Írtunk már a Gutenberg tér 4-es házról, a Vágó fivérek által tervezett, védett szecessziós Gutenberg-otthonról, ami egykor a nyomdászok szakszervezeti székháza volt. Ők az alsó szintet használták (pince, földszint, félemelet, díszterem), ahol valaha kávéház, iroda, színház működött. Ezeket néhány éve megvette a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola azzal a szándékkal, hogy előadóművészeti központot hoz itt létre, de semmi nem történt (honlapjukon még 2020-as munkakezdésről írnak). L. Simon László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, a népfőiskola egyik védnöke hívott meg minket is – Pikó András polgármester és a józsefvárosi frakciók vezetői mellett – a helyszín bejárására.
L. Simon az eredeti állapotot és a rekonstrukció terveit bemutató kiállítással, valamint tartalmas előadással fogadott minket. Mint mondta, azért kívánja a kerület döntéshozóival megismertetni a helyzetet, hogy lássák, milyen érték jönne itt létre, és ugyan az állam támogatja őket, tevékenységük mentes a politikától. Ugyanis szerinte
a ház közös képviselője ezt állítja, és annak ellenére, hogy milliós nagyságú havi közös költséget fizetnek, ellehetetleníti a beruházást.
A népfőiskola nagyjából az ingatlan eredeti funkcióit szeretné visszaállítani: régen kávéház volt a tér felőli oldalon, most
irodalmi bisztrót nyitnának, helyreállítanák a színháztermet; a félemeleten, ahol a szakszervezet irodái voltak, kiadható vendégszobákat alakítanának ki, a pincében pedig kiállítóteret.
A műemléki elemeket időben kimenekítették – az ingatlan állapota most siralmas, lényegében csak a falakhoz nem kell nyúlni. A népfőiskola már így vette meg az előző tulajdonostól, akinek felújítási projektje a 2008-as ingatlanpiaci válság miatt hiúsult meg. A házzal már ő is hasonló jellegű vitában állt, mint most a népfőiskola.
L. Simon azt mondta, ha tudják ezt, talán bele sem mennek a vételbe. Közel 40 százalékos tulajdoni hányaduk van a társasházban (a 30 százalék feletti alsó részhez vettek még pár lakást is), a döntésekben azonban rendre alulmaradnak a ház magántulajdonosaival szemben. Szerinte abszurd, hogy a közös képviselő többek között pénzt akar kérni tőlük azokért a közös területekért, „amelyeket miatta nem tudunk használni”, és hogy akadályt gördít a beruházás elé, aminek a becsült összege ma már közelíti a 4 milliárdot, míg néhány éve 2,5-ből meg tudták volna csinálni.
Megkerestük a Gutenberg-ház közös képviselőjét, Almási Szabolcsot is, hogy milyen ellenvetéseik vannak a beruházással szemben. Szerinte nincs szó az épület teljes megújításáról, csak azokat a területeket érintik a tervezett munkák, amikre az alapítványnak a beruházáshoz szüksége van. Olyan megállapodást szeretnének, ami biztosítja, hogy „a tervezett komplexum működése mellett is élhetőek maradnak a lakásaink”. Mint mondta, nem politikai okból, a fővárosi kormányhivatal törvénysértése miatt fordultak bírósághoz, ami az építési engedélyt megsemmisítette. A népfőiskola alapítványával két dologban van vitájuk. Egyrészt műszaki megoldásokban, amik „elkerülhetetlenül érintenek társasházi közös tulajdonú részeket és magánlakásokat is, azonban […] aránytalanul nehezítenék a ház és lakóinak mindennapjait”. Ilyen például a szellőzés kialakítása.
Másrészt pénzügyi elszámolásban: Az előző tulajdonossal 2007-ben megállapodást írtak alá az akkor tervezett építési munkák elszámolási kereteiről. A válság miatt az építkezés nem kezdődött meg, „a terület azóta is tartó romos elhanyagoltsága súlyos károkat okozott a ház állapotában. Mi az alapítványtól most is ugyanezt az elszámolási megállapodást kérjük, nem változtattunk rajta. Ők azonban kizárólag olyan megállapodást akarnak velünk elfogadtatni, ami arról szól, hogy
hozzájárulunk minden építési munkához, amit ők akarnak, és mi előre, visszavonhatatlanul ismerjük el, hogy tartozunk nekik, de a tartozásunk összegét majd csak akkor mondják meg, amikor mindennel elkészültek és megkapták a használatbavételi engedélyt.”
L. Simon László a találkozón azt kérte Pikó András polgármestertől, segítsen a megoldásban. Pikó úgy látja, „ha van közös szándék, és segíthet az önkormányzat mediátorként vagy közvetítőként, akkor erre szívesen vállalkozunk”, mert a kerület érdeke is, hogy rendbe legyen téve ez a gyönyörű örökség.
Fotók: MiIe Máté
