Ha több mint tíz évvel ezelőtt nem tűnik el az anyja kutyája, és nem keveredik elő sértetlenül pár óra múlva, mert csak annyi történt, hogy az anyja véletlenül bezárta a kutyát a garázsba, akkor ő nem érez rá arra, mennyire lehet aggódni egy kutyáért, aki pedig nem is a sajátja – és akkor itt még figyelembe sem vettük, mi lett volna abban az esetben, ha a sírást nem hallják meg időben a garázs felől, vagy ha meghallják, nem találják a kulcsot, vagy ha megtalálják a kulcsot, a kulcs beletörik a garázs zárjába stb.

Ha nem aggódik ennyire az anyja kutyájáért ő maga is, akkor nem ébred rá, hogy végül tulajdonképpen vágyik erre a fajta aggódásra és szeretetre, szóval szeretne egy saját kutyát ő is – és akkor itt még figyelembe sem vettük, mi lett volna abban az esetben, ha ő maga nem is aggódik, vagy ha aggódik is, akkor abból inkább az következik számára, hogy neki ugyan soha nem kéne egy saját kutya, aggódjon érte a fene stb.

Ha nem ébred fel benne a vágy egy saját kutyára, akkor nem követ be több állatmentő oldalt a különböző közösségi felületein – és akkor itt még figyelembe sem vettük, mi lett volna abban az esetben, ha határozott befogadói szándéka ellenére sem követ be egyetlen állatmentő oldalt sem, hanem személyesen megy el egy menhelyre kiválasztani egy kutyát, vagy ha mégis bekövet több állatmentő oldalt, akkor azok egészen más fajtamentő oldalak egészen más kutyaválasztékkal stb.

Ha nem követ be több állatmentő oldalt – köztük egy olyat, amelyik nemcsak kutyákat és macskákat, de hüllőket, háztáji haszonállatokat és törpenyulakat is ment –, akkor sosem jelenik meg a hírfolyamában egy olyan előnytelen fotó egy fülét-farkát behúzó keverék gazdikereső kutyáról, amelyiknek láttán megdobban a szíve, és azonnal el akarja őt hozni – és akkor itt még figyelembe sem vettük, mi lett volna abban az esetben, ha ugyanezen az oldalon nem az előnytelen kutyafotó láttán dobban meg a szíve először, hanem egy másik, hasonlóan gyámoltalan kutya-, urambocsá’ törpenyúlfotó láttán, vagy ha ki is szúrja ugyan ezt az előnytelen kutyafotót, de annyira megijed az állat vélt szeparációs szorongásától, hogy ezt túlgondolva soha többé nem is akar kutyát egyáltalán stb.

Ha nem hozza el azt a fülét-farkát behúzó gyámoltalan kis állatot az otthonába, akkor nem jön rá arra, mennyire előnytelen az a fotó, és ehhez képest mennyire előnyös tulajdonságokkal bír valójában ez a már-már szépnek is tekinthető fiatal kutya – és akkor itt még figyelembe sem vettük, mi lett volna abban az esetben, ha az a kutya nemcsak a fotón előnytelen, de a való életben is, tehát szeparációs szorongása van, hallássérült, látássérült, inkontinens, agresszív, összeférhetetlen, büdös szájú stb.

Ha nem üti meg a főnyereményt ezzel a remek kutyával, akkor nem meri összeereszteni azzal a számára fontos férfival, akinek gyerekkori élményei okán súlyos averziói vannak mindenféle kutyákkal szemben, így a kajla kutya és az inkriminált férfi, de még az inkriminált férfi előző házasságából született kamasz fia is nem szeretik meg szépen lassan, ám annál biztosabban egymást – és akkor itt még figyelembe sem vettük, mi lett volna abban az esetben, ha megismerik ugyan egymást, de kölcsönös szeretetről szó sem lesz sem rövidebb, sem hosszabb időn belül, így nagy belső és külső vívódások árán, de a férfinak, kamasznak mennie kell, és per vagy a kutyának mennie kell stb.

Ha nem szeretik, nem bíznak benne, nem járnak el vele kutyaiskolába, akkor nem engedik el, a kutya nem rohan ki egy óvatlan pillanatban a négysávos útra, nem hal meg azonnal, nem lesznek vigasztalhatatlanok még hónapokig, nem ostorozzák nyíltan magukat, valamint soha ki nem mondva, titokban kicsit egymást, nem akarnak pár hónap után másik kutyát, nem hozzák el, nem aggódnak, nem szeretik, nem hasonlítják össze az előzővel, nem utálják ezért kicsit magukat, majd nem bízzák el kicsit magukat, majd nem bízzák el nagyon magukat, nem járnak el vele egyre többször kutyás társaságba, nem járnak el nélküle egyre többször kutyás társaságba, a nő nem jár el a férfi nélkül egyre többször kutyás társaságba, a nő nem jár a kutya és a férfi nélkül egyre többször kutyátlan társaságba, nem emlegetik föl egyre többször és egyre durvábban azt az első kutyát, nem vágnak egymás fejéhez visszavonhatatlan és kegyetlen dolgokat – és akkor itt még figyelembe sem vettük, mi lett volna abban az esetben, ha az anyjának több mint tíz évvel ezelőtt nem is lett volna egyáltalán kutyája.

Szaniszló Judit

Fotó: Mile Máté