Galambos Gedeon őstermelő. Alsónémediben él, onnan jár be a Teleki téri piacra csütörtök-péntek-szombaton körülbelül 30 éve. Minden árus ismeri, és a vásárlók közül is sokan, köszönnek, amikor érkezik vagy távozik. 1990 körül kezdte a piacolást a téren. Két szomszédja is itt árult a faluból, „a Jakab Sanyi bácsi meg Borbély Jenőné, még a drótos piac korszakában” – mondja. Mi volt a drótos piac? „Volt tető, de dróttal volt csak körbekerítve.”

A szőrén megült egykori versenyló

Gedeon bácsi krumplit termeszt, régen sokat, ma már csak kevesebbet bír. „Volt olyan év, hogy ezer zsákot csináltam.” Régen volt sok segítsége, az édesanyja, a keresztanyja, a gyerekek is, az egész család a gazdasággal foglalkozott.

A kertjében és a faluhatárban is termeszt zöldséget, van saját földje, de bérel is. Mind saját termék, amit árul. Most mintegy két és fél hektáron gazdálkodik, néha napszámosok segítenek neki a munkában. Van egy hektárnyi kukoricája, amit régebben a szinte muzeális T25-ös kéthengeres Vlagyimirec traktorával szántott be. Most elszántatta valakivel takarmánynak.

Ahogy beszélgetünk, előkerülnek a relikviák: egy régi igazolvány az édesapjával, idősebb Galambos Gedeonnal és a nagyanyjával. Szülei és nagymamája, Nagy Gáborné Szarka Julianna is itt piacolt. A fényképes őstermelői igazolványt, amit mutat, 1949-ben állította ki a hatóság. Az egyke Gedeon rá egy évre, 1950-ben született. Anyja Bugyira való volt, 1925. december 25-én született. Apjának nővére Bugyira ment férjhez. Emlékszik, „két pászta hosszú, tizenegy út széles” volt a szőlőjük. Volt piroslanka, mézesfehér, bajor, kövidinka, rácfekete, szúrósfekete és kadarka is.

Egy másik fotón a szintén őstermelő édesapja áll kalapban a kertben, a földi eper közt egy kapával. Volt egy sovány lovuk, „versenyló volt egykor, mielőtt kiszuperálták. Istentelen gyors volt, ott ültem meg szőrén a szérűskertben, úgy mondjuk kint.”

Régen virágzott a piac

Szülei és nagyszülei Pestre jártak, az erzsébeti Pacsirta piacra és a Tátra téri piacra is. Zöldséget és gyümölcsöt árultak, Galambos pedig ezek mellett még a Vámház körúton, a Sóházban kardvirágot is. Amikor abbahagyta a virágozást – nem akart pénzt fektetni több virághagymába –, akkor kezdtek itt árulni. Régebben állatokat is árultak, például tyúkot.

Felidézi a régi kollégákat: a 90-es években volt a Telekin a „savanyús Marika”, aki vecsési volt. A Szatmári doktornőre is emlékszik, a hatósági állatorvos a mérlegház mellett állomásozott. Gedeon akkor kint árult a tető alatt, Révész Béla árult vele szemben a sorban. „Egész más volt” a piac. Hosszában voltak az asztalsorok, többléces sor volt, rekeszekben rajtuk az áru. Könnyebben ide lehetett állni a kereskedőnek autóval, és többen voltak az őstermelők is.

Kényszerű nyugdíj-kiegészítés

Gedeon bácsi azt mondja, ő árban alatta van a LIDL-nek. Hogy akkor miért mennek többen a szupermarketbe, mint a piacra? Szerinte azért, mert ott télen meleg van, nyáron meg klímás a helyiség. Pedig még déligyümölcsben is olcsóbbak az itteni kereskedők, nem csak hazaiban.

Egykor még földimogyorót is termesztett „az alszegi földön”, és árulta itt a piacon, de azt nem igazán érti, a gyömbért miért rajta keresik.

A jelen? Nem túl rózsás: nejével kettejük nyugdíja nem éri el a 130 ezer forintot, kényszerűségből is árul a piacon, de szereti is csinálni. Ám a családban itt véget ér a piacos vonal.

Gyerekei ugyanis nem viszik tovább a piacos létet. Unokái is vannak, akik kicsiként nagyon szerették a traktorozást. Még a krumpliszedést is szerették a kicsik, ha nem is kézzel, hanem betakarítógéppel, ami nem más, mint egy „egysoros finn gyártmányú Juko”.

Fotók: Huszár Boglárka

Kapcsolódó tartalmaink: