Az autóforgalom elől immáron véglegesen lezárt Bacsó Béla utcai kis szakaszon áll két hatalmas planténer (virágláda), melyek eredetileg citromsárga színben pompáztak, de egy lakossági gerillaakciónak köszönhetően kék öntapadós matrica került rájuk még tavaly márciusban, így a planténer a kék-sárga ukrán zászló színeit vette fel, az Ukrajna iránti szolidaritás igen látványos példájaként.
Látványos, mivel a hatalmas virágládák akkor még a Bacsó Béla – Rákóczi tér torkolatában állottak, így az egész térről könnyen ráláthatott a járókelő. Azóta a hátrébb kerültek, mert a tűzoltóságnak és a katasztrófavédelemnek felvonulási területet kellett biztosítani, az önkormányzatnak fel kellett szabadítania a torkolatot – tájékoztat Békési Zsuzsa, az önkormányzat sajtófőnöke. Közben valakik eltávolították a kék matricát, ezt nem az önkormányzat tette. Csak találgatni tudunk, vajon ki és miért vette a fáradtságot, hogy leszedje a masszív, vastag öntapadó matricát. Oroszbarátság vagy csupán a játszi szórakozás vágya vezethette az eltávolító kezét? Mindegy is, mindenesetre az önkormányzat megkereste az eredeti matricát felragasztó Déri Miklóst, a Csarnoknegyedben lakó fotóművészt, hogy pótolja a kék színt, aki ezt meg is tette. Így teremtődött meg újra az apró tér az ukránok melletti kiállás demonstrálására, és ez lett a helyszíne a péntek esti gyertyagyújtásnak is.
A megjelent kerületi politikusok rövid beszédeket tartottak a gyertyák meggyújtása előtt, elsőként Pikó András: „Az erkölcsös élet vágya, az, hogy szeretünk a jó oldalon lenni, rendkívül fontos igény, de ez ma már sajnos minden nap súlyosan sérül. Mi azért vagyunk itt, hogy az erkölcsnek legalább egy gyertyányi fénye világítson itt” – mondta.
Csárdi Antal országgyűlési képviselő (LMP) az 1956-os forradalom tanulságát hozta elő: „56 példája mutatja meg nekünk, hogy mi a helyes. Az orosz hatalom hihetetlen agressziója minden korban tetten érhető volt, a mi történelmünkben is visszatérő elem volt, elég 1848-ra, 56-ra és a szovjet megszállásra gondolnunk. A világ legnagyobb agresszora elleni kiállás minden gyerek iránt kötelesség. Bele kell tudnunk nézni a gyerekeink szemébe, de úgy nem lehet, ha nem ítéljük el az agressziót, és nem vállalunk szolidaritást a megtámadottakkal” – fejtette ki.
Jámbor András (Szikra Mozgalom) szerint azt szajkózni, hogy békepártiak vagyunk, nem elég: „Nem elég, ugyanis a béke nem feltétlenül igazságos. Mi igazságot kérünk inkább, de azt úgy, hogy közben a béke pártján állunk”, tett különbséget Jámbor. Ezután felszólalt egy, a környéken lakó nyugdíjas hölgy is, aki elmondta, amióta kitört a háború, naponta imádkozik.
Sátly Balázs (Momentum) is 56-ot hozta fel, de a kerület szemszögéből: „Amikor ideköltöztünk, azt gondoltam,
vajon mi is lehetne méltóbb, mint itt élni, ebben a kerületben, a magyar szabadságvágy fizikai megjelenésében, ami talán a legnagyobb mértékben vette ki részét a harcokból, és ahol magyar hazafiak adták a vérüket az agresszió ellen?”
– mondta Sátly.
Ezután kezdődött a mécsesgyújtás. Sajnos az erős szél miatt a lángok hamar kialudtak. Páran megpróbálták újragyújtani a gyertyákat, de a szél nem csitult, úgyhogy ez a küzdelem hiábavaló volt. Reméljük, más irányú igyekezetek nem jutnak erre a sorsra.
A fotókat Szilágyi Lenke fotóművész, érdemes és kiváló művész készítette a Józsefváros Újság számára.
