A hónap tárgya – A Spolarich kávéház reklám-képeslapja

Ha az 1910-es években végigsétáltunk volna a még csak ifjúkorát élő József körúton, lépten-nyomon zsúfolt kávéházakba (Hazám, Simplon, Bodó, Valéria stb.) botlottunk volna. Nem hiába nevezte Kosztolányi Dezső egyik írásában Budapestet kávévárosnak, hiszen akkoriban több száz kávéházban múlathatta idejét a főváros lakossága.

Gyűjteményünk egyik darabja a Kis Salétrom utca körúti sarkán egykor állt Spolarich kávéház belsejét ábrázolja. Különlegessége, hogy az 1929-ben keltezett képeslap szövege is megemlíti a kávéházat. A leggazdagabb üzletek megtehették, hogy ilyen lapokon reklámozzák magukat, melyeket a vendégek ingyen használhattak.

A József körút 37–39. szám alatti, teraszos, kőkorláttal körülvett saroküzletet Spolarich György, egy híres fővárosi vendéglátós dinasztia tagja nyitotta meg 1910-ben. Kialakításáért Rákos Emánuel belsőépítész felelt, akinek keze nyomán valóban pazar hely született. A körút felől csak úgy áradt be a fény a hatalmas ablakokon át, melyet a rengeteg tükrös és aranyozott felület, a pompás üveglámpák még jobban kiemelhettek. A népszerű szórakozóhelyen, ahol olykor cigányzene is szólt, mindenféle ember megfordult: a nagypolgárok, katonák, sportolók mellett a pékek kedvelt helyének is számított. Leghíresebb törzsvendégük Endresz György, az első magyar óceánrepülő volt, akinek tragikus halála után még a mellszobrát is felállították a kávéházban. Itt üzemelték be 1924-ben a főváros első La Pavoni olasz eszpresszógépét is. A Spolarich helyén 1954-től a Pannónia kávéház üzemelt, egyik helyiségében 1962-től az ország első játéktermével, „játékpresszó”-jával. Helyén ma posta működik.

Révész Antónia
művészettörténész-muzeológus
Józsefvárosi Múzeum

Nyitókép: Mile Máté

Kapcsolódó cikkek

„A diktatúrák a kocsmákra, a demokráciák a kávéházra épülnek”

Színek

2023. január 15.

Dercsényi Dávid

Vanek úr dinasztiája

1896-ra a csúcsra járt Budapesten a kávés helyek száma, tulajdonosaik sokszor egymással versengve alakították ki a műintézményeket, aztán gyakran nagyon hamar tönkre is mentek. A kávéházi kultúra a reformkortól fejlődött, és a gazdasági hullámvölgyek és történelmi tragédiák után az egypárti hatalomátvétel és az államosítás végezte ki. Saly Noémi Budapest-történésszel idéztük fel a fővárosi kávéház-történelmet, benne számos józsefvárosi alakkal és hellyel.

Kocsmaarcheológia Krúdy nyomában

Színek

2022. február 19.

Pálinkás János

„Mintha víz helyett bort kevertek volna a malterhez”

A 8 és fél óra műsorának vendége Geri Ádám, akinek hobbija a gasztrorégészet, azaz előszeretettel kutatja az olyan érdekes és régi történeteket, melyek a vendéglátáshoz és a gasztronómiához köthetők. Természetesen Józsefvárosban is van mit kutatni - Krúdy Gyula kedvenc helyeinek járt utána.

Józsefváros ismeretlen szerencsevadásza

Helyi érték

2021. március 31.

Pálinkás János

Ki volt Stex Alfréd?

Valamikor a ’90-es évek legvégén jártam először a Stex Házban. A körút és a Baross utca sarkán álló intézmény akkoriban egyszerre ötvözte a jó értelemben vett kocsmát, a kávéházat, az éttermet és a szerencsebarlangot. Egy rulettrajongó barátom invitált be, és kérdésemre, hogy ki Stex Alfréd, akiről a helyet elnevezték és fotói a falon láthatók, azt mondta: ő egy olyan emblematikus figura volt, akit a hatalom „megcsinált”, hogy a totót és a lottót népszerűsítse. Ez persze nem igaz, de valahogy így születnek a városi legendák. A cikk végére az is kiderül, vajon ki az a titokzatos Stex Alfréd.