Milyen élmények tereltek az aktivista lét felé? 

Egy nyolcadik kerületi szegény családból jöttem, a Kálvária utcából, és egészen 18 éves koromig nem találkoztam értelmiségi cigánnyal. Amikor a Romaversitas Alapítvány eljött a gimimbe diákokat toborozni a középsulis programjukba, felmerült egy csomó olyan súlyos téma – mint a cigányok ellen elkövetett gyilkosságok és a gyöngyöspatai szegregációs kárpótlási ügy (a helyi iskolában különvették a roma gyerekeket, és alig tanították őket – a szerk.) –, amik megismerése megváltoztatta az életem. Akkor döntöttem el, ha van affinitásom, hajlandóságom a roma ügyhöz, akkor miért ne csináljam? 

Addig egy átlagosnak mondható cigány lány voltál? 

Amíg nem találkoztam a Romaversitasszal, igen, de persze már azelőtt is érdeklődtem a fajsúlyosabb témák iránt.

nem volt ahhoz tudásom, hogy bármit is tehetek, egyfajta tanult tehetetlenségem volt. 

Mennyire tartod eredeti közegeddel a kapcsolatot? Lehetsz híd a közéletileg kevésbé tudatos cigányok felé? 

Sosem volt célom, hogy kiszakadjak a közegemből, inkább azt szerettem volna, hogy aktív tagja legyek a közösségnek. És ha van olyan, cigányokat érintő ügy, amiben meg tudok szólalni, akkor megteszem – tehát mondhatjuk, hogy ez egyfajta híd-szerep is. 

A KRI közösségszervezője vagy. Hogyan kell közösséget szervezni? 

Attól függ, mi a cél. Például korábban a Civil Kollégium Alapítvány oktatási munkacsoportjában dolgoztam, ahol az volt a feladatom – például egy több települést is hasonlóan érintő szegregációs ügyben –, hogy keressem meg a szülőket, fogjuk össze ezt a sok anyukát, apukát, és találjunk ki valamit, ami segít rajtuk. Felvázoltuk, hogy területenként, 

iskolánként milyen problémák, milyen megoldási lehetőségek vannak, majd összegeztünk, problématérképet készítettünk. 

Ott a szabad iskolaválasztás, mint a szegregáció melegágya, a legkülönbözőbb irányokból érkező diszkrimináció, valamint a tanárhiány, a nagyon megterhelő tananyag és az identitásvesztés is, ami azt jelenti, hogy nincs a közoktatásban cigány nyelv- és történelemoktatás, a hagyományokról sem tanítanak. Kettős identitású emberként csak a magyar identitással találkozunk a közoktatásban és az élet szinte minden területén – hogy a cigány identitást erősítsük, arra kevés a lehetőség, és leginkább csak önszorgalomból lehet megtenni. 

Mit jelent számodra az identitás? 

Az identitás nem csak nemzeti lehet, és ugyan nekem van már roma identitásom, de ez sok éves munka eredménye. Mindaddig, amíg nem ismered fel, hogy ezzel tudatosan kell dolgozni, csak az elveszettséget érzed, ahogy én is korábban. Apám borsodi magyarcigány, náluk már nincsenek meg a tradíciók, anyu pedig, a szabolcsi oláhcigány asszony, miután kiszakadt a saját közegéből, szépen lassan elhagyta a nyelvet. Így hát nekem sem tudták átadni, bár táncolni tudok (nevet). Az egészséges identitás elengedhetetlen a sikerhez, fontos, hogy tudd, ki vagy, miben érzed jól magad, mit akarsz önmagadtól, a világtól, az emberektől. Ezzel foglalkozni kell oly módon, hogy folyamatosan nyitott vagy, ismerkedsz, sok helyre jársz, sok kultúrával megismerkedsz, és próbálsz minél több információt befogadni. 

Mit értesz elveszettség alatt? 

Nem voltak kapcsolódási pontjaim a roma kultúrához, nem tudtam, honnan származunk, a suliban csak azt hallottam, hogy ez a gyerek cigány, az meg nem, de nem tudtam, ez egyáltalán miért fontos. De miután megismertem a társadalmi-politikai jelenlétünket, a kultúránkat, történelmünket, onnantól kezdtem tudatos lenni én is az identitásomban. 

„Amikor anyukám bejött egy fogadóórára, és ellentétben velem,

aminek az lett a vége, hogy kirúgtak a suliból” – mesélted korábban. Ez hogy történt? 

Például bementem órára és csak nekem kellett dolgozatot írnom, a többieknek nem. Olyan is volt, hogy rejtélyesen egyesek kerültek a naplóba úgy, hogy nem is feleltem, ezért a tanár megbuktatott. Jó, kezdjük újra a 10. osztályt, de ott nyilván megint ilyeneket művelt. Erre én év közben átiratkoztam magántanulói státuszba, mert tök depis voltam már, azt hittem, tényleg velem van a baj. Aztán itt is megint megbuktatott, de mivel akkor meg már nem voltam tanköteles, közölte velem az igazgatóhelyettes, hogy nem tudnak tovább fogadni az iskolában, ezután pedig átkerültem egy másik suliba.

Nyilván az ilyen történetek is hozzájárultak ahhoz, hogy a próbaérettségin matekból 100 pontból csak 8-at értél el? Aztán mégis javítottál, hogyan? 

(Nevet.) Amikor én voltam középsulis, már akkor is hatványozott probléma volt a tanárhiány, évekig nem is volt matektanárom. De aztán felvettek a Romaversitashoz, és egyből felcsillant a szemem, hogy úristen, lett matektanárom. Ezek a tantárgyi felkészítők egyébként azért is jók, mert nem harmincan vagyunk bent egy órán, hanem maximum négyen, ezért sokkal több figyelem hárult rám, sokat tudtam fejlődni. A matektanárom azzal kezdte, hogy íratott egy próbaérettségit, ahol is 100 pontból 8-at értem el, ami hát full bukta, tuti egyes, ő is el volt szörnyedve. Azt mondta, neki még nem volt olyan diákja, aki ilyen csodálatosan kevés pontot ért volna el. De aztán nagyon intenzív matekórák és öt hónap után az érettségin sikerült elérnem végül is 53 pontot. Szóval a Romaversitas nélkül nemhogy egyetemista nem lehetnék, de még érettségim sem lenne. 

A Roma női hálózat egyik alapító tagjaként feminista aktivista is vagy. Mik a specifikusan roma nőket érintő témák? 

Az élet minden területén megjelennek a roma női ügyek. Ilyen a roma lányok oktatási helyzete. Például él egy olyan sztereotip kép a cigány lányokról, hogy úgyis hamar férjhez mennek, akkor meg minek őket tanítani. Vagy mondjak egy személyes egészségügyi példát: volt egy műtétem 16 éves koromban, és csak most, felnőtt fejjel esett le, hogy olyan kórterembe tettek, ahol csak cigány nők voltak. De ilyen téma lehet a lakhatás is: nem egy olyan barátom, rokonom van, aki nem talál albérletet nyilvánvalóan csak azért, mert cigány. Vagy vegyünk egy egyszerű bolti vásárlást: annyiszor előfordult már, hogy követtek minket a biztonsági őrök, át akarták nézni a táskánkat, ilyen ügyekkel tehát tele vagyunk sajnos.

A KRI-ben mik a konkrét feladataid? 

A cél az, hogy a józsefvárosi roma közösséghez eljussunk. Azt vettük észre sajnos, hogy gyengék a kapcsolataink a roma társadalommal, miközben mi arra sarkallnánk a roma közösséget, hogy vegyenek részt a különböző társadalmi döntéshozatalokban. Az,

ez mindenhol így van. Eddig nem feltétlenül voltak olyan emberek sem, akikhez kapcsolódni tudtak volna, mivel nagyon kevés roma munkaerő van az ilyen intézményekben. Én talán nem véletlenül kerültem a KRI-be, hiszen egy roma ember sokkal könnyebben el tudja érni a roma közösséget. A sok csalódottság és be nem váltott ígéret után itt az ideje kapcsolódási pontokat létrehozni, és lebontani a bizalmatlanság falát. 

Korábban podcastot is készítettünk Iváncsik Fannival, a beszélgetés itt meghallgatható:

Powered by RedCircle

Az interjú elkészülte és cikkünk nyomtatott megjelenése után adták át szeptember 20-án a TASZ Szabad-díjakat, Iváncsik Fanni különdíjat kapott:

Fotó: Huszár Boglárka