„Számunkra a legnagyobb tisztesség, hogy a fiatalok időt szánnak ránk, holott bármi mást is csinálhatnának szabadidejükben” – mondja Kiss József, aki a Menhely Alapítvány Vajda 3 Szállójának lakója. Néhány itt önkénteskedő fiatal – látva, hogy a bent élő nyugdíjasokat a covid alatti bezártság mérhetetlenül elmagányosította – úgy határozott: kizökkenti őket a hétköznapok monotonitásából. Hetente szerveznek kártyapartit, filmklubot, kutyaasszisztált terápiás foglalkozást, zenei esteket, de még színházlátogatást is az otthon lakóinak. A legújabb akciójuk a közösségi kertépítés.





„Jöttek ezek a fiatalok és úgy felvidították a közösséget, hogy már a frusztráltabb lakótársakat is érdekli az ittlétük. Mi pedig igyekszünk a lehetőségeinkhez képest vendégül látni őket.”
A hajléktalanok idősotthonában élő férfiak zöme egészségi problémával küszködik, de sok bajuk is van, emiatt visszahúzódóbbak. Ettől ingerszegénnyé vált a benti közeg. József szerint a lakótársak kapcsolata is jobb lett azóta, hogy az önkéntesek látogatják őket. Vannak ugyan súrlódások, de már nincsenek komoly feszültségek. Úgy érzi, a fiatalok szívesen töltik velük az idejüket, és ez kölcsönös. „Mind úgy gondoljuk, nagyon büszkék lehetnek a szülők, hogy ilyen jólelkű gyerekeik vannak ebben a ki vagyok, mi vagyok világban.”
„Nem úgy van, hogy aki részt vesz egy foglalkozáson, máris kivirágzik és teljesen nyitottá válik, a változás hangyalépésekben mérhető”
– mondja Baán Flóra önkéntes, a hétfői zsugapartik állandó résztvevője. Ő több szervezetnél is segít. „Van, aki szívesen bekapcsolódik, mint József úr, aki már mesélt a motoros kalandjairól és megmutatta az övcsatgyűjteményét is.”

Flóráék tavaly kezdtek hozzá az ötlet megvalósításához, s most heten vannak a csapatban. Indultak és nyertek az Európai Unió Szolidaritási Testületének pályázatán, így lett forrásuk a programok finanszírozására, és folyamatosan szélesíthetik a foglalkozások körét. Nem munkaként gondolnak rá, inkább kikapcsolódásként élik meg a közös programokat.
„Hamar konstatáltuk, hogy nehezen mozgatható csoportról van szó, sokáig tart, mire megismerkednek velünk és komfortosan érzik magukat a jelenlétünkben” – emlékszik vissza Rostási Vivien, az önkéntes csapat másik tagja. Szerinte a hajléktalanság tabu, ezért sosem tudta, hogyan kell viselkedni hajléktalanokkal: ha találkozott eggyel az utcán, nem tudta, rámosolyogjon-e vagy sem, fogalma sem volt arról, hogyan hat az a másikra. Az önkéntes feladat megválasztásában is főleg az motiválta, hogy megismerje és megértse a hajléktalanság jelenségét. Úgy látja, az állam nemigen támogatja az ellátórendszert, aminek kötéltáncot kell járnia a fennmaradásért. A sok nehézség ellenére a Menhelynél mégis azt tapasztalta, hogy mindenki lelkiismeretesen végzi a munkáját és a minimumból a maximumot hozzák ki. „Ez lelkesít, és az is, hogy az otthonban élőket életkedvvel tölti el a jelenlétünk.”
Az ellátórendszer számos dologra nem reflektál, ami az intézményben élők jólétéhez kellene. Látják az igényeket és a tartalmas közösségi programok, kikapcsolódást szolgáló foglalkozások hiányát, „de jobbára bennragadunk a taposómalomban” – vallja be Bazsa Tibor Zsolt, a Vajda 3 Szálló vezetője. Kapacitás híján hatalmas könnyebbség nekik az önkéntesek munkája. „Szuper, hogy ezeknek a fiataloknak van elég energiájuk, hitük, szeretetük arra, hogy a bácsikkal foglalkozzanak.” Szerinte jobb lett a hangulat és érezhetően épül a közösség: a programok pedig újabb tagokat is bevonzanak. „Kinyitották a világot az itt lakóinknak. Van, aki még csak kíváncsiskodik, de egy-egy lépéssel mindig közelebb lép.”

Az otthonban élők intézményen kívüli kapcsolata meglehetősen szegényes, van, aki a családjával sem tud érintkezni.
„Ezért is nagyon fontos nekik a személyes, bizalomra épülő, rendszeres kapcsolat”
– mondja Fazekas Mária, a Vajda szálló szociális munkása. Szerinte fontos hozadéka a projektnek az is, hogy néhányan már maguk is szerveznek saját maguknak közös programokat. „Így sokkal inkább megélhetik, hogy autonóm emberek, akiknek ugyanúgy vannak lehetőségeik, mint bárki másnak.” Mara szerint a közösségi kert létrehozása azért is jó gondolat, mert nemcsak a környezetet teszi szebbé, de pozitív mentális hatása is van.
„Elégedettséggel töltheti el a bentlakóinkat, hogy valamit együtt, kétkezi munkával hoznak létre, aminek a gyümölcsét le is szakíthatják majd.”

Nyitókép: Huszár Boglárka

