Magyarázatok M. számára. Ez Petri György első kötetének a címe, és negyven év után sikerült is megszereznem az első kiadást. Mindig első macskám, M., vagyis Malícia jut róla eszembe, amint próbálom elmagyarázni neki, hogy a vécéjéről ne ugorjon egyenesen a megterített asztal közepére, ne lopja le a szendvicsemről a sonkát, és legfőképp a könyvespolcon elbújva ne rágja meg első kiadású Hajnóczy-kötetem sarkát, mert azt még a szerző életében sikerült megvásárolnom, amire az író nem sok esélyt hagyott, mert sietve meghalt 1981-ben, még a Jézus menyasszonya megjelenésének évében. Ma már persze elérzékenyülök, amikor leemelem a polcról a kötetet, hiányzik a sarka, és őrzi Malícia, vagyis Lici teljes fogsorának lenyomatát.
Malíciát 1994 karácsonyán találtam a József körút 53. lépcsőházában, késő este, és keservesen nyávogva épp az 1885-ös évszámon kuporgott, amely a kerámiapadlóba írva a ház építésének időpontjáról tanúskodik. Ezt a bérpalotát tehát pont abban az évben emelték, amikor Kosztolányi született, és a ház ugyanúgy huszonkét éves volt 1907-ben, mint a fiatal költő, aki reggelente sietve haladt el a Baross utca és a József körút sarkán. Valami redakcióba igyekezett, a villamosjegy ára ott csörgött a zsebében, fillérre pontosan kiszámolva, mint a két kávé ára, amit útközben megiszik majd, hátha azután sikerül valami előleghez jutnia a redakcióban. Épp csak egy pillanatra állt meg, hogy rágyújtson, de az istennek sem gyulladt meg az öngyufa, pedig hányszor megfogadta, hogy nem vesz még egyszer ilyen vacak készüléket.
Lici minden bizonnyal 1994 novemberében született, és magára maradt, senki sem etette, ráadásul a bérház pincéjében valami ronda szembetegséget is összeszedett. Az egyik szeme teljesen összeragadt, és minden bizonnyal szörnyen éhes volt meg fázott is. K.-val éltem akkoriban, és 94 őszén sokat beszélgettünk arról, hogy kellene majd egy macska. Ő is hosszan magyarázta nekem, hogy az a macska nem hallgat majd a magyarázataimra, a vécéből egyenesen a terített asztal közepére fog ugrani, lelopja a sonkát a szendvicsemről, és megrágja az első kiadású Hajnóczy-kötet sarkát.
Nekem ez egyáltalán nem tetszett, és 1984 karácsonyán még úgy éreztem, hogy lélekben nem vagyok elég felkészült a macskatartásra. Viszont annyira megsajnáltam a kis szerencsétlen fekete szőrcsomót, hogy egy körúti kisboltban vettem egy tejfölt és odaborítottam az 1885-ös évszámra.
Hátra se nézve rohantam haza, könnyek között meséltem el K.-nak a történetet, aki azonnal elrohant a József körút 53-ba és hazahozta a macskát.
Velünk fog élni, jelentette ki.
Aznap este még vacsorára voltunk hivatalosak K. anyjához, akit nevezzünk most nyugodtan anyósnak, noha K.-val nem voltunk házasok, viszont az anyja a világ legjobb anyósa volt, és ugyanúgy szemrebbenés nélkül vette tudomásul, hogy szenteste késve érkezünk vacsorára egy talált macskával a poggyászunkban, ahogy pár évvel korábban a legcsekélyebb jelét sem adta rosszallásának, amikor megtudta, hogy egy magamfajta semmirekellő, részeges alak lett halálosan szerelmes a lányába.
Lici aznap este kapott egy kis halat, talán halászlevet is, amit azonnal kikakált az előszoba linóleumpadlójára, de aztán békésen elaludt a jó meleg ágyban. Másnap hajnalban azt álmodtam, hogy a kis fekete szőrcsomó hatalmas párduccá nőtt, és visszatért a dzsungelbe, ahol sokkal izgalmasabb prédákat talál magának, mint a Hajnóczy-kötetem, de felébredve láttam, hogy a kis vacak ott alszik a lábunknál. Rögtön eszembe jutott, hogy éjjel felébredve láttam is, amint négy lábán bizonytalanul billegve kimegy az este rögtönzött macskavécére, és nagyon meghatódtam, hogy ennyire illemtudó. A fekete párducok is eltüntetik ürüléküket, mert csak úgy tudnak eredményesen vadászni, ha tökéletesen észrevétlenek maradnak. Erre gondoltam reggel, amikor szembesültem a ténnyel, hogy életünk több mint tíz évét fogjuk közösen leélni.
Tisztán emlékszem, ahogy a már felnőtt, komoly Malícia haragos zöld szemébe nézve próbálok valami bizonyosságot kiolvasni belőle, ami nincs ott, de hátha. Azóta is kutatom azt a közönyt, amivel átnézett rajtam, egy adott pontra a hátam mögé, ahol magyarázatot találhat bárki az olyan ostoba kérdésekre, hogy miért kell meghalni és miért múlik el a szerelem, Kosztolányi miért látogatott prostituáltakat.
Az idősebb Kosztolányi zsebében ott volt az összeg, amit kurvákra szánt, fillérre kiszámolva. Mindez pedig betűre pontosan ott volt a macskám szemében, aki szavak nélkül is elmagyarázta, hogy a hülye kérdések helyett valami okos macskafalatokat adjak neki. Kapott mindent, amit macska szeret, nyers pulykamellet, tejfelt, a legfinomabb falatokat, mégis ellopta a sonkát a szendvicsemről. Persze csak azért, mert figyelmetlen voltam. Hanyagul tartottam a szendvicset az egyik kezemben és valamit meséltem K.-nak, Lici pedig a hűtőszekrény tetején ülve pontosan egy magasságban volt a szendviccsel.
A távolság közte és a szendvics között kicsit nagyobb volt annál, mint szerette volna, de nagyon óvatosan kinyújtotta az egyik mancsát, majd még óvatosabban egyensúlyozva előrehajolt. Ha leesik, akkor sem lesz semmi baja, a macskák már csak ilyenek, de nem esett le. Elég volt egyik kieresztett karmát beleakasztani a sonka sarkába és kicsit megrántani, hogy a sonka a földre essen, ő pedig a hűtő tetejéről leugorva felkapja, és iszkoljon is ki vele a konyhából. Mindezt persze olyan gyorsan, hogy mire feleszméltem, már meg is ette.
Természetesen csakis magamat vádolhattam, Malíciát soha semmiért. Ha megkarmolt, ami gyakran megesett, akkor is én voltam hülye, mert lassú vagyok és nem tudom időben elrántani a kezem a sonkát is ördögi ügyességgel ellopó, kieresztett karmai elől.
Mielőtt ivartalanítottuk volna, amit próbáltunk a lehető legtovább halogatni, összeismertettük egy ivarértett vörös kandúrral, aki hevesen udvarolt Malíciának, mert szörnyű kangörcs kínozta. Nem emlékszem már, hogy csinálta, de Lici egy olyan magas polcra vagy szekrény tetejére menekült, ahová a kandúr nem tudta követni. Lehet, hogy már idősebb volt és ízületi bántalmak kínozták.
Viszont gyönyörűen énekelt, nyivákolt, a legszebb szerelmes dalokat adta elő Malíciának, aki megvetően nézett rá a magasból és pimaszul ásítozott. Így történt, hogy Malícia nem esett teherbe, és soha nem tudtuk meg, milyen színű kismacskák születnének egy koromfekete és egy tűzvörös macska nászából.
