Összekapcsolta a kormány a pedofíliát és a homoszexualitást a pedofíliaellenes törvényben, amelynek törvény végrehajtási rendelete nemrég jelent meg (egészen pontosan a kereskedelmi vonatkozása, a többi még nem). A kormányrendeletről nemrég részletesen beszámoltunk, e szerint a homoszexualitást megjelenítő termék templom, vallásgyakorlásra szánt hely, oktatási és gyermekvédelmi intézmény 200 méteres környezetében nem árusítható. Ezen körön túl pedig csak úgy, ha a terméket lefóliázzák. A rendeletben megjelenő többi tiltás amúgy eddig is vagy élt (pornográf termékek), vagy alig érint konkrét terméket (nemváltást népszerűsítő termék).
Mit jelent a „megjelenítés”?
A könyves szakmát, és mindenkit, aki ilyen „tartalmakkal” kapcsolatba kerül, az aggaszt, hogy a rendelet végrehajthatatlan. Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke a Klubrádiónak elmondta, az elkülönítést igénylő tartalmak „megjelenítése” értelmezhetetlen a gyakorlatban. Nyáry Krisztián, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója is azt nyilatkozta a Telexnek, hogy a rendelet semmiféle kapaszkodót nem ad erre nézve, jogértelmezést várnak a jogalkotótól. A Telex szerint Kocsis Máté, a tervezet értelmi szerzője azt ígérte, a kormány még ősz előtt eloszlatja a ködöt.
Mi arra voltunk kíváncsiak, hogyan érinti mindez a józsefvárosi könyvesboltokat és antikváriumokat. Ezért először számba vettük a kerületi könyvkereskedőket, valamint az oktatási intézményeket (18. életévig) és a templomokat. És elmentünk néhány üzletbe is, hogy megtudjuk a kereskedők véleményét is.
A Palotanegyed érintett igazán
A minket érdeklő helyeket a Google-térkép segítségével kerestük ki, ami elég pontos képet arról, hol milyen üzlet és intézmény található. A térképek érdekes helyzetet mutatnak.
Először is, meglepetés volt, hogy 23 könyvüzletet és antikváriumot találtunk, és ezek túlnyomó többsége kis üzlet. Igazából csak a Corvin Plázában van egy „mamut”, a Libri, egyébként biztonságos távolságra minden iskolától és templomtól. A boltok többsége a Palotanegyedben található, mindössze 2-3 bolt van a József körúton kívül.
Az oktatási intézmények – óvodától gimnáziumig – nagy része ugyanakkor a József körúton kívüli területen fekszik, ezért valójában a Palotanegyed az, ahol a 200 méteres távolságnak – vagy inkább közelségnek – jelentős szerepe van. A Palotanegyed ugyanis meglehetősen kicsi, 700-800 méter a jellemző távolság két szélső pontja között, és a sűrűn elhelyezkedő boltok és intézmények között sokszor nincs meg a 200 méteres távolság. Ha pedig még az egyetemeket is belevesszük, hiszen azok is oktatási-nevelési intézmények, akor a Palotanegyed a Nemzeti Múzeum és a Pollack Mihály téren kívül teljesen tiltott területté válik. Azaz a Corvin Pláza kivételével homoszexualitást megjelenítő terméket itt nem lehetne árulni.
A 200 méteres távolság megállapítása amúgy nagyon körülményes és bizonytalan, ami szintén viták forrása lehet, ha valakit emiatt meg akarnak büntetni. Nem elég a közeli iskolát és templomot ismerni, „gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény” és „vallásgyakorlásra rendelt más hely” távolsága is számít, ráadásul nem is mindegy honnan mérjük, mert a „bármely bejáratától számított” távolságot kell figyelembe venni. Ki tudja, hogy a közismert intézményeken kívül hol van még kisegyház imaterme, ifjúsági klub vagy hasonló, és hol van még ezeknek kijárata? Hogyan fogják ezt az üzletek alkalmazottai vagy tulajdonosai felmérni és lemérni, akik sokszor nem is itt laknak, nem ismerik jól a kerületet? Hogy ezek mennyire költői kérdések, kiderült a boltosokkal beszélgetve.
Csodálkozás, tanácstalanság, okosság, legyintés
Tömören így foglalhatom össze, mit tapasztaltam a boltosokkal beszélgetve. Öt üzletet kerestem fel, és 10-30 percet beszélgettem a boltosokkal a témáról. Neveket, helyeket nem említek, mert szinte mindenhol azt kérték, ne legyenek azonosíthatók, és tulajdonképpen mindegy is, mert egymásra rímelő dolgokat mondtak.
A megkérdezettek közül mindössze egy idős antikvárius volt képben a törvénnyel kapcsolatban, mindenki másnak el kellett mondanom, miről van szó, mert még a szeptembertől hatályos, büntetéssel fenyegető rendeletet sem olvasták, és a cégen belül egyelőre nem volt téma. Az is kiderült, hogy a boltosok eleve óvatosak a vitatott témákkal, lényegében ki sem tennének olyan műveket a kirakatba, amikről a rendelet beszél. Ez nem politikai állásfoglalás a részükről, hanem kereskedői józanság, nem akarnak vevőket elriasztani. (Persze itt most nem a kirakatba tételről van szó, a bolt legeldugottabb szegletében sem lehetne bizonyos könyveket árusítani.)
Mindenütt rákérdeztem a Dúró Dóra által bedarált, az emberi sokféleséget megmutató Meseország mindenkié című mesekönyvre, de csak antikváriumban bukkantunk a nyomára, a felkeresett üzletek nem forgalmazták, mert távol akartak maradni a politikai vitától. Emögött találtam tudatos értékválasztást is, de inkább a vevőkkel való konfliktuskerülés a fő szempont.
Rákérdeztem arra is, milyen könyveket tudnak ajánlani, amik a másság valamilyen formáját „jelenítik meg”. Van, ahol semmit nem tudtak mondani, mert nem ismerik a könyvek tartalmát, csak kereskednek, van, ahol kijelentették, hogy nincs nekik ilyen könyvük, és arra sem tudtak válaszolni, vajon a nyugati szerzők népszerű lektűrjeiben nem fordul-e elő homoszexuális vagy leszbikus karakter, ami a jelenkor divatos irodalmában nem ritka.
Néhányan tudták, hogy milyen iskola van a közelben, 200 méteren belül, de ez nem jellemző. Van néhány könyvesbolt, aminek nincs kirakata, mert udvarban vagy pincében van, nekik legalább a kirakattal nem lesz gondjuk. Azonban a Palotanegyedben minden üzlet érintett lehet, és ezt csak nagyon alapos terepszemlével tudják megállapítani, ha egyáltalán gondolnak erre. Ugyanis egyelőre egyik üzlet sem tett lépéseket a rendelet betartására.
Abban azonban mindegyikük egyetértett, hogy a kifogásolt tartalom megállapítása lehetetlen a számukra. Talán a Meseország mindenkié az egyetlen, aminek a kiadójából, ismertetőjéből kiderült, hogy másságról (is) szól, de a sok tízezer könyv tartalmát nem ismerik. Egyszerűen lehetetlen egy 50 ezer címet tartalmazó listából kideríteni, melyik könyv érinthet ilyen témát, mondta az egyik eladó, hiszen nem olvassák el a könyveket, olvasásra csak otthon van idejük. Ez teljességgel meghaladja a kereskedő kompetenciáját, teljesíthetetlen követelmény.
Az antikváriusoknak több ideje van olvasni, úgy tűnik, ők ugyanis jó pár szerzőt és könyvet felsoroltak, akik esetleg alanyai lehetnek a rendeletnek. Alföldi Róbert színházas könyve, Gobbi Hilda életrajza, Galgóczy Erzsébet Vidravasa, Thomas Mann Halál Velencében, Szerb Antal Utas és holdvilág, és aztán a görögök, Aiszkhülosz, Platón vagy éppen Szókratész, akit éppen az ifjúság megrontásával vádoltak meg. De még Kölcsey, sőt Babits és Szabó Lőrinc is céltáblája lehet rossz esetben a rendelet által lehetővé váló esetleges homofób hatósági vegzálásnak a „gyermekek védelme” érdekében. Az egyik antikvárius egy legyintéssel összegezte a véleményét: nem törődik egy ilyen lehetetlen rendelkezéssel, öreg ő már ehhez, és átvészelte az 50-es évek üldözéseit is, amiket hasonlóan tágan értelmezhető törvényekkel legalizáltak.
A rendelet szerint az eladótérben sem lehet közszemlére tenni az érintett műveket, be kell csomagolni őket, mint a pornóújságokat. Ezt éppen meg tudják csinálni. Az egyik helyen például azt mondták, az online rendelt könyvekhez hasonlóan papírba tudják csomagolni őket, és ráragaszthatnak egy címkét, hogy tudni lehessen, mi van benne. De láttunk egy konkrét megoldást is könyvelrejtésre. Egy helyütt ugyanis volt egy példányuk a Mein Kampf kritikai kiadásából, amit nem vitt el a vevő, és azóta a szótárak mögött van a helye, hogy ne lássa senki. Eszükbe sincs kirakni, hiába jóváhagyott kritikai kiadás, mert nem akarnak egy vevőt sem irritálni.
Végül levelet küldtünk
A tapasztalatokat összegezve jó néhány kérdésünk támadt, amiket elküldtünk az illetékes Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI). Még nem érkezett válasz – ha megkapjuk, közölni fogjuk –, de a kérdéseket megosztjuk önökkel is:
„A világirodalom klasszikusaitól (Platón, Szappó, Aiszkhülosz) kezdve a modern szerzőkig százszámra létezik olyan írás, ami az eltérő nemi identitás kérdését ábrázolja, azonban ez csak a tartalom elemzésével állapítható meg. Ehhez mérten kevés az olyan könyv, aminek a címe, borítója, ajánlója, kiadója vagy deklarált besorolása alapján – amivel a kereskedő találkozik – dönteni lehet a besorolásáról.
- Milyen kritériumok alapján, milyen módszerrel kell majd eldönteni egy kiadványról vagy egyéb tartalomról, hogy a törvény, ill. a végrehajtási rendelet hatálya alá tartozik a törvényalkotó átfogó meghatározását figyelembe véve?
- Vonatkozik-e a rendelet a klasszikusok és újabb kori szépírók, költők, tudósok stb. műveire?
- Milyen segítséget kíván adni az EMMI a könyvek, tartalmak elkülönítéshez? Készül-e lista a külön kezelendő művekről? Lesz egy olyan testület, ami ezekben a kérdésekben útmutatást ad?
- Készül-e az EMMI vagy más szerv olyan rendeletet kiadni, ami egyértelművé teszik a helyzetet a kereskedők, vevők, tanárok, szülők vagy éppen a kiadók számára, hogy egzakt módon meg tudják különböztetni a kiadványokat?
- Amíg az egzakt szabályokat nem alkotják meg, lesz-e átmeneti rendelkezés, hogy a kereskedők és mások, akiknek szelektálniuk kell a tartalmak között, ne éljenek bizonytalanságban, a büntetés fenyegetettségében?
- Nem tartanak-e attól, hogy a bizonytalanság, a büntetéstől való félelem miatt olyan kulturális értékek válnak a jövő nemzedékei miatt elérhetetlenné, amik eddig a magyarság kultúrájának és az emberi civilizációnak kétségtelen értékei voltak?
- Nem tartanak attól, hogy ezek a rendelkezések éppen azt a liberális »cancel culture«-t, PC-világot erősíti, ami ellen küzd a magyar kormány?”
Képek: Huszár Boglárka
