Sokáig nem értettem, miért van ez a visszatérő álmom.

A faluban, ahol laktunk, volt egy asszony, az Ica néni, valamivel idősebb volt anyámnál. Amikor találkoztunk vele az utcán, mindig azzal vált el tőlünk, hogy „nekünk zsidóknak meg cigányoknak össze kell tartanunk, mert

Pár doboz cigaretta egy élet

Kicsi voltam még, hat-hét éves. Kérdeztem anyámtól, miért mondja ezt az Ica néni. Elmesélte. Majd azt is elmondta, hogy őket, a dormándi cigányokat a jegyző mentette meg az elhurcolástól, arra hivatkozva, hogy szüksége van a falunak rájuk mezőgazdasági munkákra. Apámékat Füzesabonyban ugyancsak a jegyző mentette meg ugyanezért. Sajnos soha nem kérdeztem meg a szüleimtől, hogy humánumból vagy a romák tényleges pótolhatatlansága okán igazolták a jegyzők a cigányok nélkülözhetetlenségét. Csak tudomásul vettem. Kicsi gyermekként meg kiváltképp nem foglalkoztam a kérdéssel, mert biztonságban éreztem magam a szüleim mellett.

Úgy vélem, mégis elraktározódott bennem, hogy később rémálomként bukkanjon fel újra a fenyegetettség.

Az apósomat, Fátyol Mihályt Komáromban mentette ki anyósom a Csillagerődből, pár doboz cigaretta volt az ára. Az anyósom dohányboltban dolgozott, ez volt a szerencse, mert akkor is voltak korrupt őrök. Az apósom prímás volt Komárom legelegánsabb éttermében, a Central Hotelben. Mielőtt itt muzsikált, két alkalommal is huzamosabb ideig szórakoztatta a belga királyt és udvarnépét. 1937-ben A férfi mind őrült című filmben játszott a cigányzenekarával. Az étteremből vitték el a Csillagerődbe. (Születésének 100. évfordulóján Makó városa egész alakos szobrot állított a tiszteletére.)

Arról sokat hallottam, olvastam, hogy zsidókat mentettek a világégés idején, de hogy cigányokat is mentettek volna, arról sokáig nem lehetett tudni. Pedig sok cigány ember menekült meg azért, mert

Igaz, a roma holokauszt is feledésbe süllyedt volna, ha a roma értelmiségiek nem hozzák nyilvánosságra az emberiség történelmének e legszégyenteljesebb eseményeit.

Történészek némelyike azt állítja a tudományos dolgozatában, hogy nem lehet összehasonlítani a zsidó holokausztot a romák holokausztjával, mert a nácik egyedül a zsidókat akarták kiirtani faji alapon, ellenben a romákat rendőri, közigazgatási okok miatt üldözték. Ráadásul a cigány értelmiségieket nacionalistának bélyegzik, ha ezt vitatják, mert szerintük a nácik ugyanúgy faji alapon akarták megtisztítani az életterüket a cigányoktól, ahogyan a zsidóktól is.

Könnyebb volt, mint a hentes kutyája

Akkor nézzük a mi családunkat. Nem voltak bűnözők, muzsikus cigányok voltak, akiket igen szívesen vettek igénybe mulatozásaikhoz az urak, a parasztok, a polgárok. Annyi különbség volt azonban a nem cigányok és a romák között ezekben a falvakban, hogy a romák mániákusan tiszták voltak. Teljes jogú magyar állampolgárok voltak, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sok katonaköteles romát besoroztak, és fogságba is kerültek, mint az anyai nagyapám. Három év után, 1948-ban jött haza a Szovjetunióból, 49 kilósan.

Ezt azért tudom, mert mindig azt mesélte, hogy egy kilóval könnyebb volt, mint a hentes kutyája. Apai nagybátyám a francia fogságból gyomorrákkal szabadult, 28 évesen halt meg. Tehát sem a rendőri, sem a közigazgatási gondok nem állják meg a helyüket velük szemben.

Tudós urak! Ha nem állt fenn egyik ok sem a kiirtásukra tett kísérletre, akkor csakis faji alapon történt volna meg az elpusztításuk, nem igaz? Másoknak nem volt ilyen szerencséjük, mint a családomnak, mert sok romának, túl soknak vette el az életét a gyilkos ideológia. – Ma sem vagyunk tisztában a roma áldozatok számával!

És Lucifer, a fényességes angyal szépségének bűvöletében, elirigyelte Teremtője mindenhatóságát,
És mert megszületett benne az ezerfejű gonosz gondolat, alávettetett a földre,
És megcsúfolva atyja jóságát, megteremtette a földi paradicsomban az égig érő lángoló poklot,
És beférkőzött az emberek elméjébe, és belopta magát az emberek szívébe, és dühöngve tombolt, és tombolt, És a vérszagra összegyűltek seregei diadalra vágyva, és törvényt ültek, és haláltáncot roptak,
És az emberek méltóságát megtörték és a szabadságukat elrabolták, és az otthonaikat kifosztották, és csak tovább és tovább tomboltak a nyomorultak. És folyt az Örökkönvaló könnye, folyt Dachaura, és folyt Ravensbrückre, és folyt Komáromra és folyt Auschwitzra és folyt az egész földbolygóra,
És ma gyásznap van és sírunk, és virrasztunk, és emlékezünk a holtakra és a hősökre,
És nem felejtjük el őket soha, a derék hősöket, akik készen álltak megtörni a fényességes angyal, Lucifer időtlennek tűnő ördögi hatalmát.

Az élet csoda. Lehetne ez közhely is, de számomra mégsem az. Az, hogy megszülethettem, annak a két jegyzőnek köszönhető. A dormándi főjegyző neve Papp Endre, Füzesabonyban Durzó Béla volt a főjegyző. Áldassék az emlékezetük! És megszülethetett a férjem is; olykor a korrupció bocsánatos bűn, főleg, ha életet ment. És így lett kettőnknek családja. Felnőttek a gyerekeink. A történelem menete szerint elvileg nem létezhetnének ők sem. De vannak, hála a Mindenhatónak, és én ámulattal és hódolattal áldozom az élet csodája előtt valahányszor rájuk nézek.

Nyitókép: Freepik (illusztráció)