A jazz megosztja a közönséget: vagy rajongásig imádják, vagy érthetetlennek nevezik és elutasítják. A háromnapos rendezvény közönsége ízelítőt kaphatott a jazz sokszínűségéből, a kínálat a populáris, dallamosabbtól a kísérletező, Szabados György szellemiségével rokon zenéig terjedt.

Az utolsó napon, szeptember 17-én az Orbay Lilla Quintet, majd a Tzumo Quartet szórakoztatta az egyre népesebb közönséget. A program egyik legjobban várt eseménye minden kétséget kizáróan a Balázs Elemér Group koncertje volt, hiszen nem régóta – Varga Dávid személyében – új tehetséget tudhat a tagjai között.

Soha nem gondoltam, hogy harcosan elkötelezett vegetáriánusként egyszer majd egy hentesüzlet pultjával kerülök intim közelségbe, azon helyet foglalva élvezem az olyan típusú, fülemnek és szívemnek kedves jazzt, mint amilyen a New Fossils játéka volt. Mindennek eljön az ideje, győzzük kivárni, nyugtázzák a bölcsek.

A Duka Laci Gipsy Swing zenéje a Django Reinhardt feledhetetlen stílusa előtti tisztelgéssel ért fel, egész idő alatt Django szelleme mosolygott és nézett ki a zenészek háta mögül. Duka önfeledten, meg-megszólítva a közönséget játszott, erre mondható, hogy a színpad és a közönség közti határ elmosódott, eggyé vált.

A koncert nagy meglepetése volt, amikor Duka a tizenkét éves fiát szólította színpadra, aki Chopin-művet zongorázott, az elért hatás szinte tapintható volt, a közönség hatalmas ujjongással, tapssal nyugtázta a hallottakat.

én is nyolcadik kerületi vagyok” – mondta Duka László.

Szőke Nikoletta dzsesszénekesnő régóta várt arra, hogy felléphessen a Józsefvárosi Jazzfesztiválon, a korábbi két alkalommal csupa jó élményt szerzett, elsősorban nézőként. „Én hetedik kerületi vagyok, viszont a férjem, Barcza Horváth József nyolcadik kerületi, fiatal házasokként itt laktunk a nyolcadik kerületben,

ezer szállal kötődünk hozzá, nagyon szeretjük”

– mondta.

Varga Dávid, a Balázs Elemér Group új tagja szerint fantasztikus élmény, hogy Balázs Elemér bizalmat szavazott neki, és bevette az együttesébe. Ez az első fellépése a grouppal, ráadásul „az az álmom is teljesült, hogy Szőke Nikivel léphessek fel. Eredetileg Molnár Enikő a zenekar énekesnője, őt helyettesítette Szőke Niki ma”. A kérdésre, izgult-e, röviden annyit mondott, hogy az izgulás adott egy löketet neki és a teljesítményének.

A rendezvényt a JÜ zenekar koncertje zárta. „Nem volt benne katarzis, pedig lehetett érezni, hogy ott lehetne”, panaszolta valaki az egyórás súlyos pörölycsapások után. De pont ez a lényeg, gondoltam magamban, a gitár-basszus-dob trió zenéje egyetlen nagy hömpölygés, egyik pillanatból esünk a másikba, veri bele magát a génjeinkbe, mint a kormánypropaganda. Nincs katarzis, nincs dal, nincs szám, ritmus uralta mozzanatok vannak, ami boldogabb időkben tán olyan szárnyalást okoz, mint amikor a tengeren verik a szaladó hajónkat a hullámok, miközben kezünkben kicsit kilötykölődik a fémdobozból a latte. De most inkább olyan érzésem van, mint a hajótöröttnek, amikor a hajnali hullámzásban esélyt kap a levegővételre egy roncsba kapaszkodva. Együtt hullámoztunk még úgy jó 100-150 emberrel a vásárcsarnokban, súlyos, de jó élmény volt.

Szántó T. Gábor író, a Szombat főszerkesztője azt mondta, az elmúlt közel másfél évben a modern magyar jazz születésével kapcsolatos regényen dolgozott, és ezáltal közelebb került a műfajhoz. A Facebookon látta meg, hogy van ez a gazdag és színes program. Külön öröm, hogy a jól ismert, bejáratott nevek mellett számos fiatal léphetett fel.

Egy fiatal, Poznańból pár napja érkezett lengyel házaspár azt mondta, nagy öröm, hogy engedtek a barátaik unszolásának, eljöttek a programra és belecsöppentek a Józsefvárosi jazzfesztivál hihetetlen hangulatába. Egy középkorú nő lelkesen újságolta lapunknak, hogy Józsefvárosnak egészen új arcát ismerte meg, neki rokonszenves az elmúlt időszakban tapasztalható nyitottság és befogadás, amely többek között a zenei és egyéb művészeti programokban is visszaköszön.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf