Az egyetemet már egy 2021-es számunkban bemutattuk, akkor azonban a covidjárvány miatt nem mehettünk be. Mint Vadász Magda elmondta, a lezárás, ahogy más vallások templomait, őket is hátrányosan érintette, nehezen térnek vissza az emberek. Pedig itt virágzó hitélet folyik már 1877 óta, amikor Ferenc József császár – külön kiegyezéssel a magyar zsidósággal, akiket 1848 után durván megsarcolt – megfinanszírozta a Rabbiképző Intézet építését a Bérkocsis utcában. Aminek ez a szakasza most a legendás zsidó professzor, Scheiber Sándor nevét viseli.
Scheiber emléke ma is él, Vadász Magda gyermekei is ide jártak hozzá a pénteki istentiszteletre és az azt követő kidusra, ünnepszentelőre és az előadásokra. Ami tilos (nem nézték jó szemmel a fiatalok vallási életét a Kádár-korszakban), az még vonzóbb, mondja Vadász, amire egy, a padsorban ülő férfi felfigyel, és elmondja, neki milyen meghatározó idők voltak ezek. A zsúfolásig telt nagyteremben tartott előadások után átsétáltak az ifjak a Dunapark kávéházba, szerelmek is szövődtek, és számos házasságra adta itt áldását Scheiber rabbi.
Azt szeretnék, és ezt már Barabás László vallási vezetővel együtt mondja Vadász Magda, ha Józsefváros lakói megismernék a zsinagógájukat, szeretnék nyitottabbá tenni a működésüket. Érdemes elmenni nem zsidóként is, mindig van valaki, aki szívesen segít abban, hogy követni lehessen, mi is történik. A zsidók nem térítenek, de be lehet térni, ahogy megtudtam a szakállas úrtól, aki maga mellé ültetett az istentisztelet alatt. Ő néhány éve fedezte fel zsidó gyökereit – a nagymama hallgatott erről, gyakori ez a holokauszt traumáját átélő nemzedékben –, és érezte, ide húz a szíve. Negyvenévesen tért be, hosszas előtanulmányok után.
A sábáti istentisztelet péntek este van. A szombat eljövetele az esthajnalcsillag feljövetelével kezdődik, magyarázta Barabás, ami aznap 19 óra 14 percre esett (az ünnep kimenetele pedig szombaton este fél kilencre). Persze, itt hiába is lesnénk a csillagot, jegyeztem meg, mire kivitt az udvarra, ahol egyébként napvitorlák árnyékában folynak az ünnepi étkezések és a gyerekeknek még játszótere is van, és felmutatott az égre, hogy ott jön a csillag, de ma már percre pontos naptár alapján is tudható az ideje.
A szertartás fél hétkor elkezdődött, a fiatal Zucker Immánuel főkántor vezette, a szombat a szertatás alatt, a köszöntő zsoltárral jön el. A zsidó vallás rendszere összetett, de ahogy megértettem, rugalmas is. Barabás László elmagyarázta, már akkor érvényes a szombat kezdete, amikor elhangzik a zsoltár a pénteki imában.
A rabbi nem pap, magyarázza Barabás, aki már öt éve tanul a rabbiképzőben, mert a zsidóságnak kétezer éve nincs temploma, így papsága sem, hanem tanító, aki képes utat mutatni a Tóra, a parancsolatok és a szent hagyomány ismeretében. Éppen akkor ment el tőle egy tanítvány, akivel foglalkozott. A könyvtár a második otthona, néha sábátkor itt is alszik. A rabbik mindig tudós képzést kaptak, de ma már nem igazán tudósokra, hanem lelki emberekre van szükség, akik segítséget jelentenek a fájdalom és stressz világában, mondja.
Zucker kántort az énekekről kérdezem. Nekem is adott egy imakönyvet, ebben minden benne van héber írással, fonetikus átírással és magyar fordítással, így mindenki tudja követni a liturgiát, mondja. Főleg, ha nem fordítva tartja, jegyzi meg Vadász Magda, és megfordítja a könyvet a kezemben, amit „hátulról előre” kell lapozni, mivel a héber írás jobbról tart balra.
A kántor énekli elő az imákat, a közösség egyes részeken vele énekel. A végére már egészen belejöttem, a fordításokat böngészve pedig világossá vált, milyen szerves a kapcsolat a zsidó és a keresztény vallás között. A hagyományőrzés a zsidó kultúra alapja, de a héber nyelv elsődlegessége miatt kívülálló nehezen kapcsolódik be.
A szertartást rituális vacsora követte, ahol a legfinomabb krumplis lecsót ehettem, ami végleg meggyőzött arról, hogy a zsidó vallás mennyire nem idegen – és nagyon is érdemes felkerekedni, ellátogatni a zsinagógába.
Fotók: Huszár Boglárka
