Bardóczi Sándor sokszor válaszolt már lapunk kérdéseire, és interjú is készült vele, amiben arról beszélt, milyen gondot jelent Budapest 300 ezer fájának ápolása, megtartása, megújítása.

Pest régi fái, mint például a platánok, lassan kipusztulnak, csak keveset sikerül belőlük megmenteni úgy, ahogy az a Blaha Lujza tér felújításakor sikerült. A tér nagy részére így is új fák kerültek, méghozzá egészen modern technológiával.

Egyébként Józsefvárosban is komoly fásítás folyik, méghozzá csupa eddig kevésbé alkalmazott fajtával, ami bírja majd a városi klímát is.

Bardóczi Sándor új Facebook-posztjában azt írja, hogy a Blahán megmaradt régi fák közül a legidősebb már elmúlt 82 éves, idén már nyolcvanharmadszor fakad rügye. Ez a termetes, négy emelet magas (14 méteres) kocsányos tölgy – Quercus robur – most egy kiemelt ágyásra, az eddigieknél sokkal jobb körülmények közé került. Tizenegy méteres lombja önmagában is 95 négyzetméteres területen tud árnyat nyújtani az alatta megpihenőknek.

A tölgynek kalandos a története. Erről az Átültetett fák a budapesti parkokban című könyv ír (Bercsek Péter, 2013), amiből fény derül arra, hogy eredetileg a Tabánban volt, ott azonban útjába lett a Krisztina körút kiszélesítésének. A Blaha Lujza térre a régi Nemzeti Színház bontása utáni évben került 57 éve, 1966-ban. Az áttelepítés akkor nagy szenzációnak számított, a Fővárosi Kertészeti Vállalat is úttörő kísérletnek szánta. Éjjel szállították át a 25 éves lombos fát a Tabánból, „a teljes szakma összecsődült látni a csodát”, írja Bardóczi.

Az öreg „hős” tölgyön kívül maradt még néhány fa a színház bontása utáni térrendezés korából is, ezeket 54-57 évesre becsüli a főtájépítész.

Még egy izgalmas részletről ír a térfelújítás kapcsán, ez azonban sajnos nem látható, csak elképzelni tudjuk, ha arra járunk: Bardóczi a megmaradó fák fővárosi kertészeti szakfelügyelőjétől, Szaller Vilmostól tudja, hogy a tölgy tövétől mindössze négy méterre, 3 méter mélyen rátaláltak a berobbantott Nemzeti Színház pincefolyosójának épségben maradt szakaszára, még a lámpa foglalata is megvolt a mennyezetén. Kibontani, elbontani nem lehetett volna anélkül, hogy a tölgy meg ne sérült volna, ezért feltöltötték földdel.

„Úgyhogy a Nemzeti Színház egy eredeti része még a téren van”, írja Bardóczi Sándor, mi pedig elmélázhatunk ezen, amíg a tölgy alatt üldögélünk.

A Nemzeti Színház emlékét látható jelek is őrzik a téren:

Galériánk az elkészült térről, még rügyfakadás előtt:

Kerületünk legidősebb fája pedig a Füvészkertben található:

Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf