Június 29-én tartották azt a Országos Egészség-gazdaságtani Konferenciát, ahol Takács Péter, a Belügyminisztérium államtitkára is előadást tartott az egészségügy átalakításának főbb lépéseiről. Ebben az előadásban hangzott el, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság átvenné az önkormányzatoktól azokat a szakrendelőket, melyek száz óránál nagyobb kapacitással bírnak. „Most vizsgáljuk a lehetőségét, hogy az önkormányzati fenntartásban lévő, száz óránál nagyobb kapacitással rendelkező szakrendelők fenntartásba átkerüljenek az OKFŐ-höz”, hangzott el a mondat.

Az állam más szektorokat is magához vont korábban: a közoktatás területén mindez már korábban megtörtént, az önkormányzatoktól elvették az általános iskolákat és középiskolákat. Sok kritika érte az államosítást: a mindennapi ügyek elintézése nehézkesebb lett a tankerületeken keresztül, az iskolák autonómiája minimálisra szűkült. Az iskolák beszerzési problémái állandósultak, egyszerű, mindennapi feladatokat sem tudnak anélkül elvégezni, hogy ne kérnének engedélyt, forrást, jóváhagyást a felügyeleti szervtől egy nélkülözhetetlen javításra. Van, hogy ezt sokszor a szülők oldják meg inkább.

Pikó András polgármester a Facebook-oldalán ugyanerre utalt: szerinte a központosítás eddig nem hozott sikert. Utalt az államtitkárnak arra a korábbi mondatára, melyet ugyancsak egy szakmai konferencián mondott még május végén, miszerint az „az ügyek ügyek nyolcvan százalékát el lehet dönteni Budapestről, Excel-táblát nézve. A tizenöt százalékhoz viszont ott kell lenni, és tárgyalni kell a klinikai centrumokkal, a megyei kórházakkal, a háziorvosokkal, hogy az, amit az íróasztal mögött kitaláltak, megvalósítható-e a gyakorlatban.”

Egy ilyen központosított hozzáállás Pikó szerint nem versenyezhet azzal a figyelemmel, amit egy önkormányzat a saját szakrendelőjének szán. A polgármester szerint a minisztériumban az Auróra utcai szakrendelő is csak egyetlen sor lesz az Excel-táblázatban, miközben a józsefvárosiaknak ez egy különösen fontos intézmény. Nemcsak a lakosságnak, hanem az önkormányzatnak is, mely 300 millió forintos extra támogatást nyújt a Szent Kozma Egészségügyi Központnak.

Azt a veszélyt sem tartja elhanyagolhatónak, hogy mivel a kórházak kitüntetettebb szerepet szán a kormányzat, a Belügyminisztérium alá vezényelt egészségügyben a szakrendelői dolgozókat egyszerűen át fogják vezényelni kórházakba, ezzel is rontva a szakrendelők hatékonyságát, és ezek után lehet mutogatni, hogy nem végzik jól a dolgukat, és be lehet azokat zárni.

Mind a korábbi, mind a mostani józsefvárosi kerületvezetés számára fontos volt, hogy fenntartsa és fejlessze a szakrendelőjét, ezért reméli, hogy az összes képviselő tiltakozni fog az ellen, ha valóban államosítani akarják a szakrendelőket.

Pikó ismét meghívta egy közös beszélgetésre a kerület korábbi polgármestereit és országgyűlési képviselőit, melynek ezúttal kiemelt témája lett volna ez is, de sem Sára Botond, sem Kocsis Máté nem vett részt a szokásos havi munkamegbeszélésen.

Kocsis pedig – mint a Fidesz frakcióvezetője, akinek Facebook-oldalán még mindig az áll, hogy ő Józsefváros és Ferencváros országgyűlési képviselője – jobban tudna hatni azért, hogy „a kormány ne vegye el az önkormányzatoktól azokat a rendelőintézeteket, melyek fejlesztésére és működtetésére – ahogy az Auróra utcai rendelő esetében is történt – korábban is és most is évi több száz millió forintot áldoz Józsefváros” – írja a polgármester, aki szerint a kerületi szakrendelő melletti kiállást nem a párthovatartozás kellene, hogy meghatározza.

Az ominózus konferencián, ahol Takács Péter államtitkár a bejelentést tette, a szekció moderátora Dr. Pásztélyi Zsolt, az Interdiszciplináris Magyar Egészségügy nevű szakfolyóirat felelős szerkesztője volt, aki egyben a Medicina2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke is. Ő az InfoRádiónak nyilatkozott a minap, és elmondta, őt is meglepte az államtitkár felvetése, és nem nagyon érti, mi szükség van egy ilyen változtatásra.

Éppen a mostani gyakorlat a hatékonyabb szerinte, ami a függetlenségre és szubszidiaritásra épít (utóbbi azt jelenti, hogy egy feladatot jobb azon a szinten elvégezni, ahol maga a probléma is felmerül, nem pedig magasabb fórumokon dönteni arról).

Mindez ráadásul ellentétes azzal a céllal, amit az államtitkárság kihirdetett. Jelenleg például a karbantartási feladatokat az önkormányzat fenntartó cége tudja elvégezni, de ha ezt egy nagy közbeszerzési rendszerbe integrálják, akkor a fenntartói működés rugalmatlan, lassú és nehézkes lesz, érvel a szakember.

Talán az egyetlen érv, ami az államosítás mellett szólna, a stabilabb anyagi háttér, amit az állam garantál. De sok esetben ez sem igaz, ahogy korábban írtuk is, Józsefvárosban 300 milliós plusz támogatást biztosít az önkormányzat a rendelőintézetnek. Pásztélyi azonban felhívja arra a figyelmet, hogy

A helyi lakosság is érzékeny a kérdésre, nem véletlen, hogy a polgármesterek újraválasztásának fontos szempontja szokott lenni, hogy mennyire érzékenyen és hatékonyan foglalkoznak a helyi egészségügyi problémákkal.

Nem ez az első alkalom, amikor felmerült a szakrendelők kiszervezése az önkormányzatok alól. 2013-ban már felajánlhatták a szakrendelők működtetését az önkormányzatok az államnak, de 95%-uk nem élt a lehetőséggel – ez is mutatja az ellenérzés mértékét.

Pásztélyi szerint is valós a veszély, hogy a rendelők költségvetése jóval alacsonyabb, mint a kórházaké, és az állami irányítás az utóbbiakra fog koncentrálni, ami hasonló sorvadást eredményezhet, mint ahogy az a 90-es években történt, amikor a rendelők a kórházak alá tartoztak.

Megkérdeztük Havasi Gábort, a főváros egészségügyi tanácsnokát is, ő miben látja egy ilyen döntés veszélyeit.

A járóbeteg-szakellátásra és a háziorvosi ellátásra a lakosság nagyon érzékeny, ezért is tartja fontosnak minden önkormányzat, hogy ezek jól működjenek, mert ha baj van velük, az politikai kockázatot jelenthet. Egy ilyen húzással, hogy akár a háziorvosi, akár a járóbeteg-ellátást államosítják, a lakosságtól az önkormányzat feletti kontroll szerepét is elveszik. A távoli Belügyminisztériumot nem fogja érdekelni, milyen helyi panaszok vannak a szakrendelő működésével kapcsolatban.

A lakossági kontroll egyik eredménye, hogy az önkormányzatok – legyenek fideszes vagy ellenzéki vezetésűek – általában jó gazdái a kerületi szakrendelőknek. Ezért is nyújtanak többlettámogatásokat ezeknek az intézményeknek, országosan 30-40 milliárd Ft értékben. A józsefvárosi 300 milliós plusz forráshoz hasonlóan Újpesten 350 milliót adnak, Terézvárosban pedig közel 2 milliárdot, igaz ott most nagy ingatlanfelújítás zajlik, és ezért is ilyen kiemelten magas az összeg. Ha az állam elveszi a rendelő-intézeteket, akkor az önkormányzatok a továbbiakban nem is tudják támogatni ezeket.

Ezen okok lassú leépülést vetítenek elő a jövőre: ez az alrendszer is forráshiányos lesz. És az egészségügyben tapasztalható munkaerő-problémák miatt a rendelőintézetben dolgozókat átvezényelhetik a kórházakhoz, a rendelőintézeti munka kevésbé lesz hatékony, ezért megszüntetnek bizonyos szakrendeléseket, és ezzel meg lehet okolni azt is, miért kellene bezárni komplett szakrendelőket. Lehet menni a kórházba helyettük, mondta Havasi.

Vannak olyan ellátási formák, melyeket érdemes központosítani, mert bizonyos speciális betegségek esetén hatékonyabb az ilyen ellátás (ilyen például az onkológia vagy a legtöbb fekvőbeteg-ellátás), de ezek nem a járóbeteg-ellátásban szoktak előfordulni, ezeket érdemes a beteghez minél közelebbi szinten megvalósítani, mondja Havasi.

Az államosítás önmagában nem megoldás. Ha lehet pozitív következménye, azt meg lehetne oldani más módon is. Azt az elvet, hogy minden szolgáltatást azon a szinten szervezzünk meg, ahol az a leghatékonyabb, a fővárosban újra lehetne gondolni. A járóbeteg-szakellátásban például a fővárosi szakrendelők koordinációja hasznos lehetne – amellett, hogy a tulajdoni viszonyok nem változnának. A hozzáférésben ugyanis léteznek területi aránytalanságok: a XXII. kerületi lakosok például a XXII. kerületi önkormányzat rendelőjén kívül a XI. kerület Fehérvári úti szakrendelőjébe vagy a Szent Imre kórház szakrendelőjébe is mehetnek, Dél-Kelet-Pesten meg csak a Dél-Pesti Kórházba mehet a járóbeteg. (Egyébként előadásában Takács is megemlítette a hozzáférés egyenlőtlenségét mint problémát, és úgy véli, azokat a rendeléseket kell lakosságközelben tartani, amiknek ott a helyük.)

Ha bekövetkezik az államosítás, az az Egészséges Budapest Programot is kicsinálná gyakorlatilag, utal még egy problémára Havasi Gábor. Létezett egy megállapodás a kormányzat és a főváros között, hogy a főváros hozzájárul az atlétikai stadion megépítéséhez és a világbajnokság megrendezéséhez többek közt annak fejében, hogy öt év alatt 50 milliárdos forrást biztosít az állam a budapesti egészségügyi programokra, melyek jelentős része a háziorvosi és a szakrendelői infrastruktúra javítása. Ezeket a pénzeket részben már elköltötték, részben zajlik a bővítés, illetve a következő évekre van betervezve. Eddig kb. 20 milliárd forint érkezett meg, de egy ilyen döntéssel ezt a megállapodást is felrúgná a kormányzat, hiszen olyan intézményeket fejlesztenének, amiket elvesznek tőlük. Megkapná-e ezeket a pénzeket a főváros?

De a kormány hozzáállását mutatja az is, hogy a szakmával sem egyeztettek az ügyben, senki nem tudja, milyen konkrét lépések várhatók, folytatja Havasi. Takács államtitkár a bejelentés óta más szakmai fórumokon is bemutatta prezentációját, melyben ott van, hogy az önkormányzati tulajdonú szakrendelők államosításának lehetőségét vizsgálják.

mondja Havasi.

Kérdéseinket elküldtük a Belügyminisztériumba (Mikor döntene a lépésről a kormány? Terveznek-e erről egyeztetni a jelenlegi tulajdonos önkormányzatokkal? Támogathatná-e az önkormányzat az immár nem az ő fenntartásában lévő szakrendelőt forrásokkal? Hogy hatna ki egy ilyen lépés a főváros és a kormány közötti Egészséges Budapest programra?), amint megkapjuk a válaszokat, frissítjük a cikket.

Nyitókép: Mile Máté