Sok a bezárt stand a Rákczi téri piacon, nem túl felemelő a látvány. A legtöbb üzlet tulajdonosa forgalomcsökkenésről számolt be az utóbbi években, többen felmondtak az alkalmazottaknak, és egyedül vagy párjukkal viszik tovább az üzletet. Az egyik zöldséges az állítása szerint
korábban 12 alkalmazottal dolgozott, ma már épphogy két embert eltart a bolt.
Egyedül a tej-sajt termékeket árusító bolt tulajdonosa nem tapasztal forgalomcsökkenést, igaz, ők viszonylag olcsón kínálnak időnként közeli lejáratú termékeket, így bizonyos árucikkekkel a SPAR árai alá tudnak menni. Nem úgy a zöldségesek, a halas, a hentes, akik
szomorúan nézik végig, ahogy a csarnokba betérők szinte mindegyike a SPAR felé veszi az irányt,
és maximum akkor néznek körül náluk, ha valamit ott nem találnak.
Persze nem egyedi, hogy üzletlánc boltjának adják ki a legnagyobb helyiséget egy piacon, a Fővám térre az ALDI költözött be, a Teleki téri piac mellé a LIDL, szinte mindenhol van konkurencia, ezeken a helyeken mégis megélnek valahogy az árusok.
A szezonális zöldség és gyümölcs valamelyest javít a zöldségesek helyzetén, állítja az egyik bolt tulajdonosa, nyáron jobb forgalmat bonyolítanak, hiszen a nagy áruházakban a legtöbb esetben nem, vagy csak rosszabb minőségben és drágábban lehet epret, málnát, áfonyát venni. A henteseknek viszont pont nem kedvez a nyár, a nagy melegben az emberek a könnyebb ételt kívánják, a füstölt áru is alig fogy.
Azt sem tudják, hogy létezik?
Sokan a metróépítésre fogják a haldoklást: azóta mintha valahogy egyre kevesebben jönnének. Van, aki szerint azért, mert a hatalmas metróépület kitakarja a csarnokot, más szerint az építkezés idején pártoltak el a vásárlók, egy harmadik eladó pedig a reklámot hiányolja.
Szerinte a kerületiek közül sokan a létezéséről se tudnak a csarnoknak, pedig ki lehetne plakátolni a metró környékén és máshol is. Ám jó kérdés, hogy mit is hirdetnének?
Mert a felhozatal jelenleg nem túl gazdag, egyedül pénteken-szombaton telik meg a csarnok élettel, amikor az őstermelők jönnek a portékájukkal.
Élőzenével próbálják fellendíteni
Beszéltünk a piac vezérigazgatójával is, aki beszámolt az elmúlt évben a háttérben végbement átszervezésről: a Budapest Vásárcsarnokai Kft. átvette a piac kezelését, egységesítették az arculatot, a bérlői és vásárlói tájékoztatást. A téli fenyővásárt hirdették, ami sikeresebben zajlott, mint a megelőző években.
Helyszínt adtak a kerületi jazzfesztiválnak, megvalósították a Zenélő Piac programot: szinte minden szombaton koncertek zajlanak a csarnokban. A cél a kultúra és kereskedelem összekapcsolásával a piac köztudatban tartása, népszerűsítése, a közönség bevonzása.
A vezetés szerint élhetetlenek a piacosok
Azonban nehéz úgy behozni az embereket, ha az árusok nem nyitnak ki az ilyen események idején, mint ahogy történt ez a jazzfesztivál alatt, amikor majdnem mindenki bezárt péntek délután.
Pedig a rendezvény alatt lehetett volna szendvicst, bármilyen ételt, hideg üdítőt árusítani,
jó lehetőség lett volna az árusoknak, hogy portékájukat megismertessék a közönséggel. Mivel semmi nem volt nyitva, a piacon kívülre kellett irányítani a látogatókat ételért és italért.
Arra is buzdították már őket, hogy kínáljanak olyat, amit a SPAR nem, például konyhakész zöldséget, dobozos, összevágott gyümölcsöt, utóbbi nagyon népszerű lenne a nyári időszakban. Az előkészítéséhez szükséges segítséget, az élelmiszerbiztonsági előírásoknak megfelelő feldolgozóhelyet biztosítanák nekik, de nem akartak élni a lehetőséggel.
A halárusnak is javasolták, készítsen halból frissensülteket, szendvicseket, de alkalmazott híján nem tudja vállalni.
Új bérlők kellenének
A legnagyobb gond, hogy
üresen állnak az egyes üzletek, így egyre kisebb a kínálat, egyre kevesebben térnek be.
Kérésünkre, hogy mit tesznek az üres helyek feltöltése érdekében, a vezérigazgató azt mondta, közvetlenül is megkerestek élelmiszer-kiskereskedőket, hirdetik is, illetve az agrárszektorral próbálják felvenni a kapcsolatot, kezdeményezik akár az időszakos vagy alkalmi árusítást is.
Nem kedvez a helyzetnek, hogy az új bérlőnek az első havi bérleti díjon felül 3 havi kauciót kell fizetnie letétbe – ez mondjuk más piacon is bevett gyakorlat, de az elmúlt évek lehangoló gazdasági helyzetében sajnos a legtöbb kiskereskedőnek megugorhatatlan elvárás.
Az igazgató elmondta, az előző és a mostani vezetőség is adott a bérleti díjból kedvezményeket az árusoknak a covid időszaka alatt, de arra a kérdésünkre, hogy mindenki kapott-e kedvezményt, aki kért, és milyen mértékűt, csak annyit válaszolt, hogy a Társaság lehetőségei szerint adtak. Hozzátette azt is, a bérletidíj-kedvezményeket sem a jogelőd szervezet, sem a Társaság részére nem kompenzálta senki.
Leáldozóban a piackultúra?
Ha talán nem is, de hogy átalakulóban van, az egészen biztos. A városban más piacok látszólag jobban mennek – igaz, jobb árakon is dolgoznak többségükben –, mondjuk ki,
a Rákóczi téri drága a Fővám téri csarnokhoz vagy a Teleki piachoz képest.
Régebben a nyugdíjasok voltak a legfontosabb vásárlók, az alacsonyabb árak miatt mára ők nagyrészt átszoktak a nagy áruházakba. Érdemes volna a fiatalokra építeni, ők viszont tájékozódnak, tudatosak, nem érik be akármivel.
Sok csarnok vagy termelői piac ráfeküdt a gourmet vagy környezettudatos vonalra, és bio, őstermelői, csomagolásmentes vagy különleges áruval próbálja népszerűsíteni magát. Ez nagyrészt bejön nekik. Termelői piacon reggelizni igazi családi hétvégi program, de ehhez az kell, hogy valahol le lehessen ülni falatozni és sok mindent lehessen helyben is fogyasztható formában venni.
A fiatalabb réteg még a nagyobb szabadságot is kedveli, a Rákóczi tér környékén lakók nagy többsége tart kutyát vagy jár biciklivel. Mivel ezeket egyik nagy áruházba sem lehet bevinni, nagy előnye lehetne a piacnak, ha nem kellene biciklit zárogatni vagy a kutyát hazavinni, ha csak egy doboz eperért ugrik be az ember.
Nyitókép: Huszár Bogi
