Sárkány Péter fiatalabb korában sokszor eljárt lakásokra ezt-azt megjavítani. Mindig is vonzották a sokrétű műszaki feladatok és a fabrikálás.
„Az édesanyám az Iparművészeti Főiskolán (ma MOME) végzett ötvös szakon, tőle a rajzolás szeretetét hozom. A nagyapám bádogos inasként kezdte, édesapámnak adta át a szakmát, aki azonban egy pillanatot sem dolgozott benne felnőttként: műszerész lett. Nagyon jó műszaki érzékkel rendelkezett, akárcsak én:
bármit összerakott, megbütykölt, megjavított. Ezt tőle láttam”
– emlékszik vissza Péter, aki maga is az iparművészetire készült, végül tanárképzőt végzett.
Frappáns megoldás hozta az üzleti partnert
Ügyfelei kérésétől sosem jött zavarba, pedig voltak köztük furcsák. Az egyik kuncsaft arra kérte, hogy szereljen fel egy polcot a falra. Amikor Péter visszakérdezett, hol a polc, a férfi azt mondta: hát, csinálja meg. Az ezermester olyannyira nem riadt vissza a kihívástól, hogy a polc után még előszobafalat is készített a férfi otthonába.
„Kicsi lakásban éltem, és a vasalómmal vasaltam fel az élfóliát a bútorra.”
Péter frappáns megoldása annyira megtetszett a megrendelőnek, hogy felajánlotta, dolgozzanak együtt. Németországból importálta az Otto és a Neckermann csomagküldő szolgálatok visszáru bútorait, és kellett neki egy budapesti kereskedő.
A berendezési tárgyak teljesen újak voltak, csak épp hiányosak. Volt, hogy csak a csavarkészlet maradt ki a csomagból, volt, hogy fontosabb alkotórész. Péter kötélnek állt, és
éppen 30 évvel ezelőtt kibérelte a József utcai helyiséget, ami üzletként és műhelyként is funkcionál a mai napig.
Az adásvétel mellett feladata lett a bútorok kiegészítése is. A biznisz annyira beindult, hogy nyitott egy boltot a Rákóczi úton és a József körúton is.
Beindult a bútortervezés
Közben a Budapesti Nemzetközi Vásáron megismerkedett egy francia vállalkozóval, akinek a cége méhviaszolt szériabútorok gyártásával foglalkozott, ő is forgalmazót keresett. Amikor meglátta Péter Rákóczi úti boltját, közölte, nem áruházra, hanem fényes, csillogó műteremre számított, végül mégis megegyeztek. Közben befuccsolt a németországi beszerzés, túltelített lett a piac, az i-re végül a Magyarországon megjelenő külföldi cégek (Ikea, Michelfeit) olcsó bútorainak megjelenése tette fel a pontot. A kereslet teljesen átalakult.
A manufaktúra ezután ráerősített a francia vonalra. A kialakult igény megkövetelte, hogy az egyes bútordarabokhoz kiegészítő darabokat is gyártsanak (például franciaágyhoz passzoló éjjeliszekrényeket). Ez már nagyobb kihívás volt, mint egy-egy kisebb elem pótlása. „Nekem a rajzolás és a tervezés nagyon feküdt.
Egyeztettünk a vevőkkel, és helyben le is gyártottuk a megrendelt bútorokat.”
„Ez egy szerelem”
Végül a francia cég kivonult Magyarországról, azóta saját maguk által gyártott egyedi bútorokat készítenek, a méhviaszolt profilt viszont megtartották. Ketten vannak a műhelyben. Péter feladata továbbra is a tervezés, beszerzés, árajánlatok készítése, a kezdetektől vele dolgozó Hompot Zoltáné pedig a bútorgyártás, de együtt csiszolnak, festenek, viaszolnak.
Kizárólag fenyőt használnak alapanyagként, bútoraik egyedi méretezés alapján, a helyiség adottságainak és a vevő igényeinek megfelelően készülnek.
A tervezés része ezért, hogy Péter kiszáll a lakásra, helyszíni felmérést végez, meghallgatja a megrendelő elképzeléseit. „Ez egy szerelem: újabb és újabb dolgokat találhatok ki, megtervezhetem, közben nagyon szeretek benne lenni a kommunikációban a vevővel, megismerem, tudok beszélni az ő nyelvén.”
Péter és Zoltán legjobban az erőt próbáló, érdekes kihívást rejtő feladatoknak örülnek. „Csak egy szűk réteg az, aki igényli és értékeli a munkánkat.
Ha jó iparos lennék, a keresletre reagálnék, és átálltunk volna a pozdorja bútorok gyártására, de én erre nem voltam képes, az a világ távol áll tőlem.
Lehet, hogy így tönkremegyünk, és annak én leszek az oka. Mindenesetre abban hiszek, amit hittel csinálunk, az nyer értelmet.”
Fotók: Huszár Boglárka
