„Ha tehetném, mindannyiuknak személyesen köszönném meg, hogy mindennap megújulnak, hogy nem adják fel. Soha nem volt még ennyire szükségünk önökre, a kitartásukra” – mondja Pikó András polgármester a köszöntő beszédében.
Hozzátette azt is, tudnak a szektort érintő összes nehézségről, a napról napra súlyosbodó terhekről, és arról is, hogy sokszor a szociális munkás helyzetét épp csak egy hajszál választja el kliensei helyzetétől. Azt ígérte, annak ellenére, hogy az állam lassan ledob magáról minden szociális felelősséget, és az egyénre hárítja, ők önkormányzatként mindent meg fognak tenni, ami tőlük telik, hogy könnyítsenek ezeken a terheken, és
ne fordulhasson elő az, hogy maguk a segítők is segítségre szoruljanak.
A teremben ülők közül a legtöbben mélyen bólogattak a polgármester szavait hallgatva, mikor a nehézségeket ecsetelte.
Szili-Darók Ildikó alpolgármester szociális munkás minőségében szólalt fel, elmondta, mennyire fontos a szavahihetőség ebben a szakmában. Elmesélt egy történetet, ahol egy idős nénihez hívták ki, aki paranoiás, azt képzeli, hogy éjjel átjönnek a falon az emberek, és elviszik a húslevest, a nyugdíját, de még a frissen vásárolt ruháit is. A nénit el akarták vinni ellátásba, hiszen nyilvánvalóan segítségre szorult. Amikor elbeszélgetett vele, a néni csak nem tágított, állította, hogy a falon át jönnek be az emberek a lakásba éjjelente. Ekkor Szili-Darók Ildikó férficipő méretű lábnyomokat vett észre a szőnyegen, amelyek a szekrényhez vezettek. A szekrényben pedig a szomszéd lakásba vezető lyukat talált, ahol valóban átjártak éjjelente ellopni a néni dolgait.
Azért mesélte el azt a történetet, hogy felhívja a figyelmet arra: ha valaki állít valamit, mindenképpen járjunk utána az igazságtartalmának, még ha teljesen hihetetlennek tűnik is az állítás.
„Mi mindig hinni fogunk önöknek, amikor hozzánk fordulnak, és csak remélni tudjuk, hogy nekünk is hisznek majd, amikor azt mondjuk, hogy nagy a baj a szociális szektorban”
– zárta beszédét.
„Bármekkora is a hivatástudat, mindenki pénzből él”
Három díjazottal készítettünk rövid interjút, közülük Szűrszabóné Tóth Tímea van legrégebb óta a pályán, 25 éve szolgálja a józsefvárosiakat, 5 éve a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat szakmai vezetőjeként. Vezetőként sem kizárólag irodai munkát végez, mivel nincsenek elegen, ő is ugyanúgy dolgozik kliensekkel, gondoz családot, mint a csapat többi tagja.
Náluk nagy a fluktuáció, és ennek a legfőbb oka az anyagiak, hiszen bármekkora a hivatástudat, mindenki pénzből él, a szakmai, vagy inkább emberi sikerek nem kárpótolják a szociális munkást, ha a családja rámegy arra, hogy alacsony bérért dolgozik. Attól tart, hogy ebben az inflációban még többen fognak felállni és pályát váltani. Éppen az átadó napján búcsúznak egy kollégától, aki másik területre megy az alacsony bérek miatt.
A legnagyobb nehézség mégis cipelni, elbírni azokat az emberi sorsokat, amelyekkel találkoznak: ha a szociális munkásnak nehéz, a klienseiknek még nehezebb. Néha az ő fejében is megfordul, hogy váltani kellene, de általában másnapra kialussza, úgy érzi, a segítés vágya és a hivatástudat a génjeiben van, ahogy minden segítőnek. „Saját életünkből hozzuk azt a segítő attitűdöt, amivel érdemes ezt a szakmát csinálni. Az új felvételizőknek mindig elmondom, hogy szép ez a szakma, de nagyon nehéz.
Viszont nagyobb szükség van ránk, mint bármikor az elmúlt 25 évben”
– állítja Szűrszabóné.
Egy életre szóló elköteleződés
Baki-Baranyai Anita, aki a Gyermekek Átmeneti Otthonának szakmai vezetőjeként polgármesteri dicséretben részesült, valamivel pozitívabban látja a jövőt, úgy gondolja, élete végéig a szakmában marad.
Szerencsésnek mondja az intézményüket, náluk nem gyakran mondanak fel a kollégák, van olyan is, aki több mint 20 éve dolgozik náluk.
Anita 10 éve foglalkozik gyermekvédelemmel. A kislánya születése után, közgazdászként jött rá, hogy ő erre érzékeny, neki itt a helye. Elvégezte a főiskolát, jelenleg is tanul, itt látja a jövőjét minden nehézség ellenére. Hisz abban, hogy a gyermekvédelem a jövőben még fontosabb lesz a kerületnek, a fővárosnak, és talán az országnak is. Ők a családból való kiemelést próbálják megelőzni minden eszközzel, és úgy érzi, létjogosultságuk vitathatatlan.
„Ha mi nem végeznénk el ezt a munkát, ki csinálná? Ki segítene ezeknek az embereknek?”
– teszi fel a kérdést Balázsné Machnyik Krisztina, aki az élelmezési szakrészt erősíti irodai munkával, és intézményvezetői dicséretben részesült. Őt édesanyja inspirálta erre a pályára, aki otthoni gondozásban dolgozik. Krisztina igazán megtalálta itt magát, szereti a munkatársait, motiválja a munka, jó érzéssel tölti el, hogy segíthet.
A díjazottak
Az alábbi kerületi szociális intézményekben dolgozók kaptak idén szociális munka napi kitüntetést:
Józsefvárosi Szociális Munkáért kitüntetés
- Mester Nikolett
- Tolnai Krisztina
- Kovács Balázs
Polgármesteri Dicséret
- Muzsainé Diószeghy Andrea
- Baki-Baranyai Anita
5 éves törzsgárda jutalom
- Horváth Eszter Mária
- Márton Adrienn
- Dr. Pusztai Péter Attila
- Horváth Angéla
- Tóth Adrienn
- Lukácsné Kőhalmi Edina Erika
- Iszály Norbert István
- Fehér Kornélia
- Hidasi Tibor András
- Kovács Anna Mária
- Felsővári Józsefné
- Parádi Gyöngyi
- Koi Nikoletta
- Végh Renáta Laura
- Kiss Ágnes
- Bakó János
- Danyi Mária
10 éves törzsgárda jutalom
- Kovács Ignác
- Schakel Laura Gyöngyi
- Gaál Gyula
- Bakó Tamásné
- 15 éves törzsgárda jutalom
- Hontvári Anna
- Csercsa Mária
20 éves törzsgárda jutalom
- Kovácsné Kiss Diana
- Zobolyák Andrea
- Horváth Antónia Katalin
- Nyírő Rita
- Komjáti Jánosné
25 éves törzsgárda jutalom
- Szűrszabóné Tóth Tímea
- Csendes Antalné
- Tach Gulalai
Intézményvezetői dicséret
- Balázsné Machnyik Krisztina
- Bozsó Mihály
- Gaálné Nagy Márta
- Gyöngyösi Gáborné
- Kolumban Mariane Ana
- Kőhalmi Dezsőné
- Pádár Szilvia
- Sipos Károly
- Tellerné Farkas Erzsébet
Gratulálunk minden díjazottnak!
Fotók: Józsefváros Önkormányzata
