rugókészítő, ennyi áll a Baross utcai üzlet portálján a Harminckettesek tere közelében. Makainé Marika vezeti a boltot, ahol legalább ezerféle rugót számláltam össze a polcokon. Fiatalon lett a nála 17 évvel öregebb tapasztalt szerszámkészítő felesége, aki akkoriban még egy Práter utca környéki kisipari szövetkezetben dolgozott.
Józsefvárosi iparos lett
Makai Pálnak azonban elege volt az alkalmazotti létből – kuláknak bélyegzett édesapja sem ment téeszbe, inkább lett fuvaros –, a rugógyártás szakmai fortélyainak tanulásába kezdett és az 1970-es évek végén kisiparos műhelyt nyitott egy Tavaszmező utcai ház udvarának végén, amit néhány év után a Magdolna utcába költöztetett.
Az Autós Élet hirdetői között találkozhatunk még a nevével, 1990 előtt nagy üzlet volt a szocialista autók jó minőségű pótalkatrésszel való ellátása. „Ma már nem készítünk autóhoz rugót, mutatóba még maradt néhány a román Aróba való”, mutat egy felső polcra Makainé. Férje nem vitte haza az üzlet gondjait, de a vállalkozás fejlesztése volt a fő szenvedélye. 2002-ben társas vállalkozássá alakult a cég, a műhely pedig Gyálra költözött, ahol megvásároltak egy kis rugós céget, de nemsokára a XVII. kerületbe vitték át, ahol egyébként mindig is laktak. Bár vagy ötven év köti a családot Józsefvároshoz, ez munkakapcsolat, Marika számára a bolt jelenti a kerületet.

Rugóspecialisták
A Baross utcai üzletet a 80-as években vették meg, és a mai napig talán az ország egyetlen igazi rugószaküzlete. Kecskeméten van legközelebb, mondja Marika, de az webshop. Márpedig a megfelelő rugót igazán csak személyesen lehet kiválasztani. Ma már minden rugójuknak utána lehet nézni a Rugóshop néven található honlapjukon, árulnak online is, de még szakemberek is visszajönnek néha a látatlanban rendelt rugót kicserélni. A boltnak ezért fontos szerepe van a cég életében – ez a legfontosabb találkozási pont a vevővel – annak ellenére is, hogy nem itt folyik be a pénz többsége.
Rugóból ugyanis igencsak sokféle van, mondja Makainé, van húzó, nyomó, torziós, felületkezelt és natúr, mindez százféle méretben és hosszban. A műhelyben mindössze kilencen dolgoznak, mind régi szakik, akiknek már a kisujjukban van a szakma. Telefonon beszéltem a cég műszaki vezetőjével, aki elmondta, sok éves gyakorlat után lesz valaki jó rugókészítő, annyi csínja-bínja van a készítésnek. Pontosan tudni kell például, hogy mennyivel tekerjenek szűkebbre egy rugót, mert tekerés után kiugrik, úgy éri el a végleges átmérőt. 10-es rugót már félve vállalnak, mert öreg mesterük már nem bírja erővel, a szakképzés meg romokban, panaszolta.

Családi örökség
Makai Pál komoly örökséget hagyott maga után – a munka tette beteggé is, mondja Marika –, ami most is a család kezében van. A mama a boltot vezeti már 35 éve, a lánya, Mónika a műhely irodáját vezeti – édesapja már kislányként bevezette a gyártás titkaiban –, de bármikor beáll a gyártásba is. „Most is ötödik napja a műhelyben dolgozik a gép mellett”, mondta a műszaki vezető. Az alkalmazottak is évtizedek óta velük vannak. De nem könnyű örökség ez, ha szépen élnek is, minden vagyonuk a vállalkozásban fekszik. Marika segítő családtag lehetett csak régen, ezért nagyon kevés a nyugdíja, „az államtól nyugdíjba ment barátnőim a sokszorosát kapják, én ma is dolgozom”, mondja. „A kormány nem foglalkozik az ilyen kis magyar cégekkel, mint a miénk”, panaszolja. A magyar alapanyagellátás megszűnt, az egyre dráguló euróért kell megvenniük mindent Ausztriából vagy Olaszországból, pályázataikat válasz nélkül hagyják.
