Isten hozott! – köszönti a színpad mögül a Nagyboldogasszony templom felirata a közönséget. Előző este is arra jártam, akkor már állt a színpad, Szenes Andrea tanakodott éppen a technikusokkal, de a tér még üres volt. Most körülkerítve, mobilvécé sor, négy beengedő kapun át áramlik a nép, a kerítésen kívül mentőautó, az utcán rendőri biztosítás. És máris elkezdődött a nézők szórakoztatása, Nemcsák Károly és Ivancsics Ilona énekli a színpadon az Orchideákat.

Anyát és lányát – mindkettő Ilonka – szólítom meg először. „Tavaly voltak vagy tízezren, tele volt a tér” – mondják. A közönség többsége jóval 60 feletti. Egy másik néző, Mária is nyugdíjas: „Csak 3 alkalmat hagytam ki a 10-ből, nekem az ifjúságomat hozzák vissza a Szenes-dalok. Jó, hogy szabad ég alatt vagyunk, fel lehet állni, még táncolni is szoktunk. És mint ma, Szent Péter is kegyes volt mindig az időjárással.” A székek párban állnak a biztonságos 2 méter távolságra egymástól, de az összetartozók több széket is egymáshoz húzhatnak. Olyan sok hely van, hogy akad, aki pléded terít a fűre, és heverészve várja a kezdést.

Margit 72 éves, a férjével jött el: „Ezek a mi időnk dalai, mindet ismerem kívülről, és otthon magamnak énekelem őket. Megnéztem az előadók névsorát, akiknek egy életen át követtem az életútját, most már a Facebookon is, és megint fiatalnak éreztem magam. Poór Pétert hallgattam legutóbb beszélni az unokáiról és az életéről, most itt lesz ő is.” Egy egész csoport alkot szigetet a széksorok között, ők Jászfényszaruról jöttek különbusszal. Elmondják, hogy a művelődési ház klubjának tagjai, és minden évben jönnek. „Mi már retrók vagyunk” – mondják nevetve. Az idén 50 éves Apostol együttes a kedvencük. „Sajnos minden évben kiesik valaki, Aradszky, Koós… A Táncdalfesztiválon láttuk őket először, 54 éve, amikor a falu apraja-nagyja ott ült az egyetlen tévé előtt a művelődési otthonban.”

Ami a szervezést illeti, semmi retró nincs benne. A nézőtér közepén a nagy rock-koncertekről ismerős hatalmas keverőpultok állnak, amiket 4-5 technikus kezel egyszerre. Szóró Péter, a technikai háttér felelőse nyugodtan üldögél a pultok mellett: „Ilyenkor már minden kész. Ha a technikusok kezdés előtt még rohangálnak, baj van. Más kihívás egy ilyen koncert, mint egy rockbuli. Nem erős, inkább élvezhető kell legyen a hang, mégis egyformán jól hallható mindenhol a téren. A Covid-helyzet miatt is vannak kihívások. Most minden fellépőnek külön mikrofont biztosítunk, amit még fertőtlenítünk is, mielőtt a kezükbe adnánk.”

A rock és Szenes Iván romantikája jól megfér egymással. „Rockos korosztály vagyunk – mondja Veronika, aki a barátaival egy fa alá ült –, de ezek nem tinglitangli dalok, ezért szeretjük őket. Egyébként mind Deák Bill rajongók vagyunk.” A jászfényszarusi klubtagoknak is felteszem a kérdést, és kiderül, nekik meg Nagy Feró a kedvencük. A Minek él az olyan című Beatrice számnak meg Szenes írt szöveget, szóval itt nem ütköznek a generációk.

A koncertet Pikó András polgármester videóköszöntője nyitja meg, aki szerint most „az életet, az örömöt ünnepeljük”. Közben Erőss Gábor kulturális alpolgármestert veszem észre a maszk mögött (szinte mindenkin maszk van). „Nevezetes esemény ez, máskor is voltam már. Az egyik legnépszerűbb rendezvény a kerületben” – mondja.

Elkezdődik a monstre műsor: a 11 éves Boó Viktortól – aki a kölyök Kernre hasonlít, – a Bodrogi család tagjain és az Apostolon át – „merj álmodni Magyarország” éneklik –, egészen Korda Györgyig, Dobos Attiláig váltogatják egymást a legjobb előadók. És közben díjátadókra, a Szenes-múzeum alapkőletételére, a siófoki Szenes Iván sétány átadására is sor kerül. A közönség azonban nem fárad: végig tapsoltak, énekeltek, sőt táncoltak is. 

A 2020-as Szenes Iván díjasok

Dobos Attila Szenes Iván Életműdíjat kapott, Szenes Iván Művészet díjat kapott Opitz Barbara és Király Viktor, Nyári Alíz pedig a fiatal női előadók Kornay Mariann Művészeti díját kapta meg. Az év legjobb feldolgozása díjat Sihell Ferry és Henna kapta a Mindenki visszakapja egyszer című dalért.

Szöveg: Bányay Géza; Fotók: Ványi Ákos