Pár perccel négy után kezdenek el szállingózni a srácok a pavilonba. Ketten pingpongütőt ragadnak és már passzolgatnak is, a többiek várják, hogy sorra kerüljenek. Van, aki focilabdát kér és már szalad is az udvarra. A fiúk közt feltűnik egy kislány, azt mondja, még sosem volt itt, a tesóival érkezett, azt ígérték, nagyon jó helyre hozzák. Egy másik kiskamaszkorú fiú közbeveti, szerinte jók itt az emberek, nincsen semmi probléma, a gyerekek is jól elvannak. Dzsúlió megjegyzi, nagyon szeret itt lenni, mert sok a játék, a barátai is idejárnak. Rikinek tetszik, hogy lehet festeni, időnként ő is becsatlakozik. Ekkor lép oda Novák Valentin, a központ koordinátor és tanácsadó munkatársa, és elújságolja, Riki tavaly meseírással is próbálkozott. Rögtön rá is kérdez, látta-e a kiírást a meseíró-pályázatról, és a falon kifüggesztett hirdetményre bök. Biztatja, jelentkezzen, segít a formai dolgokban szívesen.
Emberarcú szolgálat
A FiDo Ifjúsági Központ a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSZSZGYK) egyik szakmai egysége, a Család- és Gyermekjóléti Központ alá tartozik. Végső soron utcai és lakótelepi szociális munkát lát el, ide bejönnek az érintettek, az elérés nagyon is eredményes – magyarázza Uray Gergely, a Család- és Gyermekjóléti Központ vezetője, aki szerint nagyon fontos, hogy a szociális munka értékei megjelenjenek: a segíteni akaráson legyen a hangsúly.
A játék kizökkent
A FiDo úgynevezett alacsony küszöbű szolgáltatást nyújt, vagyis nem támasztanak magas követelményeket az odajárókkal szemben, a szolgáltatás igénybevételének alig van feltétele. A parkba és a benne lévő pavilonba, ami aulából, társalgó-foglalkoztató szobácskából, irodai helyiségből és raktárból áll, tulajdonképpen bárki betérhet. Az épületben lehet játékokat bérelni (ennek feltétele a személyi felmutatása és a név bemondása), és itt zajlanak a különféle foglalkozások: pingpongedzés, rajzszakkör, kézműveskedés, zenés foglalkoztató. Lehet csocsózni, kártyázni, társasozni is, de semmi nem kötelező. „A játékkölcsönzés az alapja itt mindennek. Játékkal hívjuk be a gyerekeket, játék közben nyílnak meg. Itt nagyobbrészt a sport dominál, ami azért is jó, mert nagy szelepek nyílnak meg, általa a kommunikáció is könnyebb” – emeli ki Novák.
A közös tanulás is beletartozik a repertoárba, ám arra nemigen van igény. Volt, aki augusztus elején kérte, hogy segítsenek neki felkészülni a pótvizsgára, ám azóta se jött. Volt, akit úgy motiváltak, hogy annyi időt pingpongoztak vele, amennyit tanult, csak egy hétig bírta – meséli Novák.
Nem meggyőzni, támogatni akarnak
A központban a nyitás óta van mentorálás, ami legfőképp négyszemközti segítő beszélgetéseket takar. Mivel a központ is a jelzőrendszer része, ha olyan esettel találkoznak, ami a hatáskörüket meghaladja, jelzik felfelé. De nem akarják szociális intézmény képzetét kelteni – jelenti ki Novák. „Mi nem tudjuk megváltoztatni a szülői vagy családi attitűdöt, csak finomhangolni tudunk.” Nógatják a gyerekeket, hogy keressenek olyan tevékenységet, amiben jónak érzik magukat, mindegy, hogy az a rap vagy a kőművesség, csak csináljanak valamit.
A siker mérője
Van olyan fiatal, akiről tudják, hogy az önkormányzat egyik cégénél helyezkedett el. „Vannak félrement ösvények, vannak, amik célba érnek, és azok végén sem kacsalábon forgó aranypalotát kell elképzelni, hanem például azt, hogy visszajönnek a 18-20 éves srácok, és azt mondják, még most is jó itt, csak már nincs rá annyi idejük lejárni” – összegez Novák.
Sikerélmény az is, ha fel tudják dobni egy gyerek napját – egészíti ki kollégája, Guessoum Attila szociális munkás. „Meghallgatom a gyereket, kibeszéli a problémáját, esetleg még tudok is mondani rá valamit, ami segít neki. Ez azt erősíti benne, hogy a világ nem olyan rossz hely, és meg lehet engedni a bizalmat is.”
Fotók: Huszár Bogi
