Az egyszerű válasz
Átalánydíjasként, ha eddig alatta maradtunk a limitet jelentő átlagfogyasztáson, és nem tervezünk hatalmas változást a fogyasztásunkban, mondjuk nem állunk át gázfűtésről villanyra, vagy nem most kezdünk el légkondit, villanytűzhelyt, más nagyfogyasztót használni otthon, akkor nem szükséges most bediktálnunk a mérőóraállásokat. Átlag alatti fogyasztóként akkor sem kell diktálni, ha nem átalánydíjban vagyunk, hanem egyébként is havonta jelezzük a fogyasztást.
Ha viszont átalánydíjasként már kívül esünk a rezsicsökkentésben érintett fogyasztási határon, illetve változást tervezünk (felfelé vagy lefelé) a fogyasztásunk mértékében, akkor érdemes bejelenteni az óraállásokat. Ha nőni fog a fogyasztásunk, akkor már azért is érdemes most leolvasni a mérőórákat, hogy ne egyben, a jövő évi kötelező leolvasás alkalmával kelljen egyszerre sokat fizetnünk.
Az összetettebb válasz
A bonyolultabb választ a HVG cikke magyarázza el a fogyasztóknak, és legegyszerűbb a tankolás példáján keresztül megértenünk. Olyan ez az egész díjváltozás, mintha elkezdenénk megtankolni az autónkat benzinnel, és miközben folyik az autóba az üzemanyag, változna az ára. Nem tudjuk pontosan kiszámolni, hogy mennyi folyt bele addig, amíg az olcsóbb ár volt érvényben, és honnantól számoljunk a drágábbal.
Így van ez az átalánydíjjal is, mivel augusztus 1-től emelkedett a rezsiár, a szolgáltató viszont a két mérés között eltelt időszakra tud számolni, ha közben változott az ár, a szolgáltató megsaccolja helyettünk, hogy nagyjából mennyit fogyaszthattunk az olcsóbb, és mennyit a drágább villanyból, gázból. Tehát, ha rábízzuk a számítást, lehet, hogy rosszul járunk: ezért érdemesebb bediktálni most, és akkor az eddigi fogyasztásunkat a diktálás időpontjáig (legkésőbb augusztus 15-ig) mindenképpen az olcsóbb árral számolják.
Lehet-e trükközni a havi diktálással?
Létezik egy kiskapu, bár csak kis mértékű lehet a „csalás”.
Kétféle diktálás közül választhatunk: éves leolvasás (átalánydíj) vagy havi leolvasás.
A villanynál mindegy, hogy melyiket választjuk, mert minden hónapban egységes az átlagfogyasztási limit, ezt 12-vel felszorozva kijön az éves átlagfogyasztás maximális mértéke.
A gáznál viszont nem így van, mivel azt a legtöbben fűtésre használják, ezért megadtak egy egész éves limitet, ez 1729 köbméter, és külön hónapokra lebontott limitet. Logikusan a téli hónapokban magasabb ez a limit, mint nyáron. Így alakul havonta a gáz átlagfogyasztás:
- január: 336 m3 (11.488 MJ)
- február: 283 m3 (9.683 MJ)
- március: 242 m3 (8.283 MJ)
- április: 140 m3 (4.780 MJ)
- május: 50 m3 (1.698 MJ)
- június: 17 m3 (590 MJ)
- július: 14 m3 (476 MJ)
- augusztus: 15 m3 (525 MJ)
- szeptember: 30 m3 (1.030 MJ)
- október: 101 m3 (3.460 MJ)
- november: 204 m3 (6.959 MJ)
- december: 297 m3 (10.161 MJ)
Nyilvánvalóan lesz olyan háztartás, ahol előre tudják, hogy mondjuk decembertől februárig kilépnek az átlagfogyasztásból. De ha hajlandók mondjuk csak novemberben megkezdeni a fűtésszezont, és októberig nem használnak gázt egyáltalán, akkor októberre úgymond előre bediktálhatnak egy magasabb számot, mint ami a valós fogyasztásuk volt, így kompenzálva a későbbi hónapok túlfogyasztását. Mivel a nyári és az ősz eleji hónapokra minimális átlagfogyasztást adtak meg, a trükközés lehetősége is csekély, olyanok tudják kijátszani, akik csak kicsivel lépnék túl a limitet.
Nyitókép: Vajda János / MTI
