A MOARRR múltja

Simon Iddol neve korábban a zenerajongóknak lehetett ismerős. A magyar zenész-producer 2008-ban egy olyan zenei blogot rittyentett össze, mely nemzetközi viszonylatban is a legkurrensebbek közé tartozott. Az AudioPorn Centralt 2009-ben a top20 zenei blog közé választották, 2010-ben a BT Digital Awards közönségszavazásán már a második legjobbnak tartották. (Az APC magyar változatának nyomai a blog.hu-n még ma is elérhetők.)

A kortárs elektronikus zenék blogjának egyik fő csapásiránya a mashup kultúra volt (hívták még bootlegnek, bootie-nak vagy bastard popnak), melynek erősen meg kellett küzdenie a zeneipar jogi osztályaival. A projekt sikere elsősorban annak volt köszönhető, hogy olyan kollektíva gyűlt össze, akik egymást segítették ebben a kollaboratív környezetben, több nagyszerű művész karrierjének beindulását támogatták meg.

A blog tényleg nagyon hasított, sideblogok születtek, ezek végül MOARRR néven egyesültek, amibe már nem csak a zene fért bele. Eközben az alapító olyan nagy nemzetközi zenei cégek márkanagykövete lett, mint a Roland vagy az Ableton, közben pedig nemcsak nemzetközi partikon lépett fel, hanem végezte a MOARRR kurátori munkáját is, napi 24 poszttal.

Ám azt tapasztalta, hogy minden ellenük dolgozik a világban, a közösségi médiában tért hódító like-kultúra a kurátori munkát egyszerűen kikoptatta, a művészeti részét egyértelműen a kereskedelmi szempontoknak rendelte alá, és akkora lett a digitális zaj, hogy abban a MOARRR már nem akart tovább működni, és néhány év után bezárt.

2021-ben jött a hír, hogy újra el fog indulni a projekt, méghozzá egészen új alapokon, és vagyunk olyan szerencsések, hogy épp Józsefvárosban lelt otthonra, egyesületi formában, nem csak online.

Galéria születik Józsefvárosban

Simon Iddol nemcsak a zene iránt elkötelezett, a fotózás és rajzolás is régi szerelme. Pár éve komolyabban is nyitni kezdett a képzőművészet felé. Önmagát nem művészként határozta meg, eleve nem abból a közegből jön, ahonnan a kortárs magyar képzőművészek nagy része.

Graphic designt tanult, dolgozott egy szentendrei galériában, majd belekezdett egy személyes hobbiprojektbe, aminek a lényege, hogy minden egyes nap rajzolt egy képet a tabletjén a digitális ceruzájával, ebből született meg tavaly a 365 FIRKA sorozat, amiknek darabjai aztán digitális printnyomatként is életre keltek. Összedobott egy saját digitális galériát, ahol a képeit meg is lehetett vásárolni. A VSCO nevű kreatív digitális videós és fotós applikációt fejlesztő vállalat 10 fotóját is a legjobbak közé választotta, ezek közül egyet ki is állítottak a tokiói és oaklandi popup galériájukban, azaz a digitális festmények fizikai képként is életre keltek.

Az alkotó egy ideje már azon gondolkodott, hogy munkáinak egy popup galéria adjon otthont. Próbált is megfelelő helyet találni Budapesten, és megnézte, milyen helyeket bérelhetne az önkormányzattól Józsefvárosban, amikor is véletlenül rátalált a Lujza utca 36. alatti helyre, amit a Facebookon hirdettek 60 négyzetméteres ingatlanként.

A helyszín tulajdonosa szeretett volna itt egy galériát, de soha nem volt rá ideje, és raktárnak használta a helyet, ahol hagyatékokon szerzett tárgyak voltak bepakolva hatalmas mennyiségben, amik majd jók lesznek valamire. Amikor a tulajdonos megtudta, hogy galéria lenne itt, azonnal találkoztak, és elég hamar meg is köttetett az üzlet – a tulaj boldog volt, hogy az ő álma valósul meg itt.

Ő egyébként annak idején belevágott a felújításba, kialakított egy kandallót, a vizesblokkot is megcsinálta, de sosem volt elég ideje rá, hogy ezzel foglalkozzon, a tárgyak meg csak gyűltek az évek során. Az ötlete az volt, ha valaki betér, megveheti a széket, amin ül, vagy a falról valamelyik képet, ha kér egy kávét, akkor kap mellé egy könyvet, de ez nem valósult meg.

A helyszín bejárásakor kiderült, hogy a hátsó részben további szobák vannak, amik újabb lehetőségeket kínálnak, így az ingatlan arra is alkalmas lehet, hogy az egyesület művészei műteremként, alkotótérként használják majd, az egyikben képzőművészek, a másikban digitális projektek alkotói dolgozhatnak majd a tervek szerint.

Ez utóbbiban speciális munkaállomásokat alakítanak ki, ahol a tervek szerint pár ember el tud dolgozni például az óriás digitális rajztáblán is. Ebben a digitális műteremben készülnek a filmek és klipek utómunkái, a website-ok, a kiadványok és könyvek. Még egy csöppnyi vendégszoba is van, ami néhány napra szállásul is szolgálhat a meghívott művészeknek, akik idejönnek mondjuk workshopot tartani és készítenek egy művet, amit itt hagynak a galériában. A széles ismeretségi körnek hála már most vannak jelentkezők, de ott még nem tartanak, hogy ez elindulhasson.

Az elvégzendő munka hatalmas és sokszor kétkezi, amit nem bánnak. Két héten át pakoltak ki és takarítottak, fertőtlenítettek ózongenerátorral, kaparták a falakat, melyeket még festeni kell, ki kell találni a megfelelő világítást; a terv az, hogy őszre megnyíljon a hely a nagyközönség számára.

De már van pár kép a falakon, a betévedő ismerősök láthatnak valamit abból, milyen is lesz ez a hely. Illetve, hát olyan lesz, amilyenre a mögötte álló emberek alakítják, és látszik, ötletből nincs hiány. Ottjártunkkor épp az ismert fotográfus, street fotós, Soós Bertalan hozta be az egyik nagy méretben kinyomtatott budapesti fotóját, amitől leesett az állunk.

Műhelymunka helyben

Semmiképpen nem bulihelyszínt szeretnének,

A galériában persze többnyire lesz valaki, aki épp dolgozik, alkot, és ha valaki megnézné a kiállított festményeket, nyomatokat, fotókat, természetesen megteheti majd. Az egyesületnek lesznek nonprofit és profitorientált tevékenységei is, előbbieket utóbbiakból tervezik finanszírozni. Például már most lehet képeket vásárolni, elkészült az online shop is, de nyilván egészen más élmény látni egy képet élőben, mint a képernyőn – Iddol hosszasan mesélt az elmúlt pár év tapasztalatairól, amit a digitális nyomás területén tanult másoktól, hogy mi mindent ad egy alkotáshoz a papír, amire nyomják, vagy akár a keret, amibe bekerül.

Terveznek még print kiadványokat, könyveket, valamint workshopokat is, ahol digitális művészek vagy zenészek oktathatnak majd, és ebbe a helyi közösséget is örömmel vonják be. A ház lakóival már most jó kapcsolatot alakítottak ki, kiderült, hogy több művész is lakik a házban, akik megörültek, amikor látták, mi készül itt; már most van, aki örömmel csatlakozna a jövőbeli munkához.

A MOARRR arra is nyitott, hogy a józsefvárosi civil és kulturális szcéna szereplőivel kollaboráljon, ha kell, a galériát lehet majd használni kisebb rendezvényekre is, nagyon fontos elemnek tartják, hogy beágyazódjanak a környezetbe. Örömmel oktatnak helyieket és érdeklődőket, például a mostanában divatos NFT-ről, de akár helyi gyerekeket is tanítanának a mobilfotózás csínjára-bínjára, tippeket, inspirációkat és értelmes elfoglaltságot adva nekik.

Alkotóként első körben az a szűkebb mag jelenik meg itt, akik már most megvannak, de ez a kör bővülhet még. Az egyesületbe felvételt lehet nyerni, de csak azoknak, akiket a közösségük megszavaz. A már említett neveken túl az egyesület tagja a külföldön is rendszeresen kiállító Mauer Dóra-tanítvány Nagy Barbara képzőművész és Roskó Mária, a többek közt Japánban is kiállító ékszertervező, de az alkotók listája ennél sokkal bővebb.

A képzőművészeten túl továbbra is megmarad a zene, de ahogy mondtuk, nem partik formájában. A digitális műteremben is születnek majd zenék, melyek a MOARRR online rádión (is) hallhatók – már most is. Simon Iddol a 24 órában működő reklámmentes online zenei rádióhoz korábbi zenei múltjából adódóan folyamatosan kapja a kiadók anyagait játszásra, van miből válogatni, de egyelőre még csak bétaverzióban működik a zenei adó.

A tervek szerint saját mobilapplikációjuk lesz, tematikus zenei műsorokkal, dj-mixekkel fognak jelentkezni, és persze nem marad el a blogolás sem. Jelenleg reggeli (06‒10), éjszakai (22‒06) és a kettő közti napközbeni (10‒22) zenei műsorsávban szólnak a válogatások. Alapvetően mai elektronikus zenék hallhatók, olyanok, melyek nemrég jelentek meg, vagy megjelenés előtt állnak.

Van még meló bőven

Jelenleg még nem alkalmas a hely a működésre, de hétről hétre jobb állapotban van, a tervek szerint októbertől már gőzerővel működnének. Van egy kis hátsó nyitott rész, ami a ház udvarához kapcsolódik, itt néhány nagyobb szobanövényt már elhelyeztek, a tervek szerint továbbiak is otthonra találnak majd itt, sőt, akár meg is lesznek vásárolhatók egy-egy különleges kaspóban vagy virágtartóban.

Akinek megtetszik egy kaspó, kap mellé egy növényt, mert az is tervben van, hogy virágmenhelyként működjenek majd. Az alul- vagy túllocsolt, gazdátlanná váló növényeket be lehet majd adni, és itt „felhizlalják” őket, legyen szó kétméteres leanderről vagy kisebb fikuszokról. Van kertész is a kollektívában, aki ért ehhez.

Az udvar amúgy is szép és érdekes, a lakók ráadásul törődnek a házzal, egy pályázaton nyertek is, aminek az lesz az eredménye, hogy MOME-s tájépítészek jönnek ide, és egy modern belső udvart álmodnak majd meg pár éven belül.

A MOARRR-nak lesz egy nagy cégértáblája, amit az ismert dj és graffitiművész, Mango készít el, de az ilyen dolgok megcsinálása eltörpül a burkolás, a fűtés kialakítása és a nyílászárók cseréje mellett. Ki kell még találni és alakítani a raktárt, ami nem könnyű, mert annyira azért nem nagy a hely, hogy elférjenek a képeik.

Aki most a Lujza utcában elmegy előttük, a bent zajló sürgésből-forgásból kívülről még mindezekből nemigen érzékel semmit. Pedig nagy dolgok készülnek itt ősztől, már akkor is, ha csak töredéke valósul meg annak a rengeteg ötletnek, ami eddig felmerült. Igazi pezsgő, nemzetközileg is jelentős kulturális-szellemi műhely születhet Józsefvárosban.

Külön megtiszteltetés, hogy az első megjelenő anyag nálunk jelenhet meg, ami nem véletlen. Nem csupán a személyes ismertség miatt történik, hanem azért is, mert az egyesület tényleg Józsefvárosban tervezi a jövőt, és nemcsak bejegyzett székhelyként, hanem a genius loci szellemében.