A hétpróba összetett sport, klasszikus szabadtéri női atlétikai szám. 1980 óta létezik, az ötpróbát váltotta fel. Férfi változata a tízpróba. (Létezik ugyan férfi hétpróba is, azt teremben rendezik, és annak női megfelelője az ötpróba ma is. Ezekben a dobószámok háttérbe szorulnak a fedett pálya adottságai miatt.)

A hétvégén tartották a budapesti atlétikai világbajnokságon a női hétpróbát, ahol a számok ilyen sorrendben követik egymást:

• 100 m gátfutás,
• magasugrás,
• súlylökés,
• 200 m síkfutás,
• távolugrás,
• gerelyhajítás,
• 800 m síkfutás.

Az első négy számot szombaton, az utolsó hármat vasárnap rendezték.

Nemes Rita, az MTK 33 éves sportolója, aki a 2021-es fedettpályás Eb-n 6. volt, most vasárnap a 10. helyet érte el. Lapunknak is nyilatkozott.

– Korábban azt mondta, nincs konkrét célja a világbajnokságon, csak egy jó versenyzés, de a májusi montpellier-i és a júliusi bydgoszczi verseny után ez a jó eredmény azért annyira nem meglepő. A francia verseny után azt nyilatkozta, jó lett volna 6200 pont fölé menni. Ez most összejött, 6232 pont lett a vége.

– Hál’ istennek, a legjobbkor! Május végén a montpellier-i volt az idei első versenyem volt. Sokat hezitáltunk, induljak-e vagy sem, de szerencsére úgy döntöttünk, hogy igen, és meg is nyertem. Végül azért is indultam akkor, hogy minél nagyobb lehetőséget adjak a világbajnokságon szereplésnek, mert nem biztos, hogy az országos bajnokság úgy sikerül, hogy 6400 pont felett leszek, amivel automatikusan kijutok a hazai rendezésű vb-re. Tudtuk jól, muszáj versenyeznem, hogy minél több, minél jobb eredményt érjek el. Nagyon-nagyon kellett az a verseny, és örültem, hogy 6100 pont fölött voltam, mert előtte két évig nem hétpróbáztam. Emiatt nem is éppen nyugodt szívvel mentem ki.

– A lengyel versenyen bronzot szerzett, azzal mennyire volt elégedett?

– So-so. Nem volt valami kedvező az időjárás, nagyon szeles időnk volt, ráadásul a 200 méternél szembeszél, ami azt jelenti, hogy századmásodperceket veszít az ember. Ez a pontokban is meglátszott: a gátfutás nagyon jól pontoz, de ott is hatalmas szembeszélben kellett versenyeznünk, nem is lett olyan jó a pontszám. Akkor már láttam, hogy ebből kimagasló eredmény nem születhet, mert gáton minimum ezer pont felett kellett volna szereznem, ám az időeredmény miatt sajnos nem kaptunk annyi pontot érte. Elég küzdelmes verseny volt, nagyon kemény hétvége.

– Ehhez képest most kifogtak egy vasárnapi hőséget, szombaton meg esett. Belülről milyen volt átélni? Mennyire tette nehézzé a versenyt az időjárás?

– Nem is azzal van a baj általában, hogy meleg vagy hideg van, a szél jobban befolyásolja az eredményeket. Nem mindegy, hogy szembeszelünk vagy hátszelünk van. A szombat nagyon érdekes volt: 10:35-kor kezdtük volna a gátat, lementünk a pályára, hogy bemelegítsünk, és leszakadt az ég. Mindenki tétlenül ült a pálya mellett egy fedett csarnokban, vártuk, mi lesz. Olyan szintű volt a villámlás, úgy szakadt az eső, hogy csak néztünk egymásra Xénivel és Dezsővel (Szabó Dezső a két atléta edzője – a szerk.), mi lesz ebből, eltörlik a versenyt? Az esővel nem is lett volna probléma, de villámlott, úgy meg nem szabad versenyezni. Úgyhogy elég nehézkesen indult a nap.

– Aztán mi lett a szombatból, hogyan értékeli?

– A gátfutás jól sikerült. 13:60 az egyéni csúcsom, 13:63-at futottam. Volt egy kis hiányérzetem, mert a hetedik gátnál, ha jól emlékszem – még nem sikerült visszanéznem a futásomat – nem találtam meg a gátat. A hatodik vagy hetedik gátnál volt egy törés, ott egy kicsit mintha elfáradtam volna, úgy éreztem, hogy nagyon szorosan vagyunk egymás mellett, egy picit görcsösebbé is vált a futásom. Bíztam benne, hogy talán jobb időt fogok futni, mint az egyénim, de amikor megláttam az eredményt, ezzel is nagyon elégedett voltam, jó löketet adott az egész napnak. Amitől nagyon féltem, az a magasugrás, mert edzéseken mostanában nem ment túl jól, nem állt még össze. Fejben estem szét, nem az erőnlétemmel volt a probléma. Az utolsó versenyemen csak a 171 centit ugrottam át, azt is csak harmadikra, itt szerencsére elsőre sikerült a 177 cm és boldog voltam.

– Magasugrásban mennyi az egyéni rekordja?

– Hétpróba közben 178 cm. Azt gondolom, az első nappal elégedett lehetek, a 200 méter kivételével az egyéni csúcsaim körül mozogtam. Magam is meglepődtem, hogy így sikerült. Tényleg úgy mentem ki erre a világversenyre, hogy már a kijutásom is egy csoda, és az lenne a második csoda, hogy végig tudom csinálni. A távolugrásnál is sokat segített a közönség. 629 centit ugrottam, elsőre még soha nem sikerült ilyen jót. Éreztem, hogy van még bennem, de másodikra már csak 611 cm lett. Az edzőmmel konzultáltunk, és abban maradtunk, ne kockáztassunk egy sérülést, többet nem is próbálkoztam. Ez a negyedik hétpróba versenyem az idén, tényleg csoda, hogy minden így összeáll, és fejben is sikerült átlendülnöm. Jó közeg volt, láttuk, hogy igazi világsztárokkal versenyzünk, és a minket fogadó közönség sok pozitív kisugárzása és hangulata is rengeteget tett hozzá a teljesítményemhez.

– Korábban azt nyilatkozta, a hazai rendezésű világbajnokság felér egy olimpiával. A magyarok helyszíni szurkolása ennyit számít? Hogy érezte belülről?

– Úristen, az tényleg leírhatatlan, amit átéltünk a pályán. Xénivel előtte találgattuk, hogy mennyien lesznek kint, persze bíztunk benne, hogy sokan jönnek ki. Nem tudtuk elképzelni, hogy a stadion felső pereme is tele lesz, ehhez képest a két napunkon szinte teltház volt, ami rengeteget adott a teljesítményünkhöz. Hétfőn mi is kimentünk nézőként a versenyre, teljesen más érzés volt a lelátón szurkolni, mint versenyzőként a pályán állni. Az valami eszméletlen érzés, most is a hideg ráz tőle.

– A 10. hely után mik a tervek? Az olimpiai kvóta megszerzése reális célnak tűnik? Xéniának egyetlen pont hiányzott a kvalifikációhoz a jövő évi párizsi olimpiához.

– Igen, de van még lehetősége. Ő fél lábbal már kint van az olimpián, még egy verseny kell hozzá. Ez a világbajnoki negyedik hely nagyon jó pont az olimpia szempontjából, úgyhogy szerintem nem kérdés, hogy ott lesz-e Párizsban. Szerencsére erre nekem is jó ez a tizedik hely. Már annak is örültem volna, ha a legjobb 18-ban végzek, a szombati nap végén már a 16-ban reménykedtem, de nagyon nem számolgattam. Dezső is kérdezte, hogy mit várok magamtól, mi a célom. Azt mondtam neki: Dezső, ne is rakjál rám semmilyen terhet! Természetesen szeretném a legjobb teljesítményt nyújtani, de főleg élvezni szeretném ezt a versenyt. Nekem hatalmas ajándék, hogy ennyi idősen, két ilyen év után itt lehetek, így nem is akartam görcsölni, hogy most egyéni csúcsokat kellene elérnem. Csak szerettem volna felszabadultan versenyezni, és úgy gondolom, ez sikerült is. és pont ez kellett ahhoz, hogy ilyen jó eredményt érjek el. Tizedik lettem, ezt tényleg furcsa kimondani is.

– Jövőre olimpia?

– A párommal (Vermes Krisztián, az Újpest U17-es csapatának labdarúgó-edzője, korábbi futballista – a szerk.) sokat beszéltünk arról, hogy már hat éve együtt vagyunk, lassan itt lenne a családalapítás ideje is. De azért várjuk meg ezt a világbajnokságot – ebben maradtunk tavaly. És mi van, ha összejön az olimpiai szereplés? Akkor nem szabad abbahagyni, egy olimpiával zárhatnám a karrieremet. Álmomban nem gondoltam volna, hogy jól alakul az évem, úgyhogy természetesen az a cél, hogy ott legyek jövőre, a baba majd jöhet utána.

Krisztánnak még türelmesnek kell lennie, de mivel ő is sportoló volt, tudja, milyen ez. Neki úgy kellett abbahagynia a karrierjét, hogy tudta, mennyi minden maradt még benne, 33 évesen érezte magát a legjobb formában ő is. Szóval, ha most azt mondanám, hogy abbahagyom az atletizálást, akkor később bánni fogom, hogy nem maxoltam ki a sportpályafutásomat, és mindig hiányérzetem lenne, ez már egyszer, négyszázas futóként átéltem. Tudtam, hogy abban is még nagyon sok lett volna, nem szeretném, hogy így legyen a hétpróbában is.

– Tavaly azt nyilatkozta, nehéz volt ez az elmúlt két év, és azt mondták önnek, lehet, hogy fel kell hagynia a sporttal. Sérülések miatt?

– Igen. Sajnos három gerincsérvem is van, ez így kimondva is elég erős. Az anyukámnak is van, valószínű, hogy örökletes. Ő is azt mondta, hogy nem fogom tudni ezt tovább csinálni, higgyem el neki. Amikor kiderült és láttuk az MR-vizsgálat eredményeit, a doktorral is így vélekedett, meg lehet próbálni, de nem javasolja. Akkor óriási gödörbe kerültem, hogy tényleg ennyi volt, ennyi minden bennem marad és nem tudom ezt folytatni? Három-négy hónapon át szenvedtem vele, jártam gyógytornára, úszni, közben pedig edzettem, amit tudtam. Szerencsére olyan emberek vettek körül, akik biztattak, hogy ebből még fel lehet állni. De valószínűleg ők is csak azért mondták, hogy pozitívan álljak hozzá. És az tényleg egy csoda lett, hogy idén ez már a negyedik hétpróba versenyem, valamilyen szinten a testemet hazudtoltam meg. Xénia mondta is, Úristen, te hogy bírtál négyet megcsinálni?

– Laikusként nem tudjuk, hogy a hétpróba mennyire kemény. Két nap alatt ennyi számot kell végignyomni. Nagyon sokat kivesz egy ilyen verseny az emberből?

– Igen. Néha az edzéseink sokkal keményebbek, de itt van hét szám, amit jól kell megcsinálni. Nehéz ez, attól is függ, milyen időbeosztással következnek a versenyszámok. Mindig újra be kell melegíteni, és ismét koncentrálni. Egy ilyen verseny reggeltől estig tart, és igazában fejben fárad el a végére az ember. Természetesen testileg is, de fejben még jobban. Hál’ istennek nem fájt semmim, csak egy kicsit elfáradt a hajlítóizmom. A hétpróbában ugrás, futás és dobás is van, nincs olyan izomzatunk, amit alaposan meg ne mozgatnánk ebben a két napban. És ez nem csak laza mozgás, mindent a maximumon kell csinálunk versenyen.

– Most melyik szám volt a legnehezebb?

A magasugrás, mivel nem edzettem valami jókat az elmúlt időszakban. Ezek a technikai számok a mumusaim: egyszer jól megy edzésen, máskor nem. Ha már egy picit is fáradt a lábad, már nem áll úgy össze az egész. Ugyanúgy van a távolugrásnál is, de ott annyira nem látszik, mert edzésen nem mérjük minden ugrásunkat, a magasugrásnál viszont ott a léc. Most úgy jöttem ki a vb-re, hogy a 170 centit sem ugrottam át. Ettől teljesen ki voltam bukva, hogy nem hiszem el, pont a világbajnokság előtt nem akar összeállni, ez nagyon aggasztott. Meg a súlylökés. Amikor bemelegítettem, 14 méter környékét löktem, majd amikor a versenyen odaálltam a körbe, nem tudtam 13 métert sem (12,97 lett az eredmény). Érthetetlen a számomra, ezért nagy mumusok a technikai számok. Csalódott voltam, hogy sok pontot elvesztettem ezekben, de máshol kárpótolt az élet.

– Gondolom, valamelyik futószám a kedvence, 400-as futó volt korábban.

– Nagyon szeretem a gátfutást, pedig nem gátazok valami szépen. Szeretem a 200 métert is, de mostanság az izomzatom nem nagyon díjazta, nem akadályozta a versenyzésemet, de nem tudtam 100 százalékosan futni. Tudom jól, sokkal gyorsabb vagyok. A 800-ra nem tudom azt mondani, hogy szeretem, mert az egy olyan szám, aminek a vége fáj. Viszont azt az érzést imádom, amikor végre beérünk a célba és kifekszik minden sportoló, s hogy tényleg kiadtál magadból mindent. Ez adja meg a hétpróba szépségét.

– Ez a zárószám, onnan már nem nagyon kell tartalékolni. Ha jól tudom, összesítésben 800 méteren az ötödik legjobb eredményt érte el. Két futamban zajlott a verseny, a saját futamában elsőként ért a célba a hazai közönség előtt.

– Nagyon jó érzés volt. Amikor korábban, a fedettpályás Európa-bajnokságon Xénivel futottunk, ő harmadik lett, akkor én a 800 métert nem úgy futottam, ahogy tudnám. Tudtam, hogy már nemigen tudok a pontversenyben előrelépni, így nem futottam maximálisat. Ott még nem tudtam, hogy milyen dolog megnyerni egy futást egy ilyen versenyen. Nem mertem futni a többiekkel, és Xéni nyert, és milyen jó lett volna, ha együtt érünk be, fej-fej mellett. Csak én sajnos nem vagyok olyan bátor, mint ő. Mindig mondja az edzőm is, hogy bátran kell futni, hidd el, te is tudsz 10 másodpercen belül, és most tényleg arra koncentráltam, hogy ha olyan futamba kerülök, mindenképpen azon leszek, hogy megnyerjem. Vasárnap szerettem volna volna jobb időt elérni, de nem volt, aki húzzon. Picit lassan kezdtem, nagy hőség volt, fáradtak is voltunk. Az edzőnk figyelmeztetett, vigyázzunk, hogy a közönség el ne vigyen minket az elején. 600-nál láttam, hogy 1 másodperccel hátrébb vagyok ahhoz képest, amit tudok és fel is jött mellém a francia lány. Én általában az utolsó 150 métert szoktam jól meghúzni, 120-nál sikerült lelépnem őt, a közönség üvöltése vitt be a célba.

– Gondolom, a héten még a versenyeket követi, utána nyaralás jön?

– Így van, a hetet megkaptuk, most regenerálódunk, megyünk fürdeni, úszni, a testünket kell egy kicsit felfrissíteni. Mozgás nem lesz, a lelátón fogjuk a hangszálainkat edzeni a magyar sportolókért, akik még maradtak, ez a hét erről fog szólni. A jövő héten pedig már edzésbe kell állnunk, mert Szuperliga bajnokság van, a rá következő héten pedig hazai csapatbajnokság, és az utána való héten is van egy verseny. Xénivel volt egy őrült gondolatunk, hogy mi lenne, ha elmennénk Talance-ba megcsinálni egy hétpróbát szeptemberben. Az olimpia szempontjából az fontos verseny lenne, mert nagyon jól pontoz, és ott már talán nem indulnának el annyian, úgyhogy jó helyezést tudnánk elérni. Xén még nem tudja elképzelni, hogy a világbajnokság után egy hónappal ezt megint végigcsinálja, de bízom benne, hogy végül rábólint. Szóval ez már egy ilyen levezető verseny lesz, úgymond, amivel lezárhatnánk az idei versenyszezont. Utána, remélem, kapunk két-három hét pihenőt.

– Az mivel telik majd?

– Anyukámékhez megyek el, Sárospatak mellett laknak, Karcsán. Ott mindenképpen szeretnék eltölteni pár napot, mert messze vannak tőlünk, így keveset látom őket. Utána meg a barátnőimhez megyek Miskolcra. Hamar eltelik az a két hét. Nyaralni sajnos nem tudunk, mert Krisztiánnak bajnoksága van, a menetrendünk üti egymást a pihenők szempontjából, ők akkor pihennek, amikor nekünk kezdődik a szezon.

Krizsán Xéniával, az MTK magyar csúcstartó klasszisával is beszéltünk. A verseny után ezt mondta:

– Gratulálunk, ez nagyon-nagyon szép eredmény. Különösen, hogy ez volt az idei első versenye.

– Ebben az évben úgy alakultak a dolgok, hogy végül csak erre a versenyre tudtam készülni. Szerettem volna többre is elmenni, de a betegeskedés hátráltatott, így a csúcsformámat erre a versenyre akartuk időzíteni.

– Látszott már az első napon is, hogy milyen jó eredmény lehet?

– Ezt nem mondanám, mert 200 méteren szerintem a vége felé végeztem, a gáton is csak a kilencedik helyen. A súlylökés és a magasugrás jobban sikerült, de nekem a második nap ment igazán jól.

– A legtöbb versenyző nem hétpróbázónak készül, hanem vagy futó vagy dobó vagy ugró számokban atletizál, gondolom.

– Én úgy kezdtem, mint az összes kis atlétagyerek, kipróbáltam a dobó-ugró-futó számokat. Az első versenyem egy hárompróba volt, utána következett az ötpróba, majd a hatpróba és a hétpróba. Nem tudtam kiválasztani egyetlen versenyszámot, hogy csak azzal foglalkozzak. Ezért, amikor gimnáziumba kerültem, kifejezetten többpróbaedzőt kerestünk, így lett belőlem többpróbázó.

– Melyik a kedvenc száma a hétből?

– Nehéz megmondani, mindegyik versenyszámot szeretem. Amit mégis kiemelnék, az a 800 méter. Mert az a legfájdalmasabb versenyszám.

– Ahhoz képest félelmetes hajrát nyomott, előzött is a végén és a harmadik helyen futott be.

– Így van. Jó futó vagyok, de ugyanannyira fáj nekem is, mint mindenki másnak.

– Főleg hőségben.

– Szombat reggel kicsit megijedtünk, hogy elmossa az egész délelőttöt a nagy zuhé, de szerencsére abbamaradt még a verseny kezdete előtt, ami így egy óra csúszással kezdődött. Azóta jó az időnk, szerencsére csak a gerelyhajításnál kellett tűző napsütésben versenyeznünk, ami kibírható volt.

– Említette, hogy zseniális volt a közönség.

– Nem gondoltam volna, hogy ez ennyit hozzátesz a sportteljesítményhez. Nyilatkoztam is, hogy kár, hogy nem itt kezdődött a karrierem, mert ez adott volna egy önbizalomlöketet. Hatalmas érzés volt, a 800 méteres befutónál konkrétan majdnem megsüketültem, és tudtam, hogy a legtöbb taps valószínűleg nekem szól. Elromlott a futóóra, de én amúgy is magamban számoltam a másodperceket. Arra figyeltem, hogy a 200-as, 400-as, 600-as etapnál meglegyen a részidőm. Jó volt az iram, mentem, az utolsó 100 méternél pedig már majdnem megsüketültem a közönség ovációjától.

– A 800 méteres síkfutás volt a legnehezebb?

– Igen, a másik meg a távolugrás, mert nehezen keltem fel, álmoskás voltam, macskásak voltak a lábaim. Igazából ott tényleg a közönség segített abban, hogy fölébredjek és egy hosszút ugorjak.

– A verseny végén egy ideig azt hittük, összetettben is megvan a harmadik helye, aztán kiderült, csak a negyedik (az eredménykijelző még nem adta hozzá a holland versenyző zárószámban elért pontjait a többihez, ezért úgy tűnt, összetettben bronzot ért el Xénia – a szerk.). Csalódás volt ez? Egyetlenegy ponttal maradt el az olimpiai kvalifikációtól.

– A negyedik hellyel abszolúte elégedett vagyok, még a 800 méter előtt sem gondoltam, hogy sikerülni fog. A harmadik helyet egy pillanatra elhittem, de szerencsére hamar kiírták a holland lány nevét. Nem dühített. Az egy pont veszteség egy icipicit mégis, mert elmondani sem lehet, hogy az milyen kevés (ha 3 századmásodperccel gyorsabban futott volna a végén, az olimpiai kvóta is megvan, ha másfél másodperccel gyorsabban, akkor az összesített harmadik hely is – a szerk.). Boldog voltam, de csak elsírtam magam utána. Igazából már az első szám után sírni tudtam volna a meghatódottságtól, hogy ilyen fantasztikus közönség előtt versenyezhetek, de akkor még tartottam magam. A végére eltört a mécses, a túláradó szeretet ilyen érzelmeket fakasztott fel bennem. Igazából fél lábbal már az olimpián érzem magam, ugyanis ha még egy többpróbaversenyt teljesítek, akkor már kint vagyok, mert a ranglista pontok alapján is ki lehet kerülni, nemcsak kvótával. Ha csinálok még egy nemzetközi versenyt, ez már teljesül.

– Szeptemberben irány Talance?

– Meglátjuk. A könyökömben a szalag egy picit megszakadt a gerelyhajításnál. A második dobásnál beleadtam apait-anyait, a harmadiknál már fájt a könyököm. Úgyhogy ez közbeszólhat, de nem vetettük el a franciaországi versenyt, csak még nem vagyok benne biztos, mert időben túl közel van.

– Tehát a héten még szurkolás és regenerálódás, utána pedig jönnek újra az edzések?

– Természetesen. A sportoló nem állhat le. Lesz egy csapatbajnokságunk még az MTK-val is.

Nyitókép: Nemes Rita és Krizsán Xénia a női hétpróbán a 800 méteres síkfutás után – Fotó: Illyés Tibor/MTI