A józsefvárosi központban eddig ezren regisztráltak. Róluk tudjuk, hogy 20-30 százalékuk tudott elhelyezkedni, mondja Rácsok Balázs. Körülbelül 30-40 százalék innen dolgozik Ukrajnába, vagy onnan kap anyagi segítséget, 80 százalékuk családos. A regisztráltak maximum fele beszél angolul. Nagy szükség és igény van nyelvtanfolyamokra, januártól indulnak a magyar nyelvórák. Az változó, hogy a menekültek itt szeretnének-e maradni, az elején kevesebb mint tíz százalék volt így, de az éppen aktuális hírektől nagyban változnak az elhatározások. Vannak, akik azt mondják,

többé nem mennek vissza, a házukat lebombázták, míg Budapesten jól érzik magukat.

Van, akinek meghalt a fronton a férje, de volt olyan eset is, amikor egy gyerek épp a segélyszervezet munkatársai előtt kapta a hívást, hogy az édesapja elment.

Lakhatás

Tíz-tizenötször több szálláshelyre lenne szükség most, mint amennyi rendelkezésre áll, folytatja Rácsok. Nemcsak a kerületben, hanem Magyarországon több helyszínen és külföldön is jelen vannak, igyekeznek megoldást találni. Csepelen 25 főt tudnak befogadni, bérelnek egy hotelt is, ahol 30 fő szállhat meg. Egy másik hotelbe 7 fő fér be. Miskolcon van egy 30 fős befogadóhelyük, januártól pedig egy (egyelőre meg nem nevezett) vidéki városban nyitnak egy speciális helyet, ahol bántalmazott menekülteket szállásolnak el.

Bántalmazás sok száz kilométerről

Azt látják ugyanis, hogy sokszor a bántalmazó telefonon keresztül folytatja a bántalmazást Ukrajnából – ebben az esetben nyilván érzelmi bántalmazásról van szó. Volt olyan édesanya, akit először kórházba kellett vinni, annyira brutálisan megvert állapotban érkezett, és csak aztán lehetett neki szállást szerezni – említ egy példát Rácsok Balázs.

Gyerekcipőben jár a kapcsolati erőszak kezelése Ukrajnában (és most nyilván nem is ez a prioritás). Fontos a traumakezelés, a lelki segítségnyújtásnak óriási szerepe van. Éppen ezért keresnek ukrán nyelven beszélő pszichológusokat, egyéni és kiscsoportos foglalkozásokat kezdenek el tartani. Bár kereslet van, de nagyon lassan indul be a folyamat. Részben mindenki egyéni módon dolgozza fel a traumákat, másrészt a menekülteknek kell egyfajta megnyugvás is – biztos szálláshely, létfenntartás, hogy tudnak enni adni a gyerekeknek –, csak azután kezdhetnek a traumáikkal foglalkozni. Volt már olyan csoportfoglalkozás, ahol a menekültek álmait beszélték meg.

De természetesen nagyon sok egyéni álmuk is van. Ezek közül a legfontosabb számukra a biztonság. A nyugalmas albérlet, a jó munkahely, hogy a gyerekeik minél kevésbé érezzék a háború nehézségeit. De álomként fogalmaztak meg csupán egy-egy jó étkezést, kirándulást, jó baráttal való találkozást is. Ezek az álmok segítik őket abban, hogy ki tudjanak tartani, túl tudják élni azt, ami a hazájukkal történik, és a bizonytalanságot, hogy több száz kilométerre vannak hazájuktól.

Kuponok termékek helyett

A másik fontos szolgáltatás a krízisellátás. Bár a szervezet egyszer már azt gondolta, túl vannak ezen: ez akkor volt, amikor kitört a háború és százezrek indultak meg Magyarország felé, tele voltak a vonatpályaudvarok. Ekkor higiéniás szereket, ruhákat, ételt kértek és adtak főleg. Aztán úgy gondolták, áttérhetnek egy másik segélyezési módszerre. Most azonban, hogy Oroszország továbbra is bombáz, ráadásul energiaellátó egységeket, ismét magasabb számban érkeznek menekültek. Januárban indul egy újabb féléves programja a segélyszervezetnek: vócsereket, kuponokat fognak adni a menekülteknek. Azt tapasztalják, sokkal hatékonyabb megoldás, ha a menekültek maguknak vehetik meg azt az élelmiszert, gyógyszert, tisztasági szert, amire kifejezetten szükségük van.

Rácsok Balázs úgy látja, hogy

a segélyezésben kialakulnak speciális helyzetek, hiszen vannak olyan érzékeny területei a szükségleteknek, melyeket senki nem szeret kiteregetni.

Ezért kétféle vócser is lesz, az egyik papíralapú, a másik pedig egy kereskedelemben is használt kártya, amire havi szinten tudnak valamennyi pénzt utalni. Utóbbit azoknak a menekülteknek szánják, akikkel már kialakult valamilyen kapcsolat, van szálláshelyük, gyerekeik már óvodában vagy iskolában vannak, tehát valamennyire berendezkedtek, ha nem is feltétlenül végleg.

Lett egy „gyerekmegőrző” is

Van egy gyerekközösségi tere az Ökumenikus Segélyszervezetnek a Baross utca 3. alatt. Egy kicsit úgy működik, mint egy gyerekmegőrző, ahol az édesanyák otthagyhatják a gyermekeket egy időre, így el tudnak menni dolgozni vagy ügyet intézni. A munkatársak itt menekült pedagógusok Ukrajnából, őket már alkalmazza a segélyszervezet. Rácsok szerint nagyon jó megoldás, hogy azzal is segítik a menekülteket, hogy munkabért tudnak nekik adni.

A 7-8 édesanya között van tanító, óvoda- és fejlesztőpedagógus. Így nemcsak felügyelet folyik, hanem érdemben tudnak a gyerekekkel foglalkozni. Ez egy 130 négyzetméteres, több szobából álló helyiség, szeretnék fejleszteni és bővíteni, mert szükség van rá.

A gyerekközösségi tér önkéntes kezdeményezés volt, egy önszerveződő csapat tartotta fenn adományokból. Ezt vette át a segélyszervezet, és többek között céges adományokból tudják működtetni.

Az Ukrajnai Menekülteket Támogató Központ ingatlana a segélyszervezet saját tulajdona, a gyerekmegőrző viszont bérlemény. Van olyan adományozó, aki vállalta, hogy felújítja, ha a szervezet ingatlant vásárol. Az adományozási kedvben van hullámzás, a háború kitörése utáni hónapokban hatalmas mennyiségű adomány érkezett vállalatoktól és magánemberektől is. Most már sokkal visszafogottabbak az adományozók, aminek részben a gazdasági recesszió is az oka. De csodálatra méltó, hogy az egészen kicsi adományokból is hogyan gyűlnek össze a milliók – még ebben a helyzetben is sokan gondolják, hogy bár keveset, de adnak.

Munka lenne elég

És zajlik itt jogi tanácsadás is. Leszerződtek egy külsős céggel, amely teljes körű jogtanácsadást vállal a menekülteknek. Ők online is elérhetők. Ez a külsős partner a menekültek külföldi jogi helyzetére is rálát, így ha valaki tovább szeretne menni, abban is tudnak segíteni. Itthon viszonylag könnyen megoldható a segítség, a saját maguk által foglalkoztatottakat két hét alatt állományba tudták helyezni. Jöttek át komplett családok is, férfiakkal, akik most visszamenni sem tudnak, közülük sokan az építőiparban helyezkednek el.

A vállalatok több munkalehetőséget ajánlottak föl, mint amennyi embert a segélyszervezet ki tudott közvetíteni.

Például pénztárosi, raktározási munkákat ajánlottak föl. A kisgyerekes édesanyáknak azonban nehéz megfelelő állást nyújtani. Sokan nem mernek kimozdulni Budapestről, itt érzik magukat biztonságban, a jelentős ukrán közösségben. Sopronban is van egy közösségi támogató program, ott munkaügyi tanácsadás és nyelvtanfolyam is zajlik.

Több helyen ukránul beszélő tanárok segítenek

Az iskolákban vannak férőhelyek, óvodákban már sokkal nehezebb találni. De hiába ülnek bent az iskolapadban, ha nem értenek semmit. Van egy-két nagyon jó modell itt Budapesten, például a piaristáknál, ahol fel tudtak venni ukránul beszélő pedagógusokat az iskolába.

A háború első szakaszában még Ukrajnában is volt internet, sokkal jobban be tudtak kapcsolódni az ottani oktatásba, de most, a 7-8 órás áramkimaradások idején nem működik úgy az online oktatás sem.

Segítségnyújtás Ukrajnában

Az Ökumenikus Segélyszervezet a hazánkba érkező menekültek támogatása mellett háborús humanitárius munkájának javát Ukrajnában végzi beregszászi, lvivi és kijevi központokkal, melyről az ukrajna.segelyszervezet.hu oldalon lehet bővebben olvasni. Segélyprogramjuk 19 régiót érint Beregszásztól egészen a Délkelet-Ukrajnában lévő Zaporizzsjáig.

több mint 1450 tonna segélyárut juttattak célba (többek között Harkivba és Herszonba is) és több mint 250 ukrajnai menedékhelyet támogatnak folyamatosan.

Lehet jönni segíteni!

A kerületi egységben 5 főállású munkatárs dolgozik, vannak külsős szakértők, jogászok, pszichológusok, van sok önkéntes, többen tolmácsok.

A kerületi önkormányzattal informális együttműködésük van, Pikó András fogadta a szervezetet, és felajánlotta az együttműködését.

Ha valaki szeretne önkéntesen segíteni, akkor a csomagok rendezésében, pakolásban, szendvicsek készítésében tud segíteni, és tolmácsokat is mindig keresnek.

Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf