Mesterséges odúk
„Egy nagy projektben vagyunk benne – mondja Seres –, aminek egy jelentős részét a Nemzeti Tehetség Program keretein belül csináljuk.” Első lépésként madárbaráttá igyekeztek tenni az iskolát, ami a Magyar Madártani Egyesülethez is kapcsolható: ha egy intézmény a madarak számára megfelelő környezetet biztosít, elismerés jár érte.
Kezdésnek az utcafronti fára odút helyeztek föl, hogy be tudjanak költözni a kisebb madarak. A természetben is hasonló módon, odvas fákba költöznek be például a széncinegék, a kék cinegék vagy a csúszkák. „A belvárosban kevés ilyen odvas fa van, ezért kell nekik segíteni az ilyen kis odúuk kihelyezésével” – magyarázza tanár úr. Voltak kezdetben, akik kétkedtek abban, hogy itt bent a városban a madarak majd birtokba veszik a lakot, de szerencsére jól alakulnak a dolgok. Az egész tantestület, majd a diákok is fölpezsdültek az első megfigyelésekkor, hogy lett élet a fán.
A biológiaterem ablakának külső párkányára is került egy madárlak, de az egyelőre még üres. Ennek az odúnak a hátsó fele átlátszó (üveg), így bentről, a teremből látható lenne a fészekrakás, költés folyamata. Ezek mellett kikerültek még madáritatók és madáretetők is. Ismeretterjesztésként készítettek a diákoknak egy táblát, amin QR-kód található, és ha beolvassuk telefonunkkal, akkor különböző madárfajok madárhangjait lehet meghallgatni – mindezt összekötötték Vörösmarty Mihály költészetével is.
Gerillazöld
A következő állomás a zöldítés. Az első emeletre gyakorlatilag gerillaakcióként hozhatott be bárki növényeket, de volt egy verseny is, aminek keretében az osztályok versenyezhettek egymással. Most a tanári – vagy, ahogy egyesek hívják, az Olümposz – előtt van egy minidzsungel, amit folyamatosan szeretnének bővíteni, aztán ugyanezt létrehozni a második emeleti folyosón is. A tudatosság jegyében igyekeztek fölcímkézni a növényeket: „aki hozott és szerette volna, hogy rákerüljön a neve, annak ráírtuk azt is”, mondja Seres. Itt is működik a QR-kódos beolvasás, ahol a név és gondozási útmutató is megjelenik. Az emeletről látni lehet a belső udvari magaságyásokat, ami tulajdonképpen a projekt fénypontja. Szó szerint, mert egész délelőtt abba a sarokba süt a nap.
Amíg leérünk az udvarra, Serestől megtudjuk, hogy rajta kívül Meleg Gábor igazgatóhelyettes és két fiatal tanárnő, Bak Mónika és File Ágnes koordinálják a programot, és hogy a VMG-nek természettudományos profilú osztálya is van, őket kifejezetten könnyű bevonni a kertészkedésbe, de a többi osztályból is vannak lelkes diákok.
Palánták a fizikatanáriból
A kedvencük tehát a magaságyás-projekt: ültettek palántákat, vetettek magokat. Utóbbiakat márciustól csíráztatták a fizikatanáriban, aztán április közepén rakták össze az ágyásokat az egyik osztállyal közösen. Rétegzetten, figyelve a szakszerűségre: alul vízáteresztő réteg, aztán komposzt, majd virágföld és végül palántaföld. Az ágyásokban található növényeket végül örökbe lehetett fogadni és természetesen címkék is készültek ezekhez.
„Én meg az ablakból szoktam kémkedni. Olyan jó látni, amikor jönnek le a szünetbe és gondozzák a palántákat. Locsolják, permetezik őket, ahogy kell!” – mondja Seres teljes átéléssel. Persze segítenek is a diákoknak, amikor kérdés, kérés van. Az elkészült ágyásokat egyébként a Föld napján, azaz április 22-én adták át.
Végignézzük, mik is vannak itt: látni mediterrán sarkot rozmaringgal, citromfűvel, levendulával. Van retek is, a babot fölfuttatták, van paprika, paradicsom, cukkini. De a büdöske is szépen nő.
Zöldközelben a városi gyerekek
A tanárok szeretnék, ha egy-egy növényekkel kapcsolatos tanórát, foglalkozást a belső udvaron tudnának megtartani, és akkor testközelből láthatnák, tapinthatnák meg őket a gyerekek, a városban ez különösen ritka lehetőség. Egyébként a növények gondozása közöésségépítésnek sem utolsó, tagozatokat, ismeretleneket is össze tud hozni.
A Nemzeti Tehetség Program a következő tanévben is támogatja a zöldítési projektet eszközökkel, növényekkel, valamint lehetőséget biztosít tehetséggondozó foglalkozások szervezésére.
Seres Zoltán egyébként két éve tanít a Vörösmartyban, földrajz szakmódszertanból PhD-zik. Többek között azt vizsgálja, hogyan lehet a földrajzot modernebben tanítani – hozzáfűzi, nehéz a dolguk, mert korábban két-két földrajzóra volt, heti kettő kilencedikben és tizedikben, most viszont tizedikben már csak heti egy. Ebben a diákok terheinek csökkentése mellett vélhetően a tanárhiány is szerepet játszik. De heti egy órában nagyon nehéz eredményesen tanulni-tanítani egy ennyire színes tantárgyat, összegzi véleményét.
A Föld napi ültetésről további képeket itt lehet nézegetni.
Nyitókép: Vörösmarty Mihály Gimnázium oldala – csoportkép
