Választási visszaélésekkel foglalkozó cikksorozatunkban most arra térünk ki, mit tehet a választópolgár, aki csalást tapasztal április 3-án. A TASZ jogászát, választási szakértőjét kerestük meg kérdéseinkkel. Döbrentey Dániel a korábban már említett Tiszta szavazás nevű workshop keretében már sok mindent elmondott a résztvevőknek, most egy interjút is kértünk tőle, amiben olvasóinkat tájékoztathatjuk.

A Társaság a Szabadságjogokért már régóta foglalkozik azzal, hogy választások idején ügyeletet tartsanak, ahol állampolgári bejelentéseket lehet tenni és választással kapcsolatos kérdéseket feltenni. A weboldalukon részletesen leírják, hogy miképp lehet panaszt tenni, mely rendőrkapitányságokhoz lehet fordulni, mely választási fórumokat kell megkeresni 3 napon belül, és még dokumentummintákat is le lehet tölteni, mely a bejelentések esetében nagyon hasznos lehet.

Amennyiben jogsértés vagy választási visszaélés gyanújával találkozik, keresse április 3-án is a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezetet, hívja választási forródrótjukat, ahol jogsegélyért is lehet fordulni.

Döbrentey Dániel is válaszolt kérdéseinkre.

– Aki visszaélést tapasztal, bejelentheti akár a TASZ forródrótján, akár a rendőrségen, és ennek meg is lesz majd a jogi következménye hónapok vagy akár évek múlva. A választási eredményre lehet ez bármilyen hatással?

– Ha büntetőfeljelentés van és büntetőeljárás indul, az nem tudja befolyásolni a választás végeredményét. Viszont van olyan kategória, hogy választási kifogás, ami azt jelenti, a bejelentő leírja a visszaélésgyanús esetet, bemutatja a bizonyítékait, a választási bizottság pedig elbírálja a kifogást. Ha ők azt látják, hogy ez

Erre egyébként korábban sokszor volt példa önkormányzati választásoknál. Egy országgyűlési választáson egy választókerület hatalmas, új választás elrendelését szavazóköri szinten kell elképzelni, és fontos, hogy egy csalás hány szavazókört érint. Ha nagyon kiélezett eredmény van, adott esetben 100-150 szavazaton múlik egy mandátum, akkor simán előfordulhat, hogy megismételt szavazást rendelnek el, ez lehet a következmény. A másik pedig egy nem jogi értelemben vett következmény, az, hogy aktivisták figyelik, hogy történik-e valami visszaélés a közterületeken, és ezzel megakadályozhatják, megtörhetik a láncot, elejét vehetik a visszaéléseknek, és akkor meg nem is lesz belőle olyan ügy, amit el kell vinni a hatóságok elé. Tehát igazából annak lehet igazán hatása, ha ez már preventív szinten megvalósul, de ha csalás történik, akkor is van arra lehetőség, hogy adott esetben a folyamatot megismételjék.

– Meg lehet becsülni, hogy a szavazatvásárlás, illetve megfélemlítés milyen mértékben volt jelen az előző választásokon?

– Borzasztó nehéz megbecsülni. Akkora a látencia, ami valószínűleg például a családon belüli erőszakhoz hasonlítható, mert aki a csalásban részt vesz, annak – mármint aki lefizeti a szavazót – nyilván az az érdeke, hogy ez ne derüljön ki soha. Aki pedig eladja a szavazatát, sokszor nem is tudja, hogy bűncselekményt követ el. Az egész olyan mértékben a nyilvánosság elől elrejtve, titkosan zajlik, hogy nagyon nehéz feltárni. A másik dolog, ami fontos, hogy sok helyen már nem is szükségszerű, hogy aktív fenyegetés vagy elrettentés történjen, mert már annyira beépült ez a fajta befolyásolás a mindennapokba. Mindenki tudja, hogyan kell úgy szavazni, hogy a polgármesternek megfeleljen annak érdekében, hogy aztán ne veszítse el az önkormányzati lakását, a közmunkáját, egyéb juttatásokat.

Ott, ahol nagy a közmunkából élők aránya, és ebben nyilvánvalóan alapvetően a kisebb települések érintettek, sokkal több lesz az ilyen visszaélés, de azért nagyvárosi választókerületekben, akár a nyolcadik kerületben is bőven van ilyen. Tehát számszerűen borzasztó nehéz erre bármit mondani, mert óriási a látencia, a kockázati tényezőket azonban be lehet azonosítani.

– A szavazatvásárlók hogyan tudják ellenőrizni, hogy ténylegesen az elvárt irányban történt meg a szavazás? Ki lehet őket játszani valahogyan?

– A legelterjedtebb módja jelenleg a szelfizés a szavazólappal, de közben a hagyományos láncszavazás is létezik még sajnos. Ez az, amikor kézről kézre adják a kitöltött szavazólapot, van egy csalást szervező, akinél összefutnak a szálak, és ő osztja a kitöltött szavazólapot a csalásban résztvevő többi választónak, akik cserébe kihozzák a saját szavazólapjukat üresen, és átadják neki, amit ő kitölt, és így tovább, és így tovább. Elvileg ez is még létező metódus, ha bonyolultabb is. A szelfiztetéssel kapcsolatban pedig meg kell, hogy említsem, maga a szavazó is tehet ez ellen a jelenség ellen:

Tehát megteheti azt, hogy behúzza az összes többit, vagy akár csak egy másikat, és így dobja be az urnába. Így legalább nem lett az akarata teljesen eltérítve, nem fog olyanra szavazni, akire egyébként nem akarna. De ami még fontosabb, aki igazán bátor, az kérhet másik szavazólapot is miután érvénytelenítette, arra hivatkozva, hogy elrontotta, utána viszont leszavazhat arra, akire valóban szeretne. Ez működik. A törvény ugyanis előírja, hogy rontott szavazólap esetén adhatnak másikat, sőt kötelesek másikat adni.

– Miért kell ehhez bátorság?

– Azért, mert ha kiderül, hogy nagyon nagy mennyiségben van rontott szavazólap az adott szavazókörben, akkor elképzelhető, hogy a csalásszervező utána megy azoknak, akiket ő befolyásolni akart. A másik az, hogy a szavazatarányból a végén látszani fog, hogy a megfenyegetett, vagy megvett emberek nem követték az ő instrukcióját, Egy ilyen kockázat természetesen benne van ebben a trükkben, de közben azt mondjuk mindig, hogy konkrétan soha nem fogják tudni kideríteni, hogy ki az, aki nem vett részt tevőlegesen a csalásban, sőt fellépett ellene.

– Azok, akik megvesztegetnek, tehát akik pénzt adják, tisztában lehetnek azzal, hogy ez három évnyi büntetést von maga után?

– Aki szavazatot vesz, az valószínűleg tudja, de aki eladja, nem biztos. Hallottunk azért már olyan esetről is, hogy ezt gyakorlatilag úgy fogják fel egyes településeken, mintha a politikai versenynek része lenne az a licit, hogy ki ígér többet az ő szavazatáért, és igazából ezen nincs is semmi szégyellnivaló, semmi jogellenes, hanem csak annyi, hogy valaki azt mondja, hogy ötezer más meg azt, hogy nyolc, akkor én egyértelműen arra fogok szavazni, aki többet ajánl.

– Tudunk-e konkrétan VIII. kerületi esetről azon kívül, hogy a 2019-es önkormányzati választások során született egy feljelentés szavazatvásárlás gyanújával, aminél aztán bűncselekmény hiányában megszűnt a nyomozás?

– Az önkormányzati választáson is működött már egy egyfajta civil figyelő hálózat, aminek az volt a lényege, hogy felhívják a választók figyelmét arra, hogy a szavazatvásárlás az igenis bűncselekmény, és hogy megtudják, hogy milyen kockázatot vállalnak ezzel. Több alkalommal dokumentálták a visszaélést, és ennek hatására ezek a csalási láncok megtörtek több módon.

– Az anyagaitokat olvasva egyszer sem lehet találkozni pártok nevével. Kinek vannak arra erőforrásai, hogy meg tudják vesztegetni az embereket?

– Hát ez jó kérdés, hogy ez erőforrás kérdése-e vagy esetleg máson múlik. Nyilván azért nem említünk itt semmilyen konkrét pártot, mert technikai értelemben sajnos bárki elkövethet visszaélést, és ha visszanézzük az elmúlt 32 év magyar történelmét, akkor biztos, hogy szinte mindegyik pártnál találhatunk olyat, aki érintett ilyen esetekben. Nyilván az utóbbi időben abszolút a kormánypárt volt az, amelyiknek a neve előjött ilyen ügyekben, de hogy ez egyébként a hatalmi túlsúly miatt van, vagy azért, mert a hasonló visszaélésekre ők inkább hajlandóak, nem lehet így megmondani. Ha a kormánypártról van szó, akkor én sokkal inkább azt hangsúlyoznám, hogy a polgármesterek nagyon sokszor a kormánynak akarnak megfelelni. Ők nemcsak az önkormányzati választások eredményében érdekeltek, hanem az országgyűlési választásokéban is, ezért van az, hogy ennyi embert meg tudnak félemlíteni, függő helyzetben tudnak tartani. Több olyan eset is volt az utóbbi hónapokban, amikor kifejezetten közmunkásokat vezényeltek, utasítottak arra, hogy kormánypárti jelöltnek tegyenek ki plakátokat, kampányoljanak nekik szórólapokkal, stb. Zala megyében, Szabolcsban is volt ilyen, ezek a szinte intézményesült visszaélések abszolúte a kormánypártot segítik. Egyébként meg szavazatvásárlásra valószínűleg mindenhol van példa.

– Nem nagyon hallani ellenzéki szavazatvásárlásról.

– Az utóbbi időből én sem hallottam ilyenről. A legutolsó országos szintű választás az önkormányzati volt, ott például rengeteg független jelölt is volt, és pont egy független jelöltnél lehetett tudni arról, hogy csalásban volt érintett, tehát szerintem

de az biztos, hogy akinek több erőforrása van – és az tagadhatatlan, hogy a kormánypártnak döbbenetes erőfölénye van – az erre is könnyebben fog tudni erőforrásokat találni. Különösen akkor, ha kiépít egy ilyen klientúrarendszert és függelmi viszonyt.

– Honnan lehet tudni, hogy valaki csalásban érintett?

– Az említett független polgármestert esetében volt büntetőeljárás amiatt, mert fiktív lakosokat regisztráltak az önkormányzati választáson, hogy rá szavazzanak. Nagyon kis településről volt szó, de lebuktak, választási kifogást nyújtottak be, büntetőeljárás is volt, melyben elítélték az érintetteket, és meg is ismételték a választást, tehát ott minden volt, amit el lehet képzelni. De egyébként valóban jogos kérdés, hogyan tud a szavazatvásárlás vagy fenyegetés ténye kiderülni. Alapvetően két úton: véletlen folytán, vagy pedig nagyon tudatos, erre irányuló munkával, hogy figyeljék és feltárják ezeket az eseteket.

– Hány ilyen ítéletről tudunk, mondjuk, csak ha az elmúlt négy évet nézzük? 

– Ezt nem tudom megmondani, mert nincs olyan nyilvántartás, amiből ezt egységesen le lehetne kérdezni. Minden egyes bíróságtól egyenként kéne megkérdezni azt közérdekű adatigénylés keretében, hogy hány ilyen eset volt. Jelenleg erre nem valószínű, hogy hamar választ kapnánk.

További, a parlamenti választással kapcsolatos tudnivalók a TASZ honlapján.

A Tiszta szavazás weboldalon ugyancsak hasznos információkat találnak.